2012-03-23 Péntek
Megyek haza!

A mai vérképem csodálatosan alakult. A fehérvérsejt-szám és a neutrofil-szám is nagyot ugrott, a vérlemezkéim napok óta tartósan emelkednek, csak a vörösvérsejtek stagnálnak.
De ami lényeg: A doktornő holnap hazaenged!

Azért csak holnap, mert a magas fehérvérsejt-számot úgy sikerült elérni, hogy közben folyamatosan kaptam fehérvérsejt-szaporítót (Neupogen). Ma este nem kapok, és holnap megnézzük, hogy ennek következtében mi történik a fehérvérsejt-számmal. Ha továbbra is növekszik, vagy kis mértékben esik, akkor nem kell otthon neupogéneznem magam. Ha nagyot esik, akkor viszek haza injekciókat és minden este meg kell szúrnom magam.

Továbbá a doktornő is sajnos felfedezte, hogy még van egy alkalom lumbálás a protokollban. Erről én már korábban is tudtam, de inkább lapítottam, mint sz@r a fűben, hátha megúszom. De nem. Holnap indulás előtt még meglumbál. Éljen.

Ezek persze nehezítik majd az otthon-létet, de eltörpülnek ahhoz képest, hogy két hónap után huzamosabb ideig láthatom a családomat.

A doktornő szokatlanul hosszú ideig beszélgetett velem és közben az alábbi szabályok derültek még ki:

• Az otthonlét első napján el kell mennem a háziorvosomhoz, vele meg kell beszélnem, hogy leukémiát diagnosztizáltak nálam, ciklikus kemoterápián veszek részt, most pihenésre hazajöttem. Minden (nem hematológiai) panasszal első körben a háziorvost kell megkeresni.
• Az otthonlét ideje alatt ambuláns betegként heti egy napra be kell jönnöm rendelési időben, hogy vért vegyenek, megnézzék a sejtszámaimat, kicseréljék a kanül csomagolását. Ez persze nem jó, mert minden csütörtökön utazgatni fogok, de együtt kell vele élni. 
• Kell legyen egy külön saját szobám, ahol a többiektől elkülönülve alszom. Csak ebben a szobában vehetem le a maszkomat, minden más helyen folyamatosan használni kell. (Ezt a szabályt biztosan meg fogom szegni, mert 20 percnél többet nem bírok maszkban, elkezdek fulladozni)
• Zöldséget lehet otthon fogyasztani, ha pár másodpercig a zöldséget forró vízbe áztatjuk fogyasztás előtt. Ekkor a külseje ugyan megráncosodik, de a belseje fogyasztható. Ezt majd megnézzük mennyire tartható. Iszonyatosan vágyom már zöldségekre (paprika, paradicsom, saláta), mert már hónapok óta csak befőtteket eszem.
• Az alternatív terápiákat (szőlőmag és társai) a szünet ideje alatt lehet folytatni. Megkérdeztem doktornőt, de ő lényegében egyik terápiát sem támogatja. Pozitív hatást csak a deutériumos víz fogyasztása kapcsán látott, de ez egy másik betegség esetén és igen komoly havi költség mellett (~100 eFt/hó) működött.
• Kaptam mindenféle elérhetőségeket, vagy tíz telefonszámot. Közvetlen számot nem kaptam a doktornőhöz, csak egy mobilt, amit ő vagy asszisztense rendszeresen megnéz és lehetőség szerint visszahívnak.

A lényeg az, hogy vigyázzak magamra és két hét múlva (húsvét után) szeretettel várnak vissza!

A folytatásban valószínűleg lenyomjuk a hátralévő konszolidációs fázist (ez 5 nap, de nagyon ütős). Majd a donorkeresés státuszának függvényében döntünk a továbbiakról.

Eddig úgy képzeltem a hazamenetelt, hogy jó erőben épen és egészségesen megyek haza és otthon élvezem az életet. Most látom, hogy a hazaengedés itt csak egy eszköz a szervezet normális működésének helyreállítására komoly bombázásokat követően. Szóval a két hét valószínűleg pont arra lesz elég, hogy a végére már embernek érezhessem magam, aztán visszajöjjek és jól lerombolják megint a szervezetemet. Szép kis jövőkép.

Ennyit a komoly dolgokról. Most pedig jöjjön egy tanulságos mese az autóvásárlásomról és azon belül külön kiemelten a kerekekről (ami az aktuális probléma).

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. A család kinőtte meglévő autójának kapacitásait, ezért egy nagyobb autó megvásárlása mellett döntöttek. Eltartott persze egy ideig, míg összegyűjtötték az ahhoz szükséges pénzt, de végül meglett minden és elindult az autóvadászat. Az apuka (az egyszerűség kedvéért hívjuk Mókusnak) sokat olvasott a külföldről behozott autókkal kapcsolatos csalásokról, a kilométer-óra visszatekeréséről. Ezért komoly időt szánt minden egyes lehetséges autó-jelölt eredetének tisztázására. Hosszas keresés után (ami megérne egy külön mesét :-) talált egy autót, aminek leellenőrizhető volt a futásteljesítménye, azt, és rendszeres szervizelését egy neves magyarországi szerviz igazolta. A hosszú keresésben megfáradt Mókus megörült az egyetlen tiszta könyvű autónak és rózsaszín ködben úszva megvette azt.

Dehogyis gondolt ő akkor még a gumikra, vagy a karosszéria alaposabb átvizsgálására! Örült friss szerzeményének és a család elkezdte megszokni és megszeretni az Autót, ami a keresztségben a Behemaci nevet kapta. (Ami a méreteire utaló "behemót" szóból eredeztethető némi humoros könnyítéssel).

Behemaci hűen szolgálni kezdte a családot, a nyáron például tettek vele egy egész hosszú kirándulást Erdélybe, azon belül a Sóvidékre, Gyergyóba és a Gyimesekbe. Ekkor is kicsit zajosnak tűntek a kerekek, de mivel új autó, a család elfogadta a hangját olyannak, amilyen.

A kerekekkel kapcsolatos első meglepetés a tél közeledtével érkezett. Ekkor ugyanis Mókus nekiállt (volna) téli gumit vásárolni Behemacira. Kiderült azonban, hogy az autón a vásárlás pillanatában is már téli gumi volt és a család egész nyáron boldog tudatlanságban koptatta a téli gumikat. Ezért mókus megúszta a téli papucs vásárlást.

A tél elmúltával felmerült a nyári gumik beszerzése. Mókus és Papa (az édesapja) Canossa-járása itt kezdődött el csak igazán. Mókus ugyanis fejébe vette, hogy szép autónak szép papucs jár, ezért alufelnit választott. Az alufelni drága dolog, de annyiféle kapható belőle, mint ahányféle virág van egy tavaszi réten. Ez ugyanis az autó díszítésének egyik eszköze. Gondolván a jövőre és hogy egyszerűbb legyen a felszerelés (nomeg ezért is mert igen olcsón lehetett használt gyári alufelniket kapni), Mókus néhány gyári alufelni megvétele mellett döntött. Ekkor még azt hitte, hogy ezzel megkönnyíti az életét, de tévedett.

A gumivásárlás sem bizonyult egyszerű mókának. Az ADAC-tesztek elolvasása és az internetes árak láttán egy jó nevű (Continental) gumi vásárlása mellett döntött Mókus. Ekkor szembesült először azzal, hogy az interneten szereplő árak és elérhetőségek korántsem hihetőek. Minden céget külön fel kell hívni és ellenőrizni, hogy ténylegesen az a típusú gumi a kellő számban (4) és az interneten szereplő áron elérhető-e. Ezzel is elment egy hét, de végül a gumi is meglett.

