2012-03-21 Szerda
Trendfordulás

Jó hírem van. Végre gyűlnek a sejtek. Mindhárom fő típus esetében tegnapról már szaporodtak a sejtjeim. Persze mivel tegnap vért kaptam, ezért a vörösvérsejtek természetes szaporodása ne megbecsülhető, az a holnapi vérképből lesz látható reményeim szerint.
Ez persze nem jelent azonnali hazamenetelt. A doktornő holnap ugyan már van, de biztosan meg fog szabni néhány minimum korlátot, amit a sejtszámoknak el kell érniük, ahhoz hogy haza tudjon engedni. Erről majd bővebben holnap, de mindenképpen elérhető közelségbe került végre a szabadulásom.

A másik jó hír a becsípődéshez kapcsolódik. Ma sokat feküdtem idebent a kemény földön, kétszer ott is aludtam, persze takarókkal szigetelve magam a hidegtől. Ez sokat segített és bár még van egy általános fájdalom, sajgás a csípőm körül, az az őrjítő fájdalom egyelőre elmúlt. Reményeim szerint a ma esti alvás után megint ember lesz belőlem. Ma legfeljebb árnyéka voltam önmagamnak, annyira éreztem magam gyorsnak és erősnek, mint nagyapám (aki már 93 éves).

A nap eseménye, hogy délután voltam MBSR tréning nyitóalkalmon a tűzmadár-házban. A tűzmadár házról dióhéjban annyit, hogy díjmentes képzéseket, önfejlesztő köröket és mindenféle programokat szerveznek a daganatos betegségeket aktíván viselőknek és az abból már kigyógyultaknak. Helyileg itt van a László kórházban a főbejárat közelében.
Az MBSR pedig egyfajta stresszkezelési technika, amelynek lényege (már amennyire egy alkalom alapján fel tudom fogni), hogy arra tanít meg, hogy hogyan tudod kizárni az elmédből azokat a gondolatokat, érzéseket, melyek nem szükségesek az előtted álló feladat ellátásához, annak érdekében, hogy egyszerre csak egy dologra, de arra maximális figyelemmel koncentrálj. Ha jól értem a fő mondás az, hogy a stresszt a túl sok párhuzamos tevékenység és gondolat okozza, és ha megszüntetjük a párhuzamosságot, megszüntetjük a stresszt is.
Ne gondold, hogy teljesen értem és azonosulni tudok vele. Leginkább azért akarok ezen részt venni, mert a stresszt egy folyamatos és meg ne szüntethető rossznak látom az életemben, és szeretnék felkészülni annak kezelésére. Ez is egy technika, ami segíthet közelebb jutni a megoldáshoz.

Nagyjából ennyiről szólt a nap. Közben néztem vagy öt órányi DVD-t, hogy Krisztinának mielőbb vissza tudjam adni a kupacát.
Még az éjjel befejeztem az Alkimistát is Coelho-tól. Nem tudom mit gondoltok a műről. Én egészen le vagyok lassulva és az élet nagy filozofikus gondolatain jártatom gyakran az agyam, azért a könyv első felében elrejtett mondanivalókat sikerült felszednem és úgy hiszem tanulni belőlük. De a második rész (lényegében ami az oázis elhagyása után következik) az számomra csak egy mese volt és nem tanultam belőle semmit. De lehet, hogy itt még én se vagyok eléggé lelassulva, hogy megérthessem annak mondanivalóját. Lehet, hogy még egyszer el fogom olvasni, hogy talán másodszorra jobban sikerül megérteni ezt-azt. Bár, ha tényleg hazakerül a közeljövőben, otthon biztos nem lesz ennyi időm olvasgatni.

Ennyit mára, bezár Móka Miki Mesetára!