Még mindig itthon

2012-04-05 Csütörtök

Engedve a rajongótábor megfogalmazott hiányérzetének és titokban félve a tábor esetleges haragjától írok megint blogot. :-)

Minden szép és jó. Itthon vagyok a kölykökkel. Nekik is szünetük van. A két suli, ahova a két gyerek jár azonos menedzsment alatt dolgozik, ezért azonos szerencsére a két helyen a tavaszi szünet időzítése. Ezt a komplett hetet (3.31-től 4.9-ig) megkapták tavaszi szünetnek.
Ennél jobban nem jöhetett volna össze az én "szabim" időzítése sem. Így ugyanis sokkal jobban tudunk a kölykökkel programokat tervezni. Normál iskolai terhelés mellett csak délután-este szabadok és akkor is már erősen lefáradva esnek haza. Így viszont egész napokkal lehet tervezni.

Hogy mit csinálunk? Már magam sem tudom mindig. Az biztos, hogy kedden voltam a doktornőnél Pesten. Minden kerek. Nagyon kerek. A vörösvérsejtjeim és a vérlemezkéim is lassan, de biztosan emelkednek. Már mindkettő 100 körül jár, a HGB 136-tól, a PLT 150-től számít csak ugyan normálisnak, de a doktornő így is teljesen el volt kápráztatva a számoktól.

Beszélgettünk a visszamenetelről és az ottani terveiről.
Szerencsémre ágyhiány van. Sok most a leukémiás-influenzás beteg. Ezért jövő kedden azt kérte, hogy telefonáljak be a főnővérnek, hogy van-e szabad egyágyas kórterem. Ha van, szerdán befekszem (már ez is egy nap haladék). Ha nincs, tovább maradhatok itthon. Hurrá!
Ha visszamegyek, végrehajtják a konszolidációt amúgy emlékeztetőként a szervezetnek. Ez egészen nagy mennyiségű mérgekkel dolgozik. Utána meg megint hagynak visszaerősödni. Arra a kérdésemre, hogy mikorra számíthatok újabb "szabira". Azt a választ kaptam, hogy legközelebb egy hónap múlva számíthatok kimenőre. Ez egyrészt jó hír, mert legalább már nem két hónapot kell kuksolnom a négy fal között, másrészt viszont nem az, mert megint kimarad egy hónap az életemből...

Intéztünk papírokat is, kaptam utazási költségtérítést, miután múlt héten megtudtam Zsuzsától a könyvelőmtől (aki maga is átesett hasonló betegségen), hogy ehhez a papírt a doktortól kell kérnem. Kértem és kaptam, az egy héttel korábbi alkalomra is. Királyság.

Hogy mit csinálunk itthon? Hát nem unatkozunk, azt biztos.
Sokat kertészkedünk. Itt persze nem ipari volumenű gazdálkodásra kell gondolni. Van a telkünknek egy hátsó része, ahol kertészkedünk. Elől minden kispolgári és konszolidált, fű, fa, virág, autóparkoló és biciklitároló. Na jó, felrakok egy képet inkább:

Így nézünk ki a Google Maps térképén.

A sárga vonalakkal határolt kert a mienk. Jól látható a ház, a kocsibeálló csíkja elől. A ház háta mögött van egy mászóka csúszdával és homokozóval, meg ott a fészer és ettől hátra indul a kert.

A kertben van vagy 15 ágyásunk, különböző méretűek és mostanra jobbára minden be van vetve. Persze még így is van olyan terület, amit fel kéne ásni és be kéne vetni. A hátsó kert nagy része így is füves-fás "liget", csak kisebb parcellák vannak megművelve.
Már én is ástam a héten. Igazán fárasztó dolog. Nekem leginkább a gerinctartó, hajlongást segítő izmokat ütötte ki, azok voltak legkevésbé felkészülve a gyakorlatra. Aztán amit ástam, be is vetettük. Tettünk bele uborkát (remélem már nem lesznek reggeli fagyok és nem megy ki), sárgarépát, petrezselymet és egy kevés krumplit. Mindet szépen elvetettük, meglocsoltuk és továbbra is rendszeresen locsoljuk.
Egy másik ágyásba (ami már fel volt ásva, csak be kellett vetni) pedig hagymákat dugdostam, meg kukoricát is vetettünk. Imádjuk a csöves kukoricát megfőzni és felfalni!

A kölyköknek is van egy kiskertjük. Ez teljesen az ő felségterületük. A korábbi próbálkozások rendszeresen kihaltak, de idén egészen ígéretesen indul a dolog. Egyelőre rendszeresen öntözik és nézegetik, hogy hol mi bújik a földből. Balázs már most elemezgeti, hogy melyik lehet a haszonnövény és melyik a gaz. Sajnos nagyon gazos részen van az ő kiskertjük. Ezen a részen tavaly még egy nagy farakás volt, amit eltakarítottam, kiterítettük a komposzt tartalmát (ezzel javítva a talajt) és bedolgoztam az egészet a földbe. Ezt ásták fel a skacok idén és tették magukévá.
A lényeg hogy nagyon boldogok és büszkék, hogy lehet saját kiskertjük. Ez persze még csak a nagyok szórakozása inkább, Zétitől már az is nagy hozzájárulás, hogy csak az ösvényeken közlekedik és nem tapossa ki az ágyásokat.

Szóval ha nem csinálunk "semmit", akkor itthon kertészkedünk.
De például tegnap voltunk úszni is. Van itt nem messze tőlünk, Remeteségen az erdőben egy hotel (Gottwald), ahol van egy szép wellness részleg, nagy medencével, gyerekmedencével, jakuzzival és szaunákkal. Ide jártam korábban rendszeresen úszni és itt voltunk tegnap is. Nagyon jól éreztük magunkat. A két nagy rendszeresen jár úszni az iskola uszodájába, őket már teljesen szabadon lehet engedni a terepen. Csak a szauna tilos nekik, mert az a gyerekeknek veszélyes túlmelegedést okozhat.
Kismacs (Zéti egyik beceneve) viszont velem tanult úszni és nagyon büszke volt magára. Ő láthatóan nem jár úszni tanulni, mert nem használja a karját, csak a lábával tempózik. És állandóan prüszköl, ha víz ér a szájához. De azért sokat úsztunk, én tartom a hasánál, ő pedig közben szabadon forgolódik és tempózik.
Olyan jól sikerült a dolog, hogy ma valószínűleg megismételjük a bulit.

Hogy mit csinálunk még? Hát például tegnap kipakoltuk a nappalit. Felfedeztem ugyanis a múlt héten a közeli autómosó falán a feliratot, hogy kárpittisztítással is foglalkoznak. Bementem, megkérdeztem, ismeretséget szereztem. Kiderült ugyanis, hogy a mosó tulajdonosa és egyben vezetője a szüleim egyék barátja, ismerőse, akit még én is ismerek. Anno Almásfüzitőn (ahol felnőttem) nem messze laktunk egymástól és emlékszem, hogy egy oviba meg suliba jártam a nagyobbik fiával. Na mindegy. Lényeg, hogy ismerős.
Meg is beszéltük, hogy kijön megnézni és még a héten meg is csinálják. Ma jött és hozott magával egy srácot. Kihordtuk a kanapét darabjait a teraszra, ahol a srác (több, mint két órás munkával) kivette a sokéves "patinát" a kanapéból. Egészen szutykos volt már szegénykém, de három gyerek mellett nincsenek csodák. Persze több helyen már meg is van kopva, és itt-ott el is szakadt a huzat, ezért a tisztítás csak elodázta a kárpitcserét, de így is fényes lett korábbi mivoltához képest.

Délután pedig vendégeket fogadtunk. Itt volt Édes Zoli és Lujza, akiket nagyon szeretünk és jó volt beszélgetni velük. Kaptam Zolitól egy cédét (pontosabban mindjárt kettőt a biztonság kedvéért) a együttesének legutóbbi koncertfelvételével. Ő ugyanis a tatai ír együttes, a Seamróg vezetője és énekese. Nagyon szeretem a zenéjüket, este azt hallgattuk.
Őket egyébként a teraszon fogadtuk, mert akkor még kint száradtak a kanapé darabjai. Nagyon jó volt kint ülni és beszélgetni. Tényleg elgondolkoztam egy kültéri kanapé vásárlásán. Nem tudom, hogy milyenek léteznek és hogy mi velük a tapasztalat, de tök jó lenne kintre is valami jó leülős-beszélgetős helyet varázsolni.

Ja, nem is mondtam. Megújult a telefonom. A szervizben egy tízesért kicserélték az elő- és hátlapot, a hangszórót és kapott új bekapcsológombot is. Ugyan már lassan három éves, de minden számomra fontos dolgot tud (az internetezéshez ugyan túl kicsi a képernyője, de nem is szoktam telefonon internetezni), és most már megint "újszerű" állapotba került. Ezzel szerintem egyelőre lezárult a telefon-sztori. Valószínűleg mégsem cserélem le az öreg rókát.

És közben persze készülődünk a locsolásra is. Egyik nap már beszélgettünk erről a srácokról, ők is nagyon várják. Ma össze is akarom rakni a listát, hogy kiket tervezünk meglátogatni, mert rövid a hétfő délelőtt és sok kislányt kell meglocsolnunk, hogy el ne hervadjanak!