2012-03-11 Vasárnap
Megint itt voltak a gézengúzok

A vasárnapokhoz híven ez is egy nyugis napnak ígérkezett. Bár tudtam, hogy ma vért kapok és hogy Csirkéék meglátogatnak, azért reméltem, hogy össze tudjuk rendezni a kettőt.
Már korán elkezdtem kérlelni a nővéreket, hogy én legyek az első, aki megkapja a vért.Sajnos ez nem úgy megy, hogy Móricka kér vért és gyorsan kap is, mert ki kellett várni, hogy kicsit kimelegedjenek és orvos sem volt egy jó ideig, akinek pedig alá kell írni a transzfúziós lapot. Szóval csak fél 11 körül kezdett csöpögni a vér, Csirke pedig fél tizenkettőre ígérte magát. Aztán sikerült halványan meggyorsítani a csepegést, épp annyira, hogy amikor megérkeztek, épp akkor kötötte ki a vért a nővérke. Mivel hátra jöttek, bekukucskálni hozzám, a nővérke is megértette a szitut. Szerencsére nem szólt semmit és szó nélkül elengedett sétálni... :-)

Két órát voltam Majmóékkal. Ennek egy részét itt töltöttük a földszinten, egy másik részét kint a kórház udvarán. Ugyan sokat nem sétáltunk, mert Csirke egy reumás csiga sebességével tudott sétálni (Ő úgy mondja, hogy ördögjárat van. Ez azt jelenti, hogy a havi fix női program nála beindult.)  és én is örültem egy jó kis padnak. Szóval leültünk egy padhoz, kekszet zabált a csapat, közben Zéti és Bendzsi kardoztak én meg hol Csirkével, hol Baluval beszélgettem. Összességében nagyon jól telt az idő, végre Zéti is aktív volt, nem úgy, mint legutóbb.

Édesek a kölkök és persze folyamatosan egymást eszik, de hát fiúk. Csirke kicsit nehezen viselte ma ezt a sok vitát, de ezt inkább az állapotának tudom be (ördögjárat alatt leginkább a saját bajára figyel és kevésbé toleráns a gyerekekkel szemben), mint a kölykök hibájának. Szerintem a fiúknál normális hogy rivalizálnak és ez így és lesz, míg fel nem nőnek. Ez ellen harcolni lehet, de szerintem nem érdemes.

És akkor jöjjön néhány kép, ami a látogatásuk alatt készült:

Kicsit öregnek látszom, de ez csak azért van, mert mosolygok a maszk alatt.

Csirke inkább egy szolidabbat javasolt, de szerintem ez tükrözi leginkább a kölykök hozzáállását a fényképezéshez. Inkább nekiállnak bolondozni, mint hogy mosolyognának szendén.

Kettő utánra értem vissza a kórházba és azóta semmi értelmeset nem csináltam, cska könyvet olvastam, meg interneteztem, meg ilyenek. Csirkéék viszont meglátogatták a Minicity nevű szórakoztató intézményt.

Minicity tapasztalatok
Csirke elmondása szerint zsúfoltság nem volt és nem kellett nagyon sorban állni se (ettől féltünk, hgy esetleg hétvégén túl sokan lesznek). Továbbá, hogy a kölykök nagyon élvezték a bulit. Mégi Csikre összefoglalója annyi volt, hogy egyszer jó buli, de ide se fognak még visszajönni. A kisegítők fásultak, bele vannak fáradva a gyerektömegbe és kevés is a kisegítő. Az ár (6 eFt volt négyüknek) pedig elég borsos ahhoz képest, hogy mit kapsz.

Persze a kölykök abszolút jól vették a dolgot, de álljon itt néhány kép inkább a sok mese helyett.

És most lassan búcsúzom is, mert már erős ólomsúlyok húzzák le a szempilláimat!