2012-02-26 Vasárnap
Új fej

A mai nap legfontosabb változása az alábbi képen keresendő. Vajon melyik az az 1 eltérés, amely felkelti a figyelmet?

Kopasz barack

Igen, megkopasztottak, mint a tyúkot a levesfőzés előtt. A dolognak persze van egy kis előtörténete. Már a múlt héten is fájtak a hajhagymáim, erről talán írtam is a blogban. Aztán tegnapelőtt szóvá tette az egyik nővérke, hogy sok a hajszál az ágyamban (akkor volt belőle kb. 10). Tegnapra már jóval több hajszálam hullott, de úgy voltam vele, hogy mivel ma úgysem kapok mérget, talán nem hullik ki a hajam a héten. Tévedtem.
Ma reggel beletúrtam a hajamba és a kezemben maradt a fél fürt. Így aztán szabad akaratomból egy tökös nővérke (Józsi) segítségével megszabadultam a hajkoronámtól.

Nézzük a pozitív oldalát a dolognak. Most már elmehetek egy Egészséges Fejbőr koncertre úgy, hogy nem néznek ki. :-) Papa szerint pedig úgy nézek ki mint Buddha, ezért Krisztina hozzám fog járni megvilágosodni.

Csirke felajánlotta, hogy készít / beszerez nekem néhány kendőt, hogy ne legyen ilyen riasztó. Gondolkodtam, hogy mi legyen a felirat rajta. Hogy hangzana pl. ez "I love kemoterápia". :-)

Vannak a kopaszságnak olyan következményei, amikkel most szembesülök. Pl. ha leteszem a fejem aludni, akkor szúr a párna, mintha ezer kicsi tüske volna benne. A sapkámat egy húzásra fel kell vennem, mert ha elakad, akkor már nem lehet igazítani, mert a fejemen lévő tüskék rögzítik. Ha megizzadok, akkor a fejemen is párolog és hűt az izzadság, ilyen eddig nem volt.

Ennyit a fejemről. Ma megint a doktornő volt ügyeleten, így reggel tudtam tőle kérdezni. A kérdésem az volt, hogy mit tudott meg a múlt heti csontvelő biopsziából. A válasz az volt, hogy az eredmények nagyon jók, nem látnak kóros sejteket, de a FAX elemzés még hátra van. Ha nehezen is, de kiderítettem, hogy a FAX az Áramlási Citometria angol rövidítése.
Ez a mérési technika (bővebben pl. itt) lényegében egy fluoreszcens színezőanyag és pár ügyes lézer segítségével egyenként képes elkülöníteni az egyes sejttípusokat egymástól és külön-külön megszámolni. Nem csak arra képes, hogy a sejttípusokat elkülönítse, hanem a sejteken lévő markereket is el tudja különíteni megfelelő színezés segítségével. Magyarul itt meg lehet mondani, hogy pl. 10'000 sejtből 27 db kóros, a többi jó. Ez tehát egy sokkal pontosabb mérést tesz lehetővé. Holnap rá akarok kérdezni, hogy mikorra várható eredmény, mert az tényleg érdekes lehet.

Tegnap Anikó, az egyik óvónéni a kanül takarítása közben felismerte, hogy elszakadt az egyik varrásom (ez már egy ideje így volt sztem, de mindegy). Ezért ma jött a doktornő és szépen megvarrta. Úgy döntött, hogy az érzéstelenítés bezavarhat a kanülnél, ezért direktben szúrta át a bőröm és vart bele egy szép öltést. Fájt, de azért túlélhető volt.

A fentieken túl ma még két lényeges dolog történt. Sétáltam és trécseltem. E kettő közül az elsőre büszke vagyok, a másodikra nem. Éspedig nem azért, mert nem lett volna jó beszélgetni, de tényleg a lelkemre kötötték, hogy ne szedjek össze semmilyen vírust, én meg közben találkozókat szervezek. Ezt már csak este ismertem fel Czangival beszélgetve. Ezért napközben még nem okozott fejfájást a dolog.

Szóval délelőtt elhatároztam, hogy nagyot sétálok a Népligetben. Előzetesen megbeszéltem Adrival, a munkatársammal, hogy ő is jön velem picit sétálni. Adni akart nekem egy elektromos fogkefét, mert az jobban tisztít és masszírozza az ínyeket. Nagyon jó volt Adrival beszélgetni. Keresztül-kasul jártuk a Népligetet és közben jót beszélgettünk. Persze leginkább belőlem folyt a szó. Van egy komoly dilemmám folyamatban az életem megváltoztatásának mikéntjéről (lehet, hogy majd nektek is leírom egyszer), ezt beszéltük át. Mindenki segít egy kicsit, aki meghallgatja és új tükröt állít nekem, új szempontokkal gazdagítja ezt a nem könnyű folyamatot. Na szóval ebben segített nekem Adri. Sokat és jól beszélgettünk, közben lejártuk a lábunkat.

De annyira lejártam a lábam, hogy ebéd után aludtam is egy nagyot. Ez most nem olyan alvás volt, mint amikor kiüt egy méreg és ki kell azt pihennem. Ez most olyan álom volt, amit csak fizikai fáradság után lehet aludni. Olyan nyugtató és pihentető alvás. Sokkal jobb, mint a többi. Tényleg nagyon jól aludtam és amikor felébredtem már megint készen álltam a sétára.

Merthogy délután is sétáltam és trécseltem. Ezúttal Zsuzsika és Gábor jött. Esetükben azért csábultam el, mert Zsu a héten hazarepül Svájcba és akkor megint hónapokig nem láthatom. No meg ne felejtsem megemlíteni, hogy hoztak egy pizzát is. :-)
Szóval velük is sétáltam egyet. Megnéztük az Orczy kertet és átsétáltunk a a Népliget felé, de aztán a Népligetig már nem jutottunk el, mert már lement a nap kezdett hideg lenni és megfáradtam egy kicsit. Velük is jó volt beszélgetni. Remélem Zsuzsika mielőbb megtalálja a munkáját Svájcban és hogy a család is lassan megbékél a választásával.

Este beszélgetem Czangival. Megtudtam, hogy az egész család a vírussal harcol és hogy nagyon veszélyes és erős vírusról van most szó. Meg is fogadtam a tanácsát és nem folytatom a séta közbeni találkák szervezését, ameddig ez a cucc végig nem rohan az embereken. A vírus egy ideig csak lappang a szervezetben mielőtt kitörne. Nem lehet tudni, hogy ki a beteg és ki az egészséges. Én meg nem mostantól hallgatok a tanácsokra, mert nem akarom elkapni.

Ennyit mára. Még ezen felül sokat neteztem, próbálok telefont választani, mert a jelenlegit már alig tudom használni, pl. gyakran nem hallom a túlsó félt.

Ja csináltam egy képet azokról a szép virágokról a gyógyszertár ablakában. Lehet, így nem olyan lenyűgözőek, de a sivár kórházi környezetben már ők is kiemelkedőek!