2012-03-08 Csütörtök
Tanulékony lókötő vagyok

Bréking nyúz: Nőnap van! Szeretném felköszönteni az összes női olvasómat nőnap alkalmából. Itt persze küldhetnék valami vadidegen, internetről letöltött képet egy csokorról, de ehelyett inkább megmutatom, mit kapott Csirke a nagy eseményre!

Csirke csokra. Küldöm virtuálisan minden női olvasónak is!

Szóval boldog nőnapot kívánok minden női olvasómnak!

Mese a tanulékony lókötőről és hogy hogy megjárta már megint
Van egy olyan szokásom (vagy már szokás helyett inkább tulajdonságnak kell hívom), hogy szeretem megszegni a szabályokat. Pontosabban akkor tudok egy szabállyal azonosulni, ha értem az okát. Valamint ha értem az okát, akkor esetenként megszegem a szabályt, mert úgy érzem, hogy nem a szabály megszegése a bűn, hanem az eredendő ok elkerülése az.

A gond akkor van, ha vagy nem tudok egy szabályról, vagy pedig azt hiszem hogy értem a szabályt és a kiváltó okokat, de még csak részlegesen vagyok tudatában a kivételeknek.

Biztosan hosszan tudnának mesélni a Stratis menedzsment alapító tagjai arról, hogy mennyi időbe került, mire elsajátítottam a munkavégzéshez kapcsolódó alapszabályokat a cégen belül. Még ma is jót kacagok saját hülyeségemen, amikor bevittem 500 oldalas könyvet a Stratisba fénymásolni (nem volt kedvem megvenni a jegyzetet), majd amikor rám szóltak, hogy ezt mégse kéne, nem igazán értettem, hogy mi a baj.
Aztán egyszer leültem Mikivel (emlékeim szerint ő volt, de már régen történt), és definiált egy szabályt a számomra: Nem élünk vissza a cég által a rendelkezésünkre bocsátott erőforrásokkal, nem szabad azokat magáncélra használni. Nehezen, de elfogadtam a szabályt és ma már magam is tökéletesen értem és egyet is értek vele.

De biztosan lennének Édes Zolinak (ofőm) vagy a középiskolai osztálytársaimnak példái hasonló eseményekről a serdülőkoromban.

Szóval nehéz alak vagyok, ha szabályokkal találkozom, akkor nem betartani szeretem őket, hanem megérteni. Ha viszont megértem, akkor tényleg betartom azokat és azonosulok is velük.

Na de miért is írok erről ilyen részletesen? Mert ma megint abba a hibába estem, hogy azt hittem, ismerek és értek egy szabályt, ezért nem baj, ha néha áthágom.

Történt, hogy elment a délelőttöm és a kora délutánom a sugárral és a kemoterápiával. Azt ugyan láttam, hogy nem süt a nap, de nagyon vágytam egy kis sétára. Későn ebédeltem (1 körül), majd aludtam egyet és kettő fele elindultam sétára. Jeleztem a nővérkéknek, hogy kb. másfél óra múlva jövök. Ők pedig azt mondták, hogy várnak vissza mert meg kell kapjam a trombocitáimat (vérlemezkék). Erre a részletre nem figyeltem oda eléggé.
Kifelé menet összefutottam a főnővérrel és az egyik segédnővérrel. Mivel őszinte gyerek vagyok, kérdésre válaszol elmondtam, hogy a Népligetbe megyek sétálni. Két órával később jöttem vissza, és azóta csak letolásokat kapok. Először a nővérek toltak le, most nemrég a doktornő is. Történt, hogy a főnővér felhívta a doktornőmet, hogy látott kint sétálni a Népliget felé. A doktornőm éppen morcos volt, mert a trombocitáknak nem szabad sokat állniuk kimelegítés után és én voltam az egyetlen, aki még nem kapta meg és várt rám a trombocita. A doktornő letolta a nővéreket. A nővérek letoltak engem, a doktornő is letolt engem, és még biztos holnap is kapok letolást.
A doktornő indoklása az volt, hogy kész életveszély nekem felügyelet nélkül idegen helyen sétálnom, mert annyira nincsenek trombocitáim, hogy bármilyen baleset történik velem, nincs ami elállítsa a vérzést.

Szóval megértettem pár új szabályt:
1. Ne akarjak kimenni sétálni, ha a béka segge alatt vannak a trombocitáim.
2. Ne várakoztassam a trombocitákat, mert arra harap a doktornő.
3. Ne mondjak igazat, ha a főnővér kérdez :-)

A doktornő letolásából végül azt nem sikerült megértenem, hogy most akkor szabad még sétálnom a kórházon belül vagy sem. Erre holnap még rákérdezek. Annál is inkább, mert holnap jönne Mama, hogy sétáljunk együtt és ha nem mehetek ki, akkor jórészt potyára jön.

Remisszióban vagyok!
A doktornő ma a letolás után egy jó hírrel is megörvendeztetett. Remisszióban voltam már 26 nappal a kezelés megkezdése után is! Mostanra jöttek meg a végleges jelentések. Már az első ciklus kemoterápia után eltűntek a gonosz sejtek (mérhetetlen mennyiségre csökkent a számuk). Ez nem csak a limfoid vonalat illeti, hanem a mieloid vonal is teljesen kihalt. Hurrá! De mit is jelent ez?

Találtam egy jó definíciót a remisszióra, ez megvilágítja a lényeget:
Remisszió: (átmeneti javulás) A rák tüneteinek és jeleinek eltűnése, akár hosszabb időre is. Nem jelent gyógyulást, bár a hosszabb tünetmentesség lehet a gyógyulás kezdete.

Szóval a remisszió nem jelent gyógyult állapotot. Azt sem jelenti, hogy hazamehetek és élhetek boldogan, ameddig újra elő nem jön a baj. Addigra sokkal erősebben és egy sokkal gonoszabb formában támadna fel újra a betegség és ezt nem szabad hagyni. Az addig üsd a vasat amíg meleg jegyében a terápia folytatódni fog (persze reményeim szerint némi otthonlétet követően). És valószínűleg ez nem befolyásolja a doktornő korábbi mondását, hogy ebből a kevert betegségből az egyetlen kivezető út a transzplant. De erre még rákérdezek. Szeretném jobban megérteni, hogy mit is jelent mindez.

Egyéb
Más nem nagyon történt a mai nap. Sokat pihenhettem, olvasgattam és interneteztem, de semmi komoly témában nem sikerült előre haladni. Az egyetlen említésre méltó esemény, hogy megérkeztek Tatára a gumik, így már minden megvan, hogy ha javulni fog az idő, Behemaci új papucsokat kaphasson.

Szerencsére összességében  jól érzem magam, semmi komoly bajom nincs. A méregből még két nap van hátra és kezdődik a helyrehozatal. Jövő héten még ugyan van 3 sugár, de azok eddig sem okoztak gondot, remélem most se fognak.