2012-02-23 Csütörtök
Hat hét börtön

Tegnap írtam a csontvelő donorságról és többen kérdeztetek vissza ezzel kapcsolatban. Néhány félreértést szeretnék eloszlatni. A csontvelő donor és az őssejt donor egy és ugyanaz. Ugyan régen tényleg csontvelőt vettek a donortól (a medencecsontból, műtéttel), és még ma is előfordul néhány speciális betegség, ahol ez a követendő eljárás, de nem ez a tipikus. A donort (amennyiben tényleg bebizonyosodik, hogy az ő őssejtjeire van szükség), 3 órára egy gépre kötik, a gép átszűri a donor vérét és kiszűri belőle az őssejteket. Ezeket az őssejteket ültetik aztán be a betegbe.
Amikor donornak jelentkezel nem kell átess ezen a procedúrán. Ekkor csak simán vért vesznek tőled és a véred alapján állapítják meg, hogy a HLA-d milyen. Ekkor kerülsz bele egy adatbázisba. Ilyen vizsgálatot csak a vérellátó központokban végeznek.
Az enyémnél szabatosabb információt ad az OVSZ kapcsolódó honlapja.

Egész jól indult a nap. Miután átestünk a szokásos kötelező feladatokon (vérnyomás és pulzusmérés, vizit, stb.), megreggeliztem és alig vártam, hogy Csirke megérkezzen. A nagy várakozásba aztán simán bealudtam, ezért félálomban fogadtam megmentőmet. Ági viszont picit korábban érkezett és elkezdődött a trécsi. Csikre is beszállt, amikor megékezett. Kipróbáltuk Balu társasjátékát is. Csirke ugyanis ajándékokat hozott nekem a fiaimtól. Balutól társast kaptam. Nagyon kreatív, tisztán Apáról szól. Nagyon haza kéne már mennem.

Balu társasjátékával. Kitaláljátok, hogy mi az a doboz az ágyon? Hát a dobókocka!

Kipróbáltuk a játékot Ágival. Nagyon kreatív szerencsejáték, igazán szoros befutóval a végén. Nagy szurkolóbázissal ideális!

Plusz kaptam még dekorációkat a falra, amin mindenféle állatok láthatók (nagyon hasonlítanak az egyik tavalyi naptár képeire, de a hasonlóság biztos csak a véletlen műve :-) ).

Még bőven beszélgettünk a lányokkal, amikor megékezett Marcsi, hogy megtornáztasson, eddigre már elindult a víz, ezért infúzióval tornáztam, természetesen csak a fekvő gyakorlatokat csináltuk végig.

Épp a lábamat erősítem egy szalaggal.

Amint lecsepegett a matéria végre elindulhattunk sétálni. Sajnos Ági már nem jött velünk, neki már hamarabb el kellett mennie. Egy kört mentünk, de annyi elég is volt. Hamar be is aludtam utána. Ébredés után jött a feketeleves.

Bejöttek a nővérek és közölték, hogy látogatási tilalom lépett életbe kórházban. Oka az influenzajárvány. Ez egy rakás szabadság megvonásával jár együtt. El fogják venni a kulcsom, senkit se fogadhatok. Ha hoztok valamit, le kell rakjátok a nővéreknél és ők adják oda nekem. Ti nem jöhettek be a szobába. Én sem mehetek ki. Ha sétálni akarok, csak a folyosón sétálhatok.

Hirtelen börtön lett a kórházból. Megnéztem és tavaly 6 hétig tartott a tilalom. 6 hét! Ennyi ideig ne beszélgethessek, csak szkájpon és telefonon, ne mehessek ki sétálni? Holnap beszélek a doktornővel hátha kaphatok felmentést a sétatilalom alól. Különben állampolgári elégedetlenségi mozgalmat fogok indítani. Én megkergülök, ha 6 hétig csak a szobámban lehetek.

Öröm az ürömben, hogy egyelőre megtarthattam a kulcsom, mert holnap Krisztina visz az Onkológiára sugárterápiára. Tehát holnap még utoljára látom a várost meg Csirkét és Krisztinát.

Remélem minél gyorsabban meggyógyultok Ti mindannyian odakint, hogy feloldják a tilalmat és élhessek tovább, mint hal a vízben!