2012-03-25 Vasárnap
Bendzsi 7 éves nagyfiú lett

Igazából csak holnap lesz 7 éves, de ma tartottuk családi körben a szülinapját. Lesz még valamikor áprilisban egy sokgyerekes szülinap, de Csirke úgy gondolta, hogy nem segítene rajtam, ha pont az ittlétem alatt hívnánk meg magunkhoz 10+ potenciális vírushordozót! :-)

És hogy hogyan telik nálunk egy családi szülinap? Hát összefoglalom...
Reggel feladatkiosztás: Enyém a hús (grillezés), Anyukáé a köret és a leves, Csirke pedig tortát süt.
Anyuka ekkor jött rá, hogy pár dolog még hiányzik, ezért valakinek el kellett menni boltba. Én csak örültem a lehetőségnek, hogy láthatom ezeket a megszokott helyszíneket. Érdekes dolog boltokat látni, az a rengeteg választék! Hogy miért nem lehet egy rendes boltot építeni a László kórház közelébe!

Meg kell említenem, hogy Topi (aki az egyik közeli bolt tulaja és egyben legtöbbször ő is szolgálja ki az ügyfeleit), a maszk és a kapucni ellenére azonnal felismert és szívélyesen üdvözölt. Kicsit el is beszélgettünk. Jó itthon lenni, ahol felismerik az embert a boltban.

Aztán persze tüzet raktunk a grillezéshez. Zéti nagyon szereti, amikor füstöl a tűz. Előlépett füstharcossá és alkalmilag választott fahusángjával félelmeteseket csapott a felé gomolygó füstpamacsokra. A külső szemlélő ebből persze csak egy maga körül salabáló aprótalpút lát, de ha megnézi Zéti arckifejezését, látja, hogy ő nagyon komolyan veszi ezt a feladatát és az összes füstpamacsot le akarja csapni... :-)

Hamar kiderült, hogy lett volna még idő a tűzrakásra, mert a két lány még késésben volt, s a grillhús frissen az igazi. Így hagytuk leégni a tüzet, és közben mindenfélét csináltunk.
Közben megjött Papa és Mama. Balu és Papa nekiláttak kerekeket cserélni piroscsíkon, később pedig a trambulint szerelték. Közben Bendzsi egészen belefeledkezett a trambulin élvezetébe. Azt mondogatta minden arra járónak, hogy ő most azonnal le fog fogyni és nézzük meg a pocakját (közben persze feltűri a pólóját), hogy már mennyivel kisebb lett a sok trambulinon ugrálástól. Szegény érezhetően kezdi komolyan venni a lefogyás problémáját. Amennyire én érzékelem már mindenhonnan azt hallja, hogy el van hízva. Talán már a suliban is mondják neki. Viszont menthetetlenül az apja alakját, fizikumát és étvágyát örökölte, aki maga is sokat szenvedett ettől.

Mi elmentünk Zétivel biciklizni. Zéti eddig futóbiciklit használt, ezért az egyensúllyal nincs gondja. Ma viszont megkapta a családi betanulós bicikit két oldalkerékkel. Itt több dolgot is kell egyszerre tanulnia. Egyrészt pedáloznia eddig nem kellett és lévén a bicikli kontrás, nagyon nem mindegy hogyan csinálja egy ember gyereke. Másrészt ennél a bringánál az oldalkerekek miatt nem működik a bedőléssel kormányzás, hanem magát a kormányt kell csavarni. Ez is kicsit újdonság volt a kismanó számára. De hősiesen küzdöttünk, elbiciklizett a napköziéig és vissza (kb. 700 m). A végére már egész jól ment, de még sokat kell gyakorolnia.

A bicózás után nem sokkal már kezdődhetett a grillezés. Imádok kint a szabad levegőn sütögetni és a saját eszközeimen már egészen kitanultam a sütögetés csínját-bínját. most is jól sikerültek a húsok, ezt abból gondolom, hogy a csapat hiánytalanul felfalta őket. Az ebéd is nagyon finom volt, de utána jött a Mami által készített torta, ami nagyon jól sikerült. Szinte mindenki szerette, kivéve Balut, aki már ott kizárta a fogyasztását, amikor megtudta, hogy epres túrótortáról van szó. A vicc az egészben az, hogy utána pedig Túró Rudiért kezdett nyavalyogni, ha már a többiek ettek tortát ő meg nem...

Délután én aludtam egyet, majd társasoztunk sokat és fürdés, alvás.

Igazán szép nap volt a mai és nagyon élvezem még mindig az itthon létet.
Jöjjön néhány kép is, csak hogy lássátok hogyan is nézünk ki együtt..

Még gyors esti hír, hogy mivel már Anyuka is tudja, ezért publikus, hogy Csabi és Elisabathnek babájuk születik novemberben. Csabi Csirke Spanyolországba szakadt öccse, és már többször nyaraltunk náluk Elchében. Már nagyon vártuk hogy legyenek unokatesók!
Szóval gratula Csabinak, hogy hagyta végül lehorgonyozni a hajóját, mert már nagyon úgy tűnt sose tud lemondani a szabadságáról.
Éljen!