2012-02-13 Vasárnap
Nyugi és trécsi

Az elmúlt napokban igencsak megnőtt az alvásigényem. A napjaim nagy része az alvás-evés-séta-alvás ciklusban telik. Próbáltam valami épkézláb magyarázatot találni arra, hogy miért ugrott meg ennyire az alvásigényem, de nincs. Valószínűleg a szervezet egyszerűen eljutott a kimerülés azon fokára, ahol sok alvás kell a regenerációhoz.

Így telt ez a nap is. Annál is inkább, mivel Csirke és Krisztina ugyan ígérte, hogy jönnek, de előtte még egy rakás dolgot le akartak rendezni (fánksütés, bevásárlás, bútorhuzat-csere). Ezért ők is csak viszonylag későn, 4 után érkeztek.

Addig én éltem a fenti kis nyugis ciklusomat, voltam kétszer sétálni a szép napsütésben és persze nagyokat aludtam. Amikor nem alszom, akkor még mindig Faludyt olvasok, már Recsken járunk. Mindenkinek javaslom, aki meg akar ismerkedni a korai magyar kommunizmus galádságaival, hogy olvassa el a könyvet. Igazán olvasmányos.

Aztán persze megérkeztek Csirkéék is és hoztak minden földi jót, húsgombócot az Ikeából, friss fánkot otthonról és persze mindenféle egyebet. Voltunk együtt is sétálni még egyet, aztán nekifogtunk a vacsinak és beszélgettünk is.

Nem sokkal később érkezett Marci (kollégám) és Szilvi. Sokat beszélgettünk, az élet értelméről, a munkáról, a szabadidőről, családról. Hogy az embernek venni kell a fáradságot, hogy kinézzen a sövényen túlra (ne csak a saját dobozodban gondolkozz). Nagyon hasonló most Marcival az élethelyzetünk. Engem a betegség húzott ki a mókuskerékből, ő pedig saját döntése nyomán jutott oda, hogy szüksége van arra, hogy újraértékelje az életét.
Marci és Szilvi egy ideje járnak már egy pszichológiai - önfejlesztő - összspirituális képzésre, melyen keresztül sokat tanultak magukról és az emberek viselkedéséről. Igazán jó volt beszélgetni velük, sok tekintetben felnyitották a szememet.