Kivételesen fejből tudtam, hogy melyik napja is van a hétnek, pedig ezt mostanában gyakran keverem. A kivétel oka, hogy ma érezhetően hétvége van a kórházban.
Mondom érezhetően és így is van. Hogy mik jelzik a hétvégét a kórházban? Hát lássuk:
- Ehető ebéd: Hétvégén hazamegy a konyhafőnök, és a takarítónő főz. A takarítónő tud főzni. Ő nem lopja ki az ebédből a húst.
- Nincs orvos: Ma egyszer láttam orvost, amikor a vért hozták. Se a nappali se az éjjeli ügyeletes nem tartotta fontosnak meglátogatni szerény hajlékomat.
- Sehol senki: Voltam ma sétálni szinte egész délután kint voltam. Két kezemen meg tudnám számolni az embereket, akikkel összefutottam.
Amúgy nekem is békésen telt a nap. Az újraerősödés jegyében kaptam vért és trombitát is ma. Kivételesen egyik sem kavarta meg vészesen a fejem és kiütni sem ütöttem ki tőlük. Viszont emiatt a holnapi vérképben csak a fehérvérsejt-szám lesz releváns. Pedig úgy szeretném már látni a pozitív tendenciát rásegítés nélkül! Sebaj, talán holnapután.
A két segélycsomag érkezése közt sétáltam. Elég sokat.
Tudjátok, ma van a Gerecse 50, aminek van egy kistestvére a Gerecse 10. Ez egy 10 km-es séta a Turul körül, Tatabánya legélhetőbb részén, az erdőben. Már voltunk korábban a kölykökkel, de évek óta nem jött össze újra, hogy ott legyek, mert a Stratis tavaszi Workshopja minden évben átfedett ezzel. Az idei év kivétel. Valamilyen okból a Stratis 1 héttel később tartja a Workshopot. Nagyon terveztem, hogy végre idén elvihetem a kölyköket. De megint nem jött össze, köszönet a betegségemnek. De azért Majmóék nem maradtak ki a jóból. Papáék voltak olyan hősiesek és elvitték a csipet-csapatot sétálni.
Beszéltem velük telefonon. Nagyon jól érezték magukat, és leszámítva, hogy Zéti néhol cipeltette magát, egész jól is bírták. Akkor hívtam őket, amikor épp hazafele jöttek és mindenki nagyon fáradt és boldog volt és már ráhangolódtak egy kis fagyira a tóparton.
Hát ilyen emberközeli élményekből maradok ki ennek a lüke helyzetnek köszönhetően. De azért szolidaritást vállaltam velük a magam módján. Ugyan nem mentem tíz kilométert, csak nyolcat, de fagyit én is nyalogattam, abból meg alighanem többet mint a gyerekek. 6 kört tettem meg a kórházban. Nem piskóta. Pont egy tó-kör. Hogy mi a tó-kör? Speciális tatai mértékegység. 7-8 km-t jelent sík terepen. Ennyi ugyanis körbemenni a tatai Öreg-tó körül.
Az utolsó körben már kezdtem fáradni, ezért lefeküdtem egy fa tövébe. Pihentem egy kicsit. Hallgattam a madarak énekét. Éreztem a bogarak és hangyák sétáját a bőrömön. Éreztem ahogy a szélhajlította vadbúza megsimogatja az arcomat. Néztem, ahogy egy veréb ugrál felettem az ágakon. Jó volt. Ember voltam egy kicsi időre.
És jógáztam is. No nem nagy elhivatottsággal, épp csak sikerült betanulni az első napra szánt gyakorlatokat, de összefüggő sorrendben végrehajtani őket még nem tudom. Ahhoz még többet kell gyakorolni. Jó ez a jóga. Tetszik, jó a testemnek.
Ennyi. Nem sok minden történt ma, de ennek így kellett lennie. Látogatóm ma nem volt. Holnap viszont jön Csirke kisasszony. Már várom. Hiányzik.
Még egy apróság. Összeraktam egy hozzávetőleges időtervet a közlönyben szereplő Hoelzer-protokoll leírásra építve. Ha azt feltételezem, hogy minden ciklus után van két hét szabi, jövő februárban végzek csak. Ijesztő a gondolat, hogy még 9 hónapot kell kórházban töltsek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése