Kezdődik a tánc

2012-04-16 Hétfő

A cím arra utal, hogy kezd hatni az eddig kapott méreg. A sejtszámaim még viszonylag rendben vannak, de már egyáltalán nem csattanok ki az egészségtől, többször érzem fáradtnak és levertnek magam. Ma délben pedig misztikus módon átaludtam két órát anélkül, hogy okát láttam volna.

Reggel Gabika látogatott meg, és hozott mindenféle földi jót nekem a boltból, ami kifogyóban volt. Próbáltam nézni valami élelmiszer házhoz szállítási megoldást, hogy ne kelljen mindig valaki másra támaszkodnom a  termékek beszerzésében, de a házhoz szállítás mindenhol drágává teszi a dolgot, csak nagy mennyiségű rendelésnél éri meg reálisan, arra tehát nem alkalmas, hogy minden reggel friss zsömle és tej, meg pl. paradicsom érkezzen.
Ehelyett továbbra is kedves látogatóimra kell támaszkodjak az apróságok beszerzése során.

Gabika itt volt velem a reggelim alatt. Kiültem reggelizni a teraszra, hogy ne kelljen bejönnie. Nagyon jót beszélgettünk és jó volt odakint reggelizni. Saját magam miatt nem hurcolkodtam volna ki, de így nagyon tetszett a dolog. Kicsit nehézkes a kimenetel, mert a küszöbben minduntalan megakad az utánfutóm, de azért kezelhető.

Reggeli után mosogattam, mosogatás után pedig sétálni indultam a teraszon. saját korlátozott mozgásomhoz képest sokat mozogtam ma, persze csak itt a teraszon maradva, nehogy valakinél kiverje a biztosítékot. Beszélgetésbe elegyedtem megint a sor végén lakó sráccal.
Szegény nagyon le van gyengülve, gyakran kell leülnie, meg bemenekülnie a hideg elől. Sok idő kell még, mire kellően megerősödik. De azért tudtunk erről-arról beszélgetni.
Kedvenc témám a transzplant alatti steril élet, mert ez az a terület, amire senki sem készít fel, kicsit rémisztőleg hat, mégis át kell majd vergődnöm magam rajta. Szóval összesen 10 steril szoba van, öt párba fogva. A párok átlátnak egymáshoz. A transzplant-beli élet nem rózsás, de nem is annyira gáz, ha nem kapsz el valami komplikációt. Persze vannak nehézségek.
A legzavaróbb nehézség az, hogy a szoba nagyon kicsi, alig kétszer 3 méter méretű. Ki lehet ugyna látni a látogatókra és a nagyvilágra, de fizikai kontaktus ki van velük zárva. Nem klausztrofóbiásoknak való. Ismerve magamat és a nagy világjáró lábaimat, biztos hogy ez nekem is gondot fog okozni, de próbálok rá rákészülni elmében.
A másik nehézség a kaja. Mint megtudtam, nem pépesítik a kaját, csak maga hőmérsékleten hőkezelik. Arra kell vigyázni, hogy a hosszú idejű magas hőmérsékletű kezeléstől az étel tovább sül és ez meglepetéseket okozhat. Pl. nem jók a fűszeres ételek, mert belesül a fűszer az ételbe és mindennek olyan égett íze lesz. Jobb pl. egy natúr szelet krumplival, mert az nem romlik el a kezelés által. Az ételek változatossága mindenesetre biztos romlani fog és ezt én is nehezen viselem. Majd ki kell tapasztalni, hogy mi hogy jön ki a sterilizáló gépből, mi mennyire ehető a végén.
Előny, hogy van odafönt szélessávú vezetékes internet. Ez megkönnyíti ugyan a kapcsolattartást, de mindenesetre nem húz ki a csávából.
Összességében számára nem volt olyan nagy gáz a transzplant, bár ő nem kapott el semilyen szövődményt, nem voltak nehézségei. Számára a transzplant kevésbé volt kényelmetlen mint néhány kemoterápiás kezelés.

Hát ennyit tudtam meg ma tőle. Ezután történt az a bizonyos furcsa alvás. Már fél dél felé járt az idő és bejöttem egy kicsit leheveredni, mert úgy éreztem, hogy fogy ki belőlem a szufla. lényegében csak végigdőltem az ágyon, még arra se vettem a fáradtságot, hogy eligazítsam a környéken a cuccokat, vagy hogy becsukjam az ajtót, mert nem éreztem fáradtnak magamat.
Valamikor álmom közben emlékszem, hogy bejött a nővér, hozta az ebédet, meg a másik nővér vizet cserélt, de nem ébredtem fel. Csak két órával később ébredtem, akkor viszont hirtelen és szinte azonnal tudatomra érve. Hogy mi okozhatta a két órás kiütöttséget, csak találgatni tudok. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy tényleg kezd hatni a méreg és szép lassan leépíti a testemet. Holnap és holnapután még csúnya és viszonylag nagy adag szereket kapok, szóval ez még messze nem a mélypont, szerintem az kb. egy hét múlva jön csak el.

Délután még gépeztem,  internetezgettem. Majd pedig jöttek Zsuzsi és Carlos. Nagyon jó volt látni őket. Nagyon jó volt angolul beszélgetni. Nagyon jó volt Carlossal beszélgetni, sokban hasonlít a mindennapi élete a miénkre, ő is levelezik, mítingel egész nap, csak közben egy világméretű zöld szervezet (WWF) egy szárnyát igazgatja. Sok érdekes téma jött fel, az ő munkájával kapcsolatban, meg persze elmondtam, azt is amit sikerült megtudnom a betegségemről és a kezeléséről.

(Megint kezd nagyon agyonvágni a fáradtság. Bírd ki Mókus!)

Szóval jó volt vele / veletek beszélgetni, nekem nagyon jól esett és örülök, hogy nekem is ment az angol, egy kicsit már féltem tőle.
Este még szkájpoltam Krisztinával. Krisztinának talán sikerül végre talajt fognia Angliában, úgy tűnik rendeződnek a dolgai. Akad munka is és épül a kapcsolati háló, ami még kihúzhatja majd a slamasztikákból.

Na jó éjt, kezdek teljesen ki lenni a fáradtságtól. Gyertek látogatni, szeretettel várlak benneteket!