Meglepetés!

2012-04-26 Csütörtök

Ma is volt bőven meglepetés a látogatókat illetően. Egyrészt Mama teljesen váratlanul érkezett finom ebéddel. Másrészt a Stratis törzsfőnök, Benő is ellátogatott ma hozzám.

Na de kezdjük a leginkább izgató hírrel. Ma reggel rákérdeztem a doktornőre, hogy meddig tarthat várhatóan a kezelés és mikortól tudok normális életet élni. A kérdést annak tükrében tettem fel, hogy tegnap Papa segítségével rátaláltam az egészségügyi közlönyben a kezelésem folytatására, amiben még két reindukciós fázist és további öt konszolidációs fázist emleget. Ez igen rémisztően hangzik.
És a doktornő szerint igaz is. Arra kell számítanom, hogy a kemoterápiás kezelésem egész 2012-ben eltart. Gyakorlatilag az év hátralévő részét még kórházban fogom tölteni. Ez nagyon rémisztő, tényleg.
Eddig mindig a 6 hónapban hittem. Hogy abból már lement 3, még hármat ki kell bírnom és vége. Ehelyett...

Ha ez az út, ezt fogom végigjárni. Hosszú lesz és fárasztó. Rá kell állnom arra, hogy elviselhetővé tegyem magam számára a kórházat. Eddig csak mint átmeneti zavaró tényezőként gondoltam rá, de az egy év az más.

Dolgozni akarok. Eddig is akartam, de csak unaloműzés céljából. Az unaloműzés most is fontos, de ha egy évet kell itt kibírjak, akkor abból a szempontból is fontos, hogy tudjak értéket teremteni, ne essek ki a társadalom szövetéből, ne legyek hulladék. Már elnézést minden tartósan betegtől, szándékosan használok kemény szavakat. Értékteremtés, hasznosság. Hasznosnak akarom érezni magam.

Másrészt a piszkos anyagiak. Fenn kell tartani a családot. Egy évet ugyan a tartalékokból fedezni tudok, de jobb lenne ha nem hagyatkoznék arra.

Egy év a család szempontjából is kihívás. Csirke eddig valahogy bírja, de eddig mindig csak nyárig terveztünk. Hogyan tovább? Fogod bírni, Csirke?

Na mindegy, ezen még rágódni fogok egy darabig. Nem könnyen emészthető falat.

Na hát a napról egy kicsit. Ma tényleg teljesen jók vagyok. Szellemileg elértem a 100%-ot. Tudok koncentrálni, figyelni, elemezni. Mindent ami kell. Fizikailag max 40%-on vagyok, ez az ilyen alacsony vörösvértest-szám mellett még jó.
Reggel számlázást néztem át. Az Eonnak volt egy túlfizetésünk és most volt éves leszámoló számla is, kíváncsi voltam, hogy az mit mutat.
A túlfizetést nagyon korrekt módon kezelték. Még a  hónap közben visszautalták. Csak erről egyéb módon nem értesítettek, én meg nem szoktam a bankszámlakivonatot böngészni minden héten. Azért igazán küldhettek volna egy SMS-t, vagy feltüntethették volna a számlán. Na mindegy, a lényeg, hogy a pénz nálunk van.
Az éves elszámoló érdekes. 2%-al nőtt az éves energiaigényünk tavalyhoz képest. Ez ránézésre nem szignifikáns. Oké, viszont többet fogyasztottunk a normál áramból és kicsit kevesebbet az éjszakaiból. Miért rendeződik át a dolog? Ezt még Papával megkonzultálom...

Aztán jött Mama. Sokat beszélgettünk. Nehéz kérdésekről is. Tudom, hogy lehet hogy sokatokat zavar, de szerintem teljesen normális, ha elfogadom, hogy esetleg meg fogok halni a közeljövőben. És ha ezt elfogadom, akkor viszont egy rakás kérdés merül fel a hogyan továbbról, az öröklésről, a család jövőbeni működéséről. Na hát ezekkel sikerül megríkatnom Mamát. Biztos azt mondjátok, hogy ne gondoljak erre, de ez engem egyáltalán nem zavar. Ez nem a hit elvesztése. Hiszem, hogy túl fogom élni és végig fogom csinálni. Hiszem, hogy még meg fogok őszülni. De ettől függetlenül minden jövővariánsra fel akarok készülni. És van pár szomorú jövővariáns is.

Délután Zsuzsika csatlakozott. Vele sokkal finomabb kérdésekről esett szó. Mivel még Mama is itt volt,  és már régen beszélt a két csaj egymással, jól elvoltak együtt. Én lényegében a széket biztosítottam a csevejhez. Na jó ez erős túlzás! Jó volt hogy itt voltatok és jó volt beszélgetni!

Kaptam közben vért is. Nem volt vészes, hamar lement.

Délutánra vártam Szabit egy kis beszélgetésre. Este érkezett, de cserében meglepetés vendéget is hozott. Benőt! Ő a Stratis sereg fővezére, a főmufti. Ennek megfelelően bármi amit írok nyalásnak fog minősülni, ezért inkább nem írok semmit. :-)
Jó volt hogy itt volt és jó ötletei voltak. Fel is vésem gyorsan magamnak: Jóga, Data mining, A jóga mint egy lehetséges benti mozgásforma került elő, amivel elkerülhetem a testem fizikai leépülését. Az adatbányászat pedig egy lehetséges elfoglaltság, ha el tudom adni a professzornak, hogy szabad kapacitásaimmal szívesen segítenék egy kezelési adatbázisból kinyerni mondásokat a kezelések hatékonyságára vonatkozóan. Érdekes gondolat, bár azt feltételezi, hogy ki tudok ugrani a beteg-sapkámból a prof előtt és át tudok vedleni számára is látható módon szakértővé. Ja és persze azt is hogy vevő legyen a témára. Szép kis sales feladat... :-)
Szegény Szabi most egy kicsit háttérbe szorult, de még remélem jön és akkor bepótoljuk.
Benőnek is részletesen ecseteltem, hogy mennyire szükségem van munkára... Remélem talajt fog a mag.

Bár halkan megvallom magam is félek picit, hogy mire is vagyok még képes és hogy tényleg értéket tudok-e teremteni a kórházból is. Hasonlóan féltem elkezdeni biciklizni a legutóbbi szünetem alatt és milyen jól ment aztán! Nem adom fel. Kell nekem a munka.

Na most aztán kaptatok sok mindent cenzúrázatlanul a fejemben kavargó gondolatokból. Kezeljétek fenntartásokkal.
Ja, a vérképem még mindig romlik. A sejtszámaim a padlót közelítik. Várunk a trendfordulóra.