2012-03-12 Hétfő
Gyönyörű idő, sétára hív!

Rávezetés a feladatmegoldásra
Kezdem egy nyitó kérdéssel, melynek szokás szerint semmi köze a gyógyulásomhoz, de valami olyasmi, ami foglalkoztat engem / minket és nem látjuk a megoldást.
A mai kérdés a változatosság kedvéért megint a gyerekekről szól. Balu és Bendzsi (a két nagyobb) 7 és 8,5 évesek. Balu másodikas, Bendzsi elsős. Mindketten mutatnak némi affinitás a matekhoz / logikához. Gondoltuk év elején Csirkével, hogy befizetjük őket havi rendszerességgel érkező matek / magyar feladatok megoldására (Szivárvány, Teki-totó, Gárdonyi, Gézengúz, Jonatán, stb,). Viszont azt látjuk, hogy nem igazán haladnak előre a feladatok önálló megoldásával. Gyakran van az az érzetünk, hogy a feladatok túl sokat feltételeznek pl. egy elsős/másodikas gyerekről. Másrészt rengeteg esetben van, hogy bár mi meg tudjuk persze oldani a feladatot, de nehéz megtalálni azt az utat, ahogyan rá tudnánk vezetni a gyereket az adott feladat megoldására.
Kicsit sarkítva lényegében most Csirke oldogat elsős/másodikas szintű feladatsorokat. Nem látjuk, hogy a kölyköknek ebben sikerélménye lenne és azt sem látjuk, hogy belemélyednének, haladnának vele és legközelebb egy adott típuspéldát már maguk tudnának megoldani. Ott is problémát érzek, hogy az oktatásban egyenleteket és ismeretleneket használnak és ezekkel számolnak, de azt senki nem mutatja meg nekik, hogy egy szöveges feladatból hogyan lehet egyenleteket gyártani.
Biztos bennünk van a hiba, és valamit rosszul csinálunk, de jó lenne látni, hogy mit, hogy tanulhassunk belőle és tudjuk segíteni őket a megoldásban és nem megoldani helyettük, majd elmagyarázni.

Balu családrajz
Másik napirend előtti érdekesség. Balu ma rajzolt az iskolában egy családrajzot.

Mutatok egy tavalyi rajzot is Balutól csak az összevetés végett:

Pár dolog, amit én látok a képeken, de kérlek egészítsétek ki, ha foglalkoztatok már családrajz-elemzéssel:

• Tavaly még Csirke volt az anyai oldalon (bal) és én az apain (jobb). Ez is már talán a hangsúlyok átrendeződésére utal, még fontosabb lettem tavaly óta.
• Mindkét képen Balu közvetlen mellém rajzolja magát. Mindkét képen összeér a testünk. Az új képen viszont már fogjuk egymás kezét - interakcióban vagyunk. Nagyon közel érzi magát hozzám.
• Csirke az új képen különálló figura, kicsit elkülönülve a többi karaktertől. Talán kezd Balu kicsit Csirke ellen fordulni?
• Zéti régen Csirke "szárnyai" alatt, közvetlenül mellett volt látható. Ekkor még Zéti nem volt önálló szereplő. Az új képen Zéti önálló szereplő nincs az anyja közelében. Tény, hogy Zéti kezd önálló családtag lenni és nem csak az anyja függelékeként létezik.

Látszik, hogy Balu mindig is hozzám vonzódott, és ez amióta nem vagyok otthon csak erősödött. Mivel Csirke kezd belefáradni a 3 gyerek istápolásába, egyre többször csak vita van köztük (legalábbis hozzám ezek jutnak el telefonon, ha minden rendben van, arról nem panaszkodik senki :-). Balu kezdi Csirkét negatív figurának látni.

Egyébként pozitívum az, hogy a figurák egy sorban, rendezetten állnak, méretarányosak és nem hiányoznak testrészek sem. Tehát alapvetően rend van a lelkében a kölyöknek.

Napi történések
Tényleg nagyon szép idő volt itt a László kórház országban. Ez az én kicsi országom, el nem hagyhatom, ezért hát örülök neki, ha szép idővel örvendeztet meg az időjárás. Sajnos a szép idő nem elég a sétához, ahhoz a kedves páciensnek is le kell győznie önmagát, hogy a séta sikeres legyen és fel tudjak töltődni.

Ma megint voltam sugáron. A kemoterápiás kezelések most egy időre lezárultak és ezen a 3 munkanapon kapok még sugárkezelést, után már csak lábadozás, majd spuri haza! Sajnos a sugárkezelés nem várt levertséget okozott. Már az elején megmondta a sugaras nővérke (Akiről megtudtam, hogy nem nővérke, egyetemet végzett és képalkotó diagnoszta a szakmája, de mivel fehérbe öltözik, fiatal és leginkább minket betegeket, irányítgat, ezért mindenki nővérkének hiszi.), na szóval a sugaras nővérke azt mondta a kezelésem elején, amikor bátorkodtam megemlíteni neki, hogy semmi mellékhatást nem érzek, hogy ne reménykedjek, mert a mellékhatások lassan alakulnak ki a kezelések számának előrehaladtával. Ezen persze akkor még nem gondolkoztam el, de mostanra látom, hogy jóslata beigazolódott.
Szóval egy szaros sugártól, amit az első időben jórészt mellékhatások nélkül átvészeltem, most 7 órán keresztül totál ki voltam ütve. Reggel 10 környékén kaptam a sugarat és délután ötre már megint használható lettem. A 7 órából 4-et átaludtam két ciklusban. A maradék ébrenléti időben fájt, hasogatott a fejem és totál tehetetlen voltam. Képzeld el magad, ahogy fekszel a frissen vetett ágyban, nézel ki az ablakon a kopasz fákra és egyszerűen nincs kedved semmire. Egy idő után azzal tudtam magam kiverni ebből a letargiából, hogy megkérdeztem magam? Mi a jobb, itt feküdni az ágyban, vagy kint sétálni a napsütésben? A válasz viszonylag egyértelmű, az oda vezető út (alias felöltözés) viszont elég nehezemre esett. Végül azért a hétből egyet sétával, napozással és kinti olvasással töltöttem. Ötre helyrejöttem, de helyre jött az étvágyam is. Bőségesen megvacsoráztam, de mire befejeztem, már lement a napocska.

Szóval végül nem voltam túl hosszas sétákon a mai nap, de az nagyon jól sikerült és igazi fényes-sziporkázó délutáni napsütésben trónolhattam a közeli padon, és közben Agatha Christie-t olvasgattam angolul.