2012-02-14 Kedd
Új szer

Reggel a viziten megkértem a doktornőt, hogy adjon valami fájdalomcsillapítót, mert elveszi az életkedvemet az állandó fájdalom a számban. Szerencsére kaptam egy kis fekete-sárga kapszulát (nem tudom mi is pontosan), ami annyit elért, hogy nem fáj a szám evések között. Az evések nem javultak, azok továbbra is tömény kínszenvedést jelentenek, de legalább a köztük eltöltött idő nem szenvedéssel telik.

Ennek megfelelően a kedvem is jobb volt ma.

Reggel még úgy tűnt, ma senki sem látogat meg, de szerencsére Ági és Krisztina is eljött és eltöltött velem egy kis időt. Ági a délelőttöt dobta fel, Krisztina pedig délután látogatott. Mindkettőjükkel társasoztam, beszélgettem. Jó hogy jöttetek, gyertek még!

Az evések nehezek, ma reggelire, ebédre és vacsorára is főzeléket ettem, mert ez az egyetlen dolog, amit nagy biztonsággal el tudok fogyasztani. Néha a főzelékkel is megszenvedek, mert ha a főzelék PH-ja nem stimmel az ínyeim által elvárt PH-hoz (ami azért el szokott térni), akkor erre hangos fájdalommal figyelmeztetnek az ínyeim.

Ma kaptam kezelést. Jött egy adag Vincristine (ez már korábban is volt, és nem okoz gondot), meg egy teljesen új szer az Oncospar, amely a pegasparaginase-t, mint hatóanyagot tartalmazó gyógyszer. Erről eddig azt hallottam, hogy lassan ürül és hogy lehetnek negatív mellékhatásai. Egyelőre nekem nem okozott nagy gondot, attól eltekintve, hogy fáradékony vagyok (sokat alszom) és fáj a fejem (de nem vészes, inkább egyfajta nyomás van benne).

Most este aztán Rumini hallgatás és szkájpolás tölti ki az időmet.

Ja. Befejeztem a Faludy könyvét, a Pokolbeli víg napjaim címűt. Nagyon hatásos, igazi élénk és valós korrajz a második világháborút követő magyarországi állapotokról. Nagyon ijesztő dolgok voltak akkoriban, kicsit örülök, hogy nem kellett ezt átélnem, félelemben élnem.