2012-03-09 Péntek
Mama, Krisztina és Alex itt jártak

Elég sivár nap volt a mai, attól a 2 és fél órától eltekintve, amit sétálva (a kórház területén) töltöttem Mamával, majd végül jórészt Alexszel.

Reggel korán vittek sugárra. Ma egyedül voltam és kivételesen hárman voltak a mentőben, mert volt egy betanuló ápolósrác is. Vele beszélgetem erről-arról. Ami az ő történetében leginkább megfogott, az a határozatlansága. Lényegében középiskola után felvételt nyert a gépészmérnökire, de nem kezdte el, mert nem érzett magában elég kurázsit a fizikához. Aztán felvételt nyert egy újságírói szakra, de azt megint nem kezdte el, mert túl távolinak érezte magától a témát. Most csak azért lett mentőápoló, mert kipróbálta ez milyen és ez egyelőre bejön neki. Fogalma sincs meddig és mikor unja ezt is meg.
Nehezen tudok azonosulni ezzel a gondolkodással. Én ha valamit elhatározok, akkor végig is csinálom, akkor is ha néha fáj. Amikor felvételiztem a műszakira egyáltalán nem voltam biztos, hogy tetszeni fog az informatika. Az ok, amiért oda mentem, hogy szerettem játszani a számítógépen és mert a matek és fizika jó jegyeim oda voltak leginkább beválthatóak. De miután felvettek, elkezdtem és végig is csináltam. Nem állítom, hogy minden tárgyat meg is tanultam, mert a harmadik évfolyamtól már inkább csak papírbegyűjtés célzatú volt a suliba járás, de befejeztem.
Ami viszont szöget ütött a fejembe, az az, hogy mitől van az, hogy egyesek belekapnak ebbe-abba és félúton feladják amibe belekezdtek, mások meg végigcsinálják akkor is ha nem mindig érzik a helyes útnak.
Számomra az én működésem a helyes, de látom, hogy Csirke és Mama is inkább a belekapok ebbe-abba modell szerint éli az életét. Vajon milyen tényezők alakítják ki az egyik és a másik magatartást? Ha én a fiaimat arra felé szeretném terelni, hogy ne adják fel kezdeti céljaikat néhány nehézség esetén, akkor milyen eszközökkel, hogyan kéne ezt tanítanom nekik?
Sokan olvassátok a blogot, és hátha van ötletetek, vagy olvastatok valamit a témában. Várom kommentben a gondolatokat.

Sugár után gyorsan vissza is hoztak, de már lemaradtam a vizitről, ezért végül egész nap nem láttam a doktornőt. Ez nem ideális így, mert nem vagyok képben arról, hogy ő mit lát.

Hazajövetel után reggeli, mosogatás, internetezés. Sajnos nem kezdtük el korán az infúziókat, mert vártam, hogy talán Marcsi a gyógytornász bedugja hozzám az orrát. Tévedtem. Megint lemaradtam a listájáról, pedig tegnap még meg is beszéltük, hogy tíz után várom. Végül 11 felé csaptunk bele a lecsóba. Előbb két adag vörösvérsejtet kaptam, majd jött a víz és a kemó. Nem voltam túl aktív ez alatt az időszak alatt, egyrészt mert ágyhoz kötnek ezek a cuccok, másrészt pedig a vér is megkavarta a fejem, hogy a kemóról már ne is beszéljek.
Végül kettő fele végeztem ezekkel. Gyors ebéd, majd mentem ki sétálni, mert Mama már hívott, hogy itt van. Először csak Mama jött egyedül. Hozott kaját és sokat sétáltunk és beszélgettünk. Majd megérkezett Krisztina és Alex. Krisztina ügyesen összeterelt engem Alexszel. Az elején picit féltem, mert már két hónapja nem beszéltem angolul,de minden jött ki magától. Ezek szerint ilyen gyorsan nem felejt az ember. Viszont amikor a betegségről esett szó, rengeteg speciális szó jött elő, aminek nem tudtam az angol megfelelőjét. Pl. nyirokcsomó, őssejt, bölcsességfog és hányinger, nem mindennapi szavak az én világomban. Persze azóta már kinéztem őket a szótárból.
Jó volt Alexszel beszélgetni és kicsit feléleszteni az angol tudásomat. Rájöttem, hogy a kórházban töltött 2 hónap óta nem beszélek angolul és valamilyen szinten hiányzik. Szeretem ezt a nyelvet és vannak dolgok, amit angolul sokkal tisztábban lehet átadni, mint magyarul.

Este első fele fejvakarással telt. A s szoros értelmében. A kemó megint letámadta a hajhagymáimat és nem tudtak szerencsétlenek megnyugodni. Aztán végül egy fejmosás segített rajtuk. Ez egyébként egy elég gyors művelet tíz percet igényel, de ebből az első öt a csapvíz kiengedése, mert kb. ennyi ideig folyik hideg a melegvizes csapból is, mielött flevenne valami emberi hőmérsékletet. Jelen állapotomban a fejmosás (egyesek ezt hajmosásnak hívják, de esetemben ez enyhe túlzás volna), gyorsan lemegy. Bevizezés, borsónyi sampon, vizes lemosás és törülköző alkalmazása a nedves bőrfelületen. Kész. Szerencsére segített, után kicsit alábbhagyott a viszketés.
Majd pedig némi internetezés után jött a Rumini, melyen gyötrelmesen bevallom, de bealudtam. Nagyon fáradt vagyok már megint, megyek is gyorsan aludni. De azért gondoltam nem hagylak el Titeket napi blogbejegyzés nélkül.