2012-03-26 Hétfő
Apró-cseprő

Sziasztok, mivel itthon elég sok apró-cseprő dolga akad az embernek, amit leginkább akkor tud ellátni, amikor a gyereksereg már alszik, egyre később állok neki a blogírásnak. Emiatt vélhetőleg egyre rövidebbek lesznek.

Délelőtt nem volt semmi nagyon izgi. Dél körül voltam a háziorvosnál egy kötelező vizit erejéig, hogy kapjak betegszabit azokra a napokra is, amíg itthon vagyok.

A délutáni alvást követően (öt körül) nagyon nem volt kedvem a házban maradni, ezért kimentem a kertbe. Körbe sétáltam, kerestem magamnak valami feladatot, ami nem igényel nagy fizikai teljesítményt, mégis el tudok vele pepecselni egy kicsit. Rátaláltam a biciklitárolóra, ami iszonyatosan rendezetlen volt, teli még őszről marad gesztenyefa-levelekkel és mindenféle kacattal. Ezt álltam neki rendezgetni. Közben szép lassan kijött Bendzsi és Zéti is és csatlakoztak hozzám. Ők persze inkább a kiszabadított bringáknak örültek meg és nekiálltak kerekezni. Zétike még csak most tanul pedálozni, ezért neki folyamatosan segíteni kell. Bendzsi nagyon rendes volt, mert néhányszor körbetologatta Zétit is.
A rendrakás követően megint felmerült Zétiben, hogy menjünk el a napköziig és nézzük meg. Bendzsi és hamarosan Balu is csatlakozott az ötlethez, ezért négyesben indultunk el. Azért, hogy a két nagy ne kelljen sokat várjon és ne legyen zúgolódás, elküldtem őket menet közben tömb körökre (ahol egy tömb az utcák által körülvett telkek egy szigete - itt elméletileg nem kell úton átkelni és biztosan hozzám jutnak vissza). Az első tömb kör abszolút siker volt, mi Zétivel lassúztunk, amíg a két nagy tekert ezerrel és így is alig értek utol minket. A második kör viszont kevésbé volt sikeres. Előzetesen minden lehetséges problémára felhívtam a figyelmet, de azt elfelejtettem mondani, hogy ne menjetek neki a kresztábláknak. :-) Balu ugyanis valahogyan elcsapott egyet, amiből lett néhány horzsolás, meg némi szemfájás, de ezek is rendeződtek hamarosan. Ezután már nem küldtem őket semerre, csak szép lassan evickéltünk hazafele.

Estefele Balu felvetette, hogy mutat nekem egy pályát a kedvenc játékában (Gold Sprinter), amit "nagyon ügyes" vagyok, ha meg tudok oldani. Már elég rég játszottam ilyen rohangálós játékkal. Gyerekként én is nagyon élveztem őket. Megküzdöttem a feladattal, miközben a három majmó folyamatosan drukkolt-szurkolt nekem és csúnyán lehurrogtak, ha valamit elrontottam. Szóval egész komoly drukkercsapat alakult ki, akik mind Apát éltették! :-) Szerencsére aztán Apa végül összeszedte a pályáról az összes aranyat és gyémántot és sikerült kikerülnie a gonoszokat. Éljen!

Holnap megy az egész család Pestre, én megyek kontrollra az ambulanciára, Csirke viszi a három lurkót ruhát venni. Már előre félek, hogy milyen állapotban lesznek amikor végzünk (a kölykök nem szeretnek próbálni, amit ki is mutatnak. Ezzel felhúzzák Csirkét.) Szóval szép kis csetepaté várható holnap is.