2012-02-19 Vasárnap
Nyugi
Végre kijelenthetem, hogy jóképű vagyok. :-) Mármint a szónak annak az értelmében, hogy nem fáj a szám, újra mindenfélét ehetek. Ezt egyértelműen elsősorban a Caphosolnak köszönhetem, ami lassan de biztosan visszahozott a normális emberek közé. Másrészt persze a doktronő szerint a sejtszámaim is pozitívan alakulnak (ezt még pénteken mondta), és annak is lehet része a dologban, hogy vannak működő fehérvérsejtjeim. Akárhogy is, ez fenomenális!
Összességében igen jól vagyok, minden kerek.
Reggel egy kis fürcsivel indítottam a napot, mert már eltelt némi idő az előző óta és Csirke mellett már meggyőződtem arról, hogy nincs ebben semmi mágia, magam is meg tudok fürödni.
Ma Mama volt az egész napos vendégem, az elején kiegészítve Csorvási Gabival. Nagyjából egyszerre érkeztek, ezért először inkább Gabival beszélgettünk. Indításként beszélgettem Gabival a kolis dolgokról, majd játszottunk egy menet Ticalt. Majd ebéd következett. Itt eltekintettem a pépes kórházi étrend elfogyasztásától és a Mama által hozott milánóira vetettem magam. Rendesen meg is ülte a gyomromat a sok tészta, még vacsorázni és alig tudtam tőle. De legalább jól esett.
Bár nem sütött a nap, de játék után sétáltunk egyet. A séta végén Gábor búcsúzott. Remélem hamarosan látlak még!
Jól esett a séta és ki is fáradtam, így aztán szundítottam egyet.
Délután semmi különös nem esett. Sokat beszélgettünk Mamával, meg olvasgattam, miközben Mama kötötte Zéti macska pulcsiját. Este, vacsi után aztán Mama is elköszönt.
Este még meghallgattam a Rumini következő epizódját. Csirke hív ilyenkor szkájpon és én is hallgatom a mesét, amit a srácoknak olvas. Azon túl, hogy persze érdekes a mese, ez talán az egyetlen olyan esemény, amikor a fiaim háromfelé rohangálás helyett egy helyen vannak és figyelnek. A szünetekben lehet velük beszélgetni, meg általában a Rumini után is lehet velük váltani néhány szót, mert itt lenyugszanak annyira, hogy oda tudjanak figyelni a számítógépre.
Szóval szép kis nyugis, olvasós-beszélgetős vasárnap volt a mai, különösebb események nélkül.
Szia Attila!
VálaszTörlésCzangi osztotta meg velem a blogod címét - remélem, nem bánod. Még nem sikerült minden bejegyzésedet elolvasnom, de rajta vagyok! :-) Mindamellett, hogy a legjobb az lenne, ha ez a blog soha sem jött volna létre, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó olvasni, hogy ennyire aktív és pozitív vagy! Csak így tovább, a lehető legjobb úton haladsz a gyógyulás felé!!! És ami Ruminit illeti: nálunk is nagy sláger! :-) Hannával mindketten imádjuk! :-) Remélem, a mai napod jól fog tellni és a csontvelő vizsgálat sem lesz túl kimerítő. Üdv, Kelemen Niki