2012-02-18 Szombat
Olvadás

A hétvégék általában nyugisabbak, mint a hétköznapok és ez most is igaz volt. A kötelező reggeli vérvételen és a délutáni sejtszaporító szurin kívül szinte nem is jöttek nővérkék a szobába.

Délelőtt olvastam. Befejeztem a "Kemény üzlet" című művet. Maradandó nyomot nem hagyott bennem, olyan mint egy B kategóriás film, amit megnézel, esetenként szórakozol is rajta, de hamar el is felejted. Ez a könyv nem tükröz nagy írói teljesítményt és nem is tud megfogni, elgondolkodtatni.
Ezután ráfordultam a Csorvási Gabi által hozott "A háló kalózai" kötetre. Ez egyelőre nagyon érdekfeszítő, lévén, hogy valahol mélyen bennem lakik egy kőkocka informatikus, csak ezt az énemet már rég elástam. Az elásás oka (amiért nem lettem programozó vagy hardverszakértő), az az, hogy úgy éreztem, hogy a személyiségem nem illik ehhez, én emberekkel szeretek foglalkozni és nem kizárólag a számítógépekkel és hogy túl depresszívnek éreztem magamra nézve egy ilyen életmódot.

Eredeti terv szerint tízre jött volna Csorvási Gabi, délre Saszet Gabi és Ági, majd ötre Bulcsú. A tapasztalat az, hogy a szombat délelőtti és kora délutáni bejelentkezések esetében alsó hangon 2 órás csúszással kell számolni.
Csorvási Gabi délre tudott volna jönni, de végül megkértem, hogy tegyük holnapra. Majd ezután Saszet Gabi és Ági 3 körül érkeztek meg. Ők hoztak finom Gyrost, ami később a vacsorám központi elemét képezte. Leültünk beszélgetni és belebonyolódtunk Ágival az Ikea szervezetébe, a kulturális különbségekbe, a HR vezető feladataiba, stb. Jót beszélgettünk, nekem tanulságos volt. Nem irigylem Ágit, igen sok peremfeltételnek kell egyszerre megfelelnie, hogy sikerre vigye a szervezet átalakítását. És mindemellett még ezek a magánéleti szélviharok... :-)

Ötre pontosan érkezett Bulcsú. Nagyon érdekeset beszélgettünk. Bár nem mindenben értünk egyet, de vele is nagyon tanulságos volt beszélgetni. Leginkább az a gondolat fogott meg, hogy egy ilyen komoly gondolati elmélyüléses fázisból nem feltétlenül azzal a kérdéssel és válasszal jössz ki, mint amivel beléptél oda. Megpróbálom jobban körülírni. Bulcsú volt két évvel ezelőtt az El Caminón, ahova vitt magával kérdéseket, melyekre válaszokat szeretett volna kapni. A Caminón azt sikerült felismernie, hogy nem is azok a legfontosabb tisztázandó kérdések az életében, amiket oda vitt, hanem teljesen más, alapvető problémákat sikerült felismernie és rendeznie.
Egy kicsit ezt érzem én is a saját viszonylatomban. Bár a saját egészségemért aggódva töltöttem az első hónapot és erre keresem azokat a változtatásokat, amelyek közelebb visznek egy egészségügyi problémáktól mentes élethez, és ebben a stressz elleni harcot látom magam előtt, de lehet hogy nem is itt kell keresnem a megoldást. A lényeg, hogy nyissam ki a szemem és hagyjam magam felismerni a valódi problémát és megtalálni rá a megoldást. Ez csak egy gondolat, de összecseng Marci legutóbbi mondásával, hogy nézzek a sövényen túl is és ne csak a saját sövénykockámban keressem az optimumot.

Más. Találtam egy mesefilmet a youtube-on, ami elmagyarázza a gyerekek szintjén, hogy mi is az a leukémia. Ma már a kölykök is látták. Itt a határozott célom az az, hogy tisztában legyenek azzal, hogy mi Apa betegsége, és hogy ez egy gyógyítható dolog és Apa rendbe fog jönni és hazatér, de ehhez idő kell. Szerintem a gyerekeket nem szabad ilyen alapvető dolgokban félrevezetni. Keményen meg kell mondani az igazságot és az új szóhoz (leukémia), azonnal megnyugtató dolgokat kapcsolni (gyógyítható, Apa hazatér). Így gyerek meg fog nyugodni és nem foglalkoztatja tovább a téma. Ha ilyenkor az ember köntörfalaz, nem mondja meg a lényeget, a gyerek ezt megérzi és elkezdi misztifikálni a betegséget és nem tisztán látni Apa helyzetét. Továbbá mivel a kérdés nyitott marad, tovább él benne a téma.
Szóval a mese elérhető itt: Egyszer volt hol nem volt az Élet - Csontvelő

Egyébként odakint ma nagyon jó idő volt. A hó fele elolvadt és napközben hosszasan szellőztettem (persze felöltöztem előtte), mert kifejezetten meleg volt a levegő, amíg idesütött a nap. Kétszer is voltam sétálni és nagyon jól esett. Most kifejezetten jól érzem magam, minden kerek.