2012-03-04 Vasárnap
Kölykök

Vasárnap van, a hét egyetlen napja, amikor semmilyen kezelést sem kapok. Nincs kemó, nincs sugár, nincs orvos, hogy lumbáljon. Teljes a szabadság. Csak az a fránya fejfájás ne volna! sajnos nem múlt el tegnap óta teljesen. Még mindig megvan, szerencsére már csökkenő intenzitással.

Beszélgettem egy kicsit az ügyeletes doktornővel erről (is) és ő azt mondta, hogy egyrészt a lumbálás utáni fejfájás akár egy hétig is letarthat az esemény után, másrészt pedig a sugárnak is lehet fejfájás a következménye. A sugárral az a baj, hogy nem direktben okoz panaszokat, hanem gyakran pár nappal később, és hogy minél több dózist kap folyamatosan az ember, egyre több panaszt okoz(hat).

Szóval remélem, hogy holnapra könnyebb lesz a fejem, de holnap már kezdődik megint a sugarazás, most állítólag délelőtt megyek. Ez lehet jó és rossz hír is, remélem, hogy ez nem rontja el teljesen a napom és tudok majd konzultálni a doktornővel, meg gyógytornászni is.

A másik téma, amiben az ügyeletes doktornő segítségét kértem, az a protokoll folytatása és hogy mikor érdemes szünetet kérnem benne. Nem titkolt szándékom, hogy nagyon szeretnék egy-két hét szünetet otthon a családommal, hogy újból feltöltődhessek. Eddigi értelmezésem szerint erre leginkább a záró lépés, a konszolidáció után kerülhet sor. Eddig ugyanis a konszolidációt úgy értelmeztem, mint egy utolsó, visszaerősítő lépést. Közelebbről megnézve, hogy mi van a konszolidációs egy hétben, a konszolidáció nem erősít, hanem még durvább dózisokkal operál. Rákérdeztem az ügyeletes doktornőre és ő azt mondta, hogy gyakran a második indukciós fázis (ez van most) után, de még a konszolidáció előtt adnak ki egy kis eltávot, és amikor visszajön a kedves beteg, úgymond "emlékeztetőként" adják be a konszolidációt. Ritka az, hogy a konszolidációt a második ciklust követően azonnal be lehetne adni, a második ciklus általában nagyon kimeríti a tartalékokat (én is valami ilyet érzek). Szóval ezek olyan felvetések, amik borítják az eddigi értelmezésemet a ciklusokról, azok szerepéről, és hogy mikor lehet szünetet tartani. Holnap ezt meg akarom beszélni a saját doktornőmmel is, hogy okosabb legyek.

Ennyit a "munkáról". Kihasználva a délelőtti pihit, bújtam az internetet alufelni után. Ugyanis Behemacira nyári gumik kellenek és ehhez komplett új felni szettet is be kell újítsunk. Itt már alufelnire gondoltam, a dizájn végett. Ha tisztán funkcionálisan nézem, semmi sem indokolja az alufelni pluszköltségét. De nekem ez jobban tetszene.
Találtam is egy pesti kereskedést, aki külföldről behozott eredeti Ford felni készleteket árul. 4 felni egy százas. Ennél kicsi olcsóbban már lehet új Enzo felniket is kapni, de engem vonz a gyári felni, mert az biztosan az autóra van teremtve. Holnap várhatóan megnézzük délután Papával élőben, hogy mit is árul a kereskedő és ha tetszik, megvesszük a felniket.
A gumikat már korábban kiválasztottam (Continental Premium Contact 2), leginkább az ADAC teszteredményekre és az árakra építve ez tűnik a legjobb választásnak. 32-ből jön ki egy gumi. Szereléssel, aliufelnihez illő csavarokkal együtt ez a sztori elvisz negyed misit. Szép összeg! De sajnos nem megkerülhető. Na mindegy, ennyit Behemaci papucsairól.

A nap legfontosabb eseménye persze nem ez, hanem a kölykök látogatása volt. Lassan egy hónapja nem láttam őket. Csirke komoly szervezésbe kezdett a napot illetően, hogy minden jól menjen. A koreográfia a következő volt: Csirke felhozza a gyerekeket a reggeli gyorssal a keletibe. A keletinél találkoznak Ágival és Neel-el, hogy ők átvegyék a felhozott kaját és elhozzák nekem még délelőtt. Majd összeszedik Krisztinát és elindulnak az állatkertbe. Délután, állatkert után pedig meglátogatnak engem a kórházban.
Mondhatom nem csak a szervezés volt ügyes, hanem a végrehajtás is, mert minden a tervnek megfelelően zajlott le.

Amit ebből én láttam, hogy délelőtt meglátogatott Ági és Neel (ejtsd: Níl; nem tudom, hogy így írja-e a nevét?). Tíztől kint voltunk együtt sétálni a Népligetben. Nagyon jó volt beszélgetni és én még szerettem is volna folytatni, de egyrészt eljött az ebédidő, másrészt pedig nagyon lefárasztott a fejfájásom. Séta után visszatérve a kórházba a gyors ebédet követően aludtam is két órát. Hihetetlen módon ki tud ütni ez a fejfájás. Na mindegy.
Szóval visszatérve, nagyot sétáltunk, sokat tudtam meg Neel utazásairól, Ági szakdolgozati témájáról, életük egyéb apró-cseprő dolgairól. Jó volt beszélgetni és remélem, hogy sikerül Áginak összeegyeztetnie ezt a sok feladatot, amit most az élet elé sodort.

Alvás után megint egy kis pihi, olvasgatás, felnizés, majd jöttek Csirkéék. De még ez előtt ide illik néhány kép, amit Csirke készített a vonaton és az állatkertben a lurkókról.

Lurkók a vonaton

Balu és a fehér farkasok.
Nem kell megijedni, Balu háta mögött egy plexi fal van.

A család az állatkertben.

Szóval megérkeztek hozzám is végre-valahára. Kicsit későn jöttek, mert már nagyon alacsonyról sütött a nap, nem igazán tudott minket átmelegíteni. Sétáról szó sem lehetett, mert Zéti macska aludt. Aztán felébresztettük és így vele is találkozhattam. Hogy lekerüljük a megfagyást, fél öt fele bevonultunk az épület földszintjére melegedni. Annál is inkább, mert tiszta mocsok volt a 3 gyerek keze és igényeltek némi lecsutakolást. Balu és Zéti az új sapkájukat viselték. Nekem nagyon tetszenek, az élénk színeik miatt és hogy olyan jól néznek ki bennük.

Baluról:
Balu nekem úgy tűnt, mintha picit nőtt volna. Az viszont biztos igaz, hogy sokat fejlődött feleselésben. Korábban mindig féltem, hogy Balu a félénk kis természetével soha sem fog megtanulni ellentmondani és érvelni, mindig el fog bújni, ha nem tetszik neki valami. Nahát ez gyökeresen megváltozott. Balu harciasan kiáll az érdekei mellett, mindenre van egy jó válasza. Még nem mindig átgondolt, amit válaszol, gyakran akkor is visszabeszél, amikor csöndben kéne maradni, de szerintem ez már fejlődés. Lássuk a pozitívumot benne. Tudom, hogy a mindennapi életben fárasztó egy mindig feleselő majommal vitatkozni, de mégis jobb, mint ha egy mulyát kéne gatyába rázni. Szóval szerintem Balu jó úton jár. Persze kell még egy pár pofont kapnia az élettől, hogy a feleselés értelmes vitába forduljon át, és megtanulja, hogy mikor nem kell válaszolni. De idővel meglesz az is.

Bendzsiről:
Bendzsi még sokkal inkább gyerek, mint Balu. A pocakos továbbra is pocakos maradt, bár nem láttam pontosan a vastag kabát miatt, de szépen kerekedik, lassan vágósúlyban lesz. A felső állkapcsából középen hiányoznak a fogai, folyamatban van a fogváltása. Nagyon viccesen néz így ki, denevérfiúnak is csúfoltam, de nem vette föl nagyon. Szeret odabújni hozzád, szereti az érintést, az ölelést. Baluhoz képest a mostani találkozón egész visszafogott volt, nem ugrált állandóan, valószínűleg lefárasztotta az állatkertezés. Sokat szopja az ujját, ami gáz, mert így a maradandó fogai is el fognak ferdülni.

Zétiről:
Jó alvókája van. Alig bírtuk felébreszteni. Aztán persze a csoki látványa kizökkentette, akkor már egész gyorsan magához tért. Sokat beszél, de még nincs azon az értési szinten, mint a két nagy. Még nem vitapartner, hanem a saját kis világában él és arról tud beszélni. Viszont nagyon jól fogalmaz és intonál beszéd közben. A beszéde még kicsit lassú, de ezt Bendzsinél is láttuk, hogy milyen könnyen gyorsul idővel. Most ugyan nem jött ki az önfejűsége, meg hogy az Anyját az ujja köré csavarja, de ezt a család elmondásaiból tudom. Leginkább az anyja tud ezen változtatni, hogyha majd akar.

Szóval ennyit láttam most én a kölykökből egy óra alatt vasárnap délután egy hónap kihagyás után. Ezek persze csak percepciók, rövid idő alatt gyűjtött élményeken alapulnak, de bennem ez csapódott most le róluk.

Szeretnék köszönetet mondani Csirkének, hogy megszervezte, és elhozta majmóékat, meg persze Krisztinának, Áginak és Neelnek, hogy támogatták ebben őt és hogy eljöttek hozzám is.

Zárásul még egy kép, ez már itt készült:

Ja, még egy fél mondat. Olvastam a HVG-ben, hogy a Szent László kórház helyére akarják költöztetni a Tököli rabkórházat. Ezen meglepődtem és ezt a cikket találtam a témában. Szóval mégsem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Azaz a mellettünk lévő nagy, elhanyagolt területen épülne rabkórház, ami 2014-re készülhet el. Ez vélhetően engem már nem érint, mert addigra csak kigyógyulok ebből a nyavalyából.