2012-02-28 Kedd
"Várni, csak várni, mindig csak várni, Lassan a hüvelybe rozsdáll a kard."

Az idézet az István a király egyik számomra emlékezetes nótájából származik, mielőtt még plágium vádja alá kerülnék mint Schmitt testvér.
A mai nap a várásról szólt. Reggel azt vártam, hogy megérkezzen a reggeli. No nem mintha nem lenne tele a hűtő mindenféle feltéttel, amit a kenyérre tehetek, de a mindennapi kenyeremet a kórházi reggelis porcióból nyerem. És mivel leesett a hó, nem csak Pestet állította le a dugó, hanem a kórházi elosztórendszer is akadozott. Tíz körülre tudtam megreggelizni. Gondoltam olyan szépen hullik a hó, legalább addig kimegyek sétálni.

Ekkor megjött a vérem, de jégbe hűtve. Az én feladatom volt minél előbb felmelegíteni őket testhőmérsékletre, hogy még sugárterápia előtt beadásra kerülhessenek. Mint megtudtam, ennek elfogadott módszertana az, hogy az ember fia a hasára teszi a melegítendő véres zsákokat, mint saját gyermekeit, és ott melengeti őket. Komoly lelki kapcsolat alakult ki köztem és a mai véres zsákok között. Na jó, azért nem énekeltem és meséltem nekik, mint egy valamire magát adó emancipált Anyuka, de igen a szívemhez nőttek.
Kapcsolatunk akkor ért a csúcspontjára, amikor elérték a megfelelő hőmérsékletet és intravénásan elfogyaszthattam őket. Tényleg a szívemhez nőttek. De hát a Guppik is megteszik néha, hogy elfogyasztják a kisebbeket. Remélem azért megbocsátható bűnt követtem el...

Vér közben érkezik Krisztina. Hoz nekem ebédet, meg bevásárolt, amit kértem. Nem is találkozunk. Leadja a cuccokat a nővérkének, aki behozza azt nekem. Sajnos most így alakult.

Vér után ebéd. Ebéd után mosogatás. Mosogatás után negyed kettő. Előzetesen a nővérke mondta, hogy fél kettőtől nem hagyhatom el a szobámat, mert bármikor jöhetnek a betegszállítók, hogy átvigyenek az onkológiára. Telik az idő. Elmúlt kettő. Megkérdezem a nővéreket, hogy mikor jön már az autó? OMSZ-t felhívják. Ja, ők úgy értelmezték, hogy kettő és fél hét között bármikor érkezhet az autó. Várjunk türelemmel. Fog jönni.
Csak ezt a várjunkat ne mondta volna...

Szóval vártam. Fél négykor érkeztek meg. négyre megérkezünk a Kékgolyó utcába. A doki saját állítása szerint már várt, mégis kisebb kavarodást okozunk. Várjanak pár percet. Várunk. Indulás a Primus III-hoz. Most tényleg előre vesznek. A kopaszság, a szájmaszk és az OMSZ mentő együttesen megteszi a hatását. Húsz embert beelőzve engem sugaraznak be először. Öltöző, cuccok le. Itt balra, ott jobbra. Közepes szoba, kb. 3 méterszer 7 méteres. Az egész szoba közepét egy gép tölti be. Egyik végén asztal, pont akkora, mint a boncasztalok. Ide kell felfeküdnie a kedves betegnek. De legalább nem fehér, hanem fekete. Üveg. A szoba másik felét a gép foglalja el. Az egy küklopsz. Hatalmas karja van. A karja végén egy nagy doboz, a dobozban piros fény világít. Vonzza a tekintetet. Először a fejem fölött van, de szépen körbejárja az agyamat miközben besugároz. Persze eddigre már a fejem a maszkban, levegőt csak az orromon kapok, mert a számat esélyem sincs kinyitni. (Legközelebb enyhén nyitva tartom a számat, amikor a maszkot készítik. Bár lehet, hogy az csalás) Ide nem szabad bedugult orral jönni. Tuti fulladás.
A maszk szorít. Egy területen viszont egész bő. Mivel még akkor készült, amikor volt hajam, most a fejtetőmnél egész tágas. Vannak előnyei a kopaszságnak, na!
Az egész művelet nem több 3 percnél. Holnap már ennyi se lesz, mert most a 3 percben még volt egy újramérés is, hogy minden rendben van-e. Menet közben semmit sem érzek. Vajon akkor sugaraz, amikor búg? Vagy akkor, amikor az a fura kattanás van? Lövésem sincs. Az embernek nincsenek receptorai a sugárzásra.
Végeztem, vehetem a ruhámat. Enyhén dülöngélek. Kicsit megkavarta ez a cucc a labirintusszervemet. De ez két perc után helyrejön. A fejem kicsit zavart. De ez is elmúlik 10 perc után. Szóval semmi érezhető mellékhatása sincs. Azt mondták, hogy elveszhet a közelmúlt emléke. De emlékszem, hogy bemutatkozott a nővérke és valamilyen Viktóriának hívják. (Na jó, a névmemóriám gyatra, de ez születési rendellenesség, semmi köze a sugárzáshoz). Szóval jól vagyok.
Mentő visszahoz. Mennék sétálni, már szürkület van. Doktornő: ne menjen Attila, mert nemsokára jön a főorvos úr vizitelni, várja meg. Hogy az a.. Várok. Megjön. Már sötét van.
Ma nem mentem sétálni, még picit sem. Vártam helyette, nem is keveset.