2012-03-07 Szerda
Levelet kaptam a fiamtól

Sok minden történt ma és sorjában el is fogom mesélni. De ami nagyon megfogott ma az Balázs szeretete és figyelmessége irántam. Nagyon szépen köszönöm a nagy fiamnak, hogy sokat gondol rám. Nagyon meghatódtam.
Ma ezt a levelet kaptam tőle Csirke közvetítésével:

A helyesírás nem tökéletes, de szándék a lényeg!

Balu! Ha olvasod a blogot: írni fogok neked.

Szóval ez volt ma a legjobb ami történhetett velem. Ezen kívül még volt bőven pozitív élmény. Például az, hogy Csirke itt töltött velem ma pár órát és sokat sétáltunk, beszélgettünk. No meg az is, hogy mindezt a Népligetben tehettük meg, ahol sütött a nap, csivitelnek a madarak és kezd éledezni a természet.

Na akkor kronologikusan: Ma reggel igen korán keltem, részben azért is, mert a tegnap délután végigaludtam és valami okból kilenckor beestem az ágyba. Nagyon lefárasztott valami, talán a sugár.
Ma reggelre szépen kialudtam magam és viszonylag korán nekiálltam szendvicseket fabrikálni, ha esetleg megjönnek az OMSz-osok, akkor fel legyek készülve az indulásra. Úgy tűnik ezt nem lehet elég korán kezdeni. Ma fél nyolcra jöttek, épp akkor, amikor az egyik szendvics már kész volt, de a másodikat sebtiben kellett összerakjam. Feltöltöttem a kulacsomat is tejjel (mert jó gyerek módjára még mindig ez az, amit reggelire fogyasztok) és már indultunk is. A sugár hamar lement, majd némi várakozás után a mentő vissza is hozott, így nem sokkal fél tíz után már újra a kórházban voltam.
Viszont így lemaradtam a vizitről, nem tudtam kérdezni. Gyorsan interneteztem egy kicsit és a gumirendelésben léptem előre. Találtam egy helyet, ahol az előzőnél nem sokkal drágábban árulják a kiválasztott gumimat és ahol volt raktárkészlet is. Meg is rendeltem őket, pár napon belül szállítják. Megint egy feladat, amit sikerült letudni.
Alighogy befejeztem, már itt is volt Csirke. Átvettem tőle amiket hozott (köztük Balu levelét is, de ezt akkor még nem tudtam) és gyorsan mentünk is sétálni. Ahogy már korábban írtam a Népligetbe mentünk, nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk. Csirke olyan jól tudott azonosulni a "padon ülve arcomat süttetem a tavaszi napfényben" életérzéssel, hogy nemrég hívott, hogy tiszta piros, leégett az arca. :-)
Így járnak a kezdők. Bezzeg én. Én már hetek óta mást se csinálok, mint hogy séta közben megállok egy arra érdemesnek gondolt padnál és süttetem magamat a nappal, így melegedek át. Ezért már én is szépen barnulok. Legalább termelődnek a D vitaminok. :-)
A népligeti séta után uzsgyi haza, gyors ebéd, majd megint séta és napsütés élvezete Csirkével. Sajnos kettőkor el kellett mennie, mert volt pár elintézni valója a városban. Ez engem persze nem tántorított el, és folytattam a napfürdőzést az egyik padon. Egy kicsit még talán el is aludtam, de mindenképp kipihentem magam.
Jóval 3 után jöttem csak fel, de ez nem volt gond, mert a nővérkével korábban már megbeszéltem, hogy ma csak későn szeretném megkapni a napi betevő kemómat. Ekkor ért a meglepetés. Az állványon nem csak a jól megszokott víz és Cytosan várakozott, hanem egy új, sárgás matéria.

Ezen a képen fejjel lefelé látható, hogy olvashatóak legyenek a feliratok.

Ez kérem szépen vérlemezke (trombocita) kivonat. Valakik elmentek vért adni és kiszűrték a vérükből a vérlemezkéket és ezeket gyűjtötték ebbe a zsákba. Igen, napi szinten követtem magam is a vérképeimet, és látható volt rajta, hogy a vérlemezkékkel csehül állok (az elmúlt két hét során szinte folyamatosan esett a számuk), de mégis meglepődtem most, amikor vérlemezkéket kaptam ajándékba.

Ezzel indult az infúzió, párhuzamosan már elkezdett csepegni a víz, majd amikor a trombociták megérkeztek a vérrendszerembe, elindult a méreg adagolása is. Hihetetlen, hogy ahogy folyt belém a méreg, úgy jöttek elő a szokásos mellékhatásai is, amik az elmúlt néhány napban visszaszorultak. Először viszketni majd fájni kezdett megint a fejem búbja. Majd megmozdultak a bölcsesség fogaim (az elmúlt hetekben nagyon felgyorsult a növekedésük), később visszatért a műanyag íz a számba. Végül pedig furcsa érzés kezdet el gyötörni, olyan, amit még sosem tapasztaltam. Hamar kiderült, hogy mi is az. Mivel sajnos elfelejtettem bevenni a hányáscsillapító gyógyszert, hamarosan a nemrég elfogyasztott joghurtomat láthattam viszont. (Elnézést a technikai részletekért) Eddig büszke voltam rá, hogy amióta az eszemet tudom, sosem hánytam. Legalábbis nem emlékszem ilyesmire. Na most elveszítettem ebbéli szüzességemet is. Szerencsére nagyobb baleset nem történt, kaptam hányáscsillapítót és egyelőre megint minden kerek.

Közben még néztem egy filmet és most nektek írok blogot.

Összességében nagyon tetszett a mai nap, leginkább Balu levelének és a napsütésnek, meg Csirke látogatásának köszönhetően.