Mókus és Papa megnyugodott. Vége a sok telefonálásnak, végre minden megvan, csak ki kell várni a tavaszt és mehet a dolog. Hát egy fityiszt!

Amiről ekkor még nem tudtak és még sok fejtörést okozott, az a kerékfelfogató anyák megvásárlása volt. Ez majdhogynem egyszerűnek tűnő kérdés: Kérek húsz darab csavaranyát Ford S-maxhoz gyári alufelnihez! Mit lehet ezen elbonyolítani?

Hát kérem tisztelettel, lehet. Nekünk gond nélkül sikerült. Először kiderítettük a netről, hogy milyen méretű anya való az S-max alufelnijéhez. Mint kiderült a Ford, szinte az összes típusa esetében 12x1,25-ös anyaméretet használ, a Galaxy és az S-max esetében viszont 14x1,5-öset. Ez minden kereskedőnél alapból problémát jelentett, mert minden kereskedő alapból a 12-eset ajánlott fel a Ford szó hallatán. Ezen még túlestünk valahogy.

Csakhogy kiderült, hogy kétféle anya van forgalomban, forgószoknyás és fix. A forgószoknyás (más néven mozgókúpos) esetében a csavaron lévő kúpos rész behajtáskor elfordul a csavartól és ezáltal kevésbé bántja a felnit. Naná, hogy Mókusnak a forgószoknyás tetszett meg, mert szeretné hosszú távon is használni a drágán vásárolt felniket.

Ami még bonyolította a sztorit, az az, hogy egyes autótípusokhoz nem csak kerékanyát, hanem csavart is kell vásárolni. Szerencsére csavarból is létezik 14x1,5-ös és persze van sima és mozgókúpos változat is.

Ekkor indult el igazán az internetes keresés. Az hamar kiderült, hogy az interneten szereplő méretek, árak, elérhetőségek az anyák esetében abszolút nem megbízhatóak, minden kereskedőt közvetlenül meg kell kérdezni.

Egy pár félreértést követően az indító kérdés is finomodott. Kiderült például, hogy tilos a "csavaranya" vagy "anyacsavar" kifejezések használata, mert a túloldalon ülő ember ebből a csavart érti meg, mi meg az anyát keressük.

A sok félreértés követően az is tisztázódott, hogy az S-maxhoz gyárilag sem a forgószoknyás kivitelt használják, hanem a simát. A 12x1,25-ös csavarméretű Ford autók esetében használják inkább a forgószoknyás kivitelt.

Tehát a hívókérdés végleges változata:

"Kérek húsz darab anyát Ford S-max gyári alufelnijéhez 14x1,5-ös méretben, fix kúpos kivitelben!"

(és ezek után jön még két perc magyarázkodás, mert a túloldal ez alapján sem fogja megtalálni a katalógusban)

Mesélőnk kicsit eltért a mesés stílustól és jelen meséből hiányoznak a fehér lovas hercegek, a királylányok és a büdös leheletű sárkányok. De legalább benne van mindaz az izzadtságszag, amit sikerült hősünknek összegyűjtenie az anyavásárlás kapcsán.

És mi a tanulság? Ne becsüld alá az anyavásárlást! Legalább annyi időt tud felemészteni, mint a felni vagy a gumi!

Itt a vége, fuss el véle.

Írta: Mókus, aki most már képzett anyavásárlási szakértő

A mesét követően gyors napi összefoglaló következik, tőmondatokban:

Csirke jött, beszélgettünk, elment. Ebédelek, filmet nézek. Csirke visszajön, trécsi folytatódik. Csirke elmegy haza busszal. Eszek, iszok, alszom. Krisztina érkezik. Trécsi, ölelkezés, búcsúzás. Holnap repül Angliába. Krisztina el. Teljesen ki vagyok, alig bírok megvacsorázni és szinte már bealszom a Ruminin. Rumini után azonnal szunya. Éjjel szomszéd állandóan köhög. Megébredek. Megírom a blogot.

Na csá!