2012-03-01 Csütörtök
Csajos napom volt (legalábbis a mentősök irigykedtek)

Most mit is mondhatnék erről a napról? A szokásos kemoterápia - sugárterápia kombináció uralta a nap nagy részét. De ezért voltak kisebb finomságok, amik feldobták ezt a napot.

Szegény Marcsi (a gyógytornász) nem barátja az órának. Tegnap megbeszéltük, hogy reggel 8-ra jön, mert másképp egyáltalán nem fér bele a napirendbe a torna. Ezek után megjelent fél tízkor és bocsánatot kért, hogy kicsit elkésett. :-) Mondanom se kell, eddigre már csöpögött belém a kemó és úgy nem lehet tornázni, hogy az emberből csövek lógnak ki.
Újabb próbálkozást tettünk, megígérte, hogy egy órával később visszajön, addigra lemegy a kemó és tudunk tornázni. Gondoltam is rá, hogy a kemónak lehet hogy kicsivel több időre lesz szüksége, hogy lemenjen, de Marcsi úgyis megint több, mint másfél órával később esett be, szóval ebből nem lett gond. Megtornáztatott. Mostanában ráálltunk a hasizom és gerinc gyakorlatokra, mert szerinte világít rólam, hogy irodai ülőmunkát végzek és ezért nem tartom magam rendesen és nincs hasizmom. És tényleg!
A torna végén újfajta gyakorlatot végeztünk (állva oldalra fordulva előre terpeszben térdhajlítás, majd visszaemelés). Ez nagyon viccesen nézett ki. Egyrészt kidőltem oldalra mint egy zsák liszt, mert nem tudtam megtartani az egyensúlyom, másrészt nincs a lábamban annyi erő, hogy egy komolyabb ereszkedés után vissza tudjam emelni a súlyomat. Megállapodtunk, hogy külön gyakorlatokat fogunk csinálni az egyensúly és a láberő fejlesztésére.
Ami nagyon tetszik, hogy mindig vannak általános alapfeladatok, amik indítják az órát, megadják annak alaprendszerét. De mindig törekszik arra Marcsi, hogy azokat a dolgokat, amiket nálam gyengének, vagy fejlesztendőnek lát, kiemelten tornáztassa, többféle, változatos gyakorlatokkal. És ez jó. Jól esik rám szabott tornán részt venni.
Visszatérve az időtartáshoz, a holnap még zizisebb, így abban állapodtunk meg, hogy holnap fél nyolckor találkozunk. Még annyit hozzátett, hogy ha háromnegyedig mégsem jönne meg, akkor elaludt és bocsi. :-)

Jött persze a doktornő is. Megint megfenyegetett, hogy a közeljövőben valamikor lumbálni akar. Mint megtudtam, ezt is a Hölzer protokoll írja elő. Pontos dátum nincs meghatározva, de gondolom valamelyik nyugodtabb napon a közeljövőben nekitámad szúrós injekciós tűjével a gerincemnek. Mondanom se kell, nem vágyom rá túlzottan.
kérdeztem még, hogy a faxnak (csontvelő mintában sejtszámlálás) mikor lesz eredménye. Állítólag már van, és nagyon alacsony százalékban mutat már csak beteg sejteket, ezért mindenképpen pozitív. De leletezve még nincs, az még egy-két nap.

Megint volt vérválasztás a nap folyamán. A béka feneke alatt vannak a vörösvérsejtjeim az állandó pótlás ellenére. Ez a kemó-sugár párosítás szinte másnapra kiírtja belőlem, amit az előző nap belém eresztenek. Ezért szorulok állandó pótlásra.

De a nap csúcspontja mindenképp az volt, hogy Csirke megérkezett, majd nem sokkal később Krisztina is. Hirtelen túltengek a sok kajától, a hűtő megtelt, a szomszéd polcáról bitorlok területet, mert az úgysem használja. Voltunk sétálni a kórházban, egy kicsit kiugortunk a népligetbe is. És persze sokat beszélgettünk. Tudom, hogy megfogadtam, hogy nem fogadok látogatókat séta alatt, de már legalább egy hete nem láttam Csirkét és most igen szép és nyugodt, meleg idő volt egy kis közös sétához.
Már nagyon várom, hogy hazaengedjenek, vagy legalább megszűnjön az influenzajárvány és feloldják a látogatási tilalmat.
Amióta tilalom van, rengeteget olvasok és felpörögtek az egyéb feladataim is: telefonválasztás, nyári gumi és felni Behemacira. (Behemaci a tavaly vásárolt Ford S-Max családon belüli beceneve. A teljesség kedvéért, a másik autó, a gázossá alakított Fiesta beceneve Piroscsík. Nálunk minden autónak neve és lelke van. És meg vannak becsülve, mert a családot odaadással szolgálják. :-)
Mégis jobb volt, amikor lehetett látogatni és nem porosodtak csak itt a társasjátékok, hanem minden nap használtuk őket.

Amikor megjött a mentő épp hátul ültünk le a csalitosban nem messze az épülettől. A telefonszámomat leadtam a nővéreknek, hogy csörögjenek meg, ha megjött a mentő. Meg is érkezett az autó, de mi még javában beszélgettünk és akkora a betegszállítási forgalom a ház körül, hogy nem megyek oda minden mentőhöz, hogy vajon értem jött-e. Nem sokkal később megszólalt a telefon. A mentősofőr később megjegyezte, hogy csak annyit látott, hogy a feltételezett beteg (mert gondolta, hogy én leszek az üldözött személy) két csajt fűzött a bokrok között, most meg viteti magát sugárterápiára. :-)
Szóval megkerültem, felvettem a cuccom és el is mentünk sugarazódni. Most kicsi tovább tartott a dolog, mivel a sofőrnek is volt egy kis elintéznivalója az onkológián (receptet íratott valamelyik orvossal), és azt meg kellett várjuk. De ezzel együtt is másfél óra alatt lezavartuk a sztorit.

Visszajövet előtt a sugaras nővérke említette, hogy a terápiának lehet mellékhatása a fáradékonyság. Valószínűleg ez magyarázza a tegnap esti korai fekvést. Most is csak azért bírom, mert aludtam egy órát miután visszajöttünk.

Egyébként örülök, hogy olvassátok a blogomat és követitek, hogy mi történik velem. Köszönöm!