Zabolátlanul

2012-04-19 Csütörtök

A ma este nagy újdonsága, hogy most már a víz sem lóg rajtam, teljes testi szabadságomban mozoghatok. Pontosabban csak mozognék, ha mernék, mert nem látok túl jól és nem vagyok valami nagyon stabil.

Vége a mérgezésemnek. Ma már csak vizet kaptam. Visszavett a standard doktornőm. Sajnos nem tudtam meg semmi újat a donorkeresésről. Szépen lassan épül le a szervezetem a mérgek után.

Hát igen, szerencsére vége a mérgezésnek. Ez viszont csak annyit jelent, hogy nem kapok kemót, nem azt, hogy akkor most minden kerek és egész lenne. Most még pár nap, mire kitisztul a szervezetemből a méreg, utána még pár nap, mire regenerálódik a szervezet és leépülés helyett elkezdenek szaporodni a sejtek, és csak után válik elérhetővé a hőn várt újabb hazamenetel.

A legutolsó hazaengedésem előtt 11 nappal kaptam az utolsó kemót, de az akkor egyedül volt és sokkal kisebb adag. Tehát most két, két és fél hétig biztos itt fogok dekkolni a sejtszámaimat fixírozva. De a doktornő 3 héttel is riogatott. Ujjé.

Akárhogy is, szerencsére minden bennem van, most már csak túl kell éljem és ki kell heverjem a hatásait. Nem tartanálak fel Titeket a nehézségek tételes felsorolásával, pár szóban annyit, hogy aktuálisan nem látok rendesen, nincs biztos egyensúlyom, fáj a szám és az ínyeim, zizik laknak a fejemben, remeg a kezem, stb.
Standard tünetek. De a cél ennél fontosabb. Mielőbb felgyógyulni és spuri haza.

Ha már úgyis ide vagyok kötve és nem a családommal irtom a gazt a kiskertben, legalább jól elütöm az időt. Ma is 3 csaj volt nálam vendégségben. Már irigykedtek a nővérek is, hogy vajon milyen szolgáltatásokat nyújthatok itt a kétágyas kórteremben, ha egymásnak adják a lányok a kilincset. :-)

Jött ma hozzám Csirke és két Mesi. Csirke egész nap velem volt, sokat beszélgettünk, gyerekekről, nevelésről, előnyökről és hátrányokról, mit hogyan kellene szervezni. A szokásos élettervezési dilemmák. A különbség itt az, hogy van lehetőségünk nyugiban átgondolni és megvitatni a helyzetet, nem 3 gyerek feje fölött átkiabálva kell győzködni a másikat. Nem csak nekem, de saját bevallása szerint Csirkének is nagyon jót tesznek ezek a nyugodt elmélkedések. Köszönjük a nagyszülőknek, hogy ez egyáltalán lehetséges.
Második látogatóm Mesi volt. Az a Mesi, aki babát nevel, Andorást és olyan jóban van a két lány régtől fogva. Mesi és Csirke azonnal a babatémákat vették elő, de gyereknevelési dilemmákban nekem is megvan a magam véleménye, ezért egyáltalán nem rekesztődtem ki a beszélgetésből. Nem egyszerű eldönteni, hogy kihez és milyen fejlesztésre vidd a gyermeked, azért hogy a jövőben ne szenvedjen hátrányt. Mi a saját példáinkon is látjuk a korai fejlesztés lehetséges előnyeit, de látjuk azt is, amikor hosszú szombatokat áldoztunk fel egyes kölykök fejlesztésére, ami aztán nem hozta meg a várt áttörést.
A pénzről, mint gátló tényezőről már nem is beszélve.

A másik Mesi még egy fokkal bonyolultabb alak. Ő az én szememben a munkaalkoholista önmegvalósító np egyik mintapéldánya, aki egyébként közeli munkatársam volt már több projekten. Lehet, hogy most a két nő zokon veszi, de nagyon hasonlít a munkához való hozzáállás tekintetében Csirkéhez. Csak én Csirkét anno nem egész 25 évesen kirángattam ebből az állapotból és szép lassan anyát faragtam belőle. Emese viszont maradt, dolgozott és dolgozik, önmegvalósít. És reményeim szerint talán párjával együtt eljutnak oda, ami nekünk is nagy lépés volt, a családalapításhoz.
Nehéz kimondani azt, hogy minden megvan a fészekben a családhoz, ha nem a tied a fészek, nincs egy jó bútorod a gyerekcuccoknak és legfőképpen nem raktál rendet a saját fejedben. Azt kell mondjam, hogy a hapsiknak könnyű dolguk van. Nem borul fel az életük nagyon, nem kerülnek függő helyzetbe, élik tovább megszokott kis életüket néhány kisebb kényelmetlenséggel. Az eddig önálló és önépítő amazon viszont kiszolgáltatott pozícióba kerül (anyagilag és érzelmileg is), amit nem könnyű efféle amazonként csak úgy elfogadni. Azt sem egyszerű látni innen, hogy mit is lehet otthon egész nap csinálni, ha már nincs az embernek folyamatos munkája. Hát lesz mit, azt mi már tudjuk...
Na hát ