2012-03-20 Szerda
Becsíptem

Elnézést kérek a rendszeres blogolvasóktól, hogy csak így megkésve posztolok. A késés oka az, hogy a tegnap délutáni séta során (ami persze megint inkább padon üldögélésről szólt) sikerült becsípődnie egy idegnek valahol a medencecsontom és az első csigolya környékén. Ez nem gyakori esemény nálam, és ezért már el is felejtettem, hogy tilos rámozogni, azonnal ki kell feküdni.
Na ez nem történt meg, sokáig próbáltam mindenféle mozgásokkal szegényt onnan kibányászni, aminek az lett a következménye, hogy estére már gyakorlatilag minden testhelyzetben folyamatos volt a fájdalom. Abban reménykedtem, hogy reggelre elmúlik, ezért kértem egy fájdalomcsillapítót a nővérkétől és hamar lefeküdtem aludni.

Sajnos a reményeim megint nem jöttek be, már reggel van és még mindig fáj. Most is csak azért tudok blogot írni, mert 4 körül kiment a fájdalomcsillapító hatása, ezért kértem még egyet. Remélem a dokinak (bárki is lesz ma a dokim) lesz megoldása erre, mert így teljesen ki vagyok ütve.

Egyébként a tegnapi nap köszönöm szépen jól telt. Sajnos a sejtszámok az egy nappal korábbihoz képest is tudtak még tovább romlani, ezért még nincs fény az alagút végén, nem látom hogy mikor mehetek haza. Kíváncsi leszek a mai eredményekre, hátha azok már végre stagnálnak, vagy lassú emelkedést mutatnak. Az egyetlen pozitív tendenciát a vérlemezkéim produkálják, ők már napok óta csigalassúsággal, de emelkednek, de még a szintjük így is a bányászbéka feneke alatt van.

Délelőtt filmet néztem, olvastam, pihentem. Kora délután kaptam vért és a vér után kimentem sétálni.
Krisztina meglátogatott egy órácskára, de aztán már ment is a dolgára. Mivel még szép volt az idő, kint maradtam egy ideig és telefonáltam, olvasgattam. Amikor felkeltem a padról, akkor éreztem a becsípődést, de úgy voltam vele, hogy mire visszaérek az épületig úgyis kirázom. Na ez nem jött be.

Egyébiránt sok csoda nem történt, nyugis nap volt.