2012-02-22 Szerda
Semmi különös

Ma végül is az égvilágon semmi különös nem történt. És hogy ez mért jó? Mert ma azt a mérget kaptam, amit még 3 héten keresztül kapni fogok és ha nincs vele gond, az csak jó, mert remélhetőleg nem fog kikészíteni...

Volt sok trécsi, meg egy kis társasozás meg lelkizés, meg séta. Szóval mindenféle dolgok amik feldobják a napomat.

Reggel menetrend szerint indult a nap. Vérvétel, kukaürítés, vérnyomásmérés, takarítás, reggeli, vizit.
Apropó vizit, ma nem a doktornőm vizitált, lehet hogy szabin van. Remélem holnap már lesz, mert lenne még hozzá kérdésem.

Aztán jött Papa és szokás szerint most is beszélgettünk sokat. Közben valamikor lefürödtem, meg ebédeltem, meg aludtam is, és még a mérget is elindították. Elképzelhetetlen mennyiségű közös témát találunk Papával.

A mostani méregre a doktornő előzetesen csak annyit mondott, hogy nem vészes, de sok embernél undort vált ki. Hát azt én is érzem, hogy műanyag íze van tőle a számnak, próbáltam is ellene küzdeni, de mindig visszajön. Nem jó, de megszokható.

Mire végre-valahára lefolyt az infúzió, már erősen délután volt. Ekkor érkezett Zsuzsika és nem sokkal később Krisztina. Megörülve a szabadságnak elmentünk sétálni egyet, két kört tettünk meg itt a kórházban a délutáni napsütésben.
Papa nem sokkal később elment, mert ment a busza.

A séta után én nagyon fáradt voltam, ezért Krisztina és Zsuzsika még elmentek sétálni, én meg aludtam egy fél órát.

Eztán következett a lelkizés/trécsi. Körbejártunk, kibeszéltük Zsuzsikát, engem, Krisztinát. Krisztinát volt a legnehezebb, és talán nem is végeztünk.

Azért jó volt és az is jó volt, hogy itt voltatok és nem voltam egyedül, köszönöm, hogy jöttetek!