Gyertek látogatni!

2012-03-13 Szombat

Tegnap, a péntek tizenharmadika ellenére, vagy talán amiatt, több pozitív változás is történt.

Először is a legfontosabb! Feloldották a kórházban a látogatási tilalmat! Most már teljesen szabadon fogadhatok látogatókat a tilalom előtti időszak rendje szerint (egyszerre max 2 fő, erkély felől kell jönni). Tehát az eddigi korlátozott és szabálytalan látogatás helyett teljesen szabadon vagyok megint látogatható. Ha eddig esetleg az tartott vissza, hogy nem tudtál nap közben jönni, most ne fogd vissza magad, emeld fel a kagylót és beszéljünk meg egy időpontot.

A tilalom feloldásával párhuzamosan kaptam kulcsot is az erkély felé és használhatom is az erkélyt. Az erkélyen mindig szabad sétálgatni, oda bármikor kimehetek nem kell hozzá nővéri engedély.

Ehhez kapcsolódik a másik jó hír is. Tegnap sikerült megállapodnom a dokikkal a sétálásom rendjét illetően. Történt ugyanis, hogy Masszi a prof. nagyvizitet tartott. Ez egyébként fura, mert általában hétfőn van nagyvizit, nem pénteken, de nekem csak jól jött ki. A szobámba belépve a prof azt mondta: "Rosszakat hallottam maga felől." "Hát az előfordulhat" volt a válaszom. Persze pillanatokon belül kiderült, hogy most a sétálásom lesz téma. Ezt nem bántam, mert úgy éreztem, hogy a proffal meg tudok állapodni. - így is történt

Először elmondta, hogy a kezelésekkel ők szándékosan szétzúzzák a betegek immunrendszerét, amivel csökken a beteg védekezőképessége. És mivel ők felelős orvosok, felelősséggel tartoznak a legyengített immunrendszerű betegek védelméért, megóvásáért. - Ez egyébként nagyon szép és nemes -
Ha viszont a beteg nem fogadja el az orvosok által megadott szabályokat és kiteszi magát olyan veszélyeknek, amik elkerülhetőek volnának, nem tudják vállalni a beteg kezelését. - Ez itt burkolt ukáz, vagy megszoksz, vagy megszöksz.
Erre én jeleztem, hogy semmi mást nem szeretnék mint azt a sétálási rendet visszaállítani, ami két hónapig működött. Azaz nem akarok én mindennap a városba járni, de lehetőséget kérek arra, hogy elhagyhassam az épületet, amennyiben azt a sejtszámaim megengedik. Azt is jeleztem, hogy erre a csütörtök persze nem jó példa, de képes és hajlandó vagyok betartani a szabályokat, ha azokat megértem és elfogadom.

A prof megértett, meghallgatott és döntött. Elfogadta az érvelésemet és engedélyezte a sétáimat. A régi-új szabályrend szerint ha a vérképem megengedi, akkor sétálni mehetek, de csak a kórház területén belül és mindig a nővéreknek bejelentve.
Lényegében így működtünk korábban is, bár be kell vallanom, voltak akkor is kisebb atrocitások (lásd népligeti séták). Szóval ha az egyik oldalról nézem ez győzelem.

A másik oldalról viszont, mint megtudtam, az elkövetkező 5 napom nem a sétákról fog szólni. Ugyanis 5 napig folyamatosan infúzióra leszek kötve. Mérget csak az első, negyedik és ötödik napon kapok, de az első nap esedékes méreg lassan ürül és hogy ne szedje szét a vesémet, folyamatosan vizet kapok a második és harmadik napokon is.
Ma reggel (szombat) el is indították az infúziót. Első körben most sós vizet kapok bikarbonáttal fűszerezve. Tegnap ugyanis vettek vizelet mintát is és nagyon savas a vizeletem. Most lúgosító oldatot kapok addig, amíg savas maradok.
Érdekes, mert a szabadság alatt otthon is lúgos vizet ittam, bár tény hogy nem csak azt, hanem csak néha, kiegészítésként. Olvastam is már a lúgos kémhatás előnyeiről, de nem tudtam, hogy ennyire savas volnék.
Na mindegy, most aztán biztosan helyrepofozzák a PH-mat, lévén hogy így intravénáson közvetlenül a vért lehet lúgosítani, nem csak az emésztőrendszert.

Visszatérve a sétáláshoz. Miután elment a vizit, kimentem a doktornőhöz, gondolva, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg. Kiértem magam sétára. Kaptam egy órát, bingó! A szabályokat szépen betartva, pontban egy órával később vissza is értem. A doktornőn is láttam, hogy örül. Neki is jobb az együttműködés, mint a harc. De akkor miért nem hallgatott meg akkor amikor még nem volt köztünk csörte? Nem tudom. Lehet, hogy az ő osztályán eddig nem volt olyan beteg, aki kiállt volna a séta jogáért. Hát most én kiharcoltam. Nem volt kellemes.

Ja, még egy fontos dolog történt tegnap, beültették az új kanülömet. Ez abban más, mint az eddigi, hogy most jobb oldalra került és a vállam felé állnak a szárai, nem lefelé a mellkasom felé. Érdekes hatást vettem egyébként észre magamon most, amikor az új kanül beültetésre került. Én ugye alapvetően bal kezes vagyok, ezért a legtöbb egykezes feladatnak bal kézzel vágok neki. Mivel az előző kanül a bal kezemhez volt beültetve, az korlátozva volt a mozgásban, egy rakás funkciót átvett a jobb kéz a baltól. Persze nem mindent, pl. az írás a balnál maradt. Most viszont a jobb került korlátozott helyzetbe és ekkor szembesülök néhány apró és önkéntelen mozgásnál, hogy a jobb kezemmel nyúltam valamiért.
Egyébként az új kanül tökéletesen üzemel, a Bátai doktor keze megint gyors volt és pontos, a műtét fájdalommentes. Szerencsére az előző kanülnél már kitapasztaltam, hogy a kanül beültetéséhez és későbbi újravarrásaihoz kapcsolódóan ugyan felmerülnek kisebb fájdalmak, de addig amíg ezek nem hirtelen jellegűek és feszítőek, addig nem okoznak gondot, nyugodtan figyelmen kívül lehet őket hagyni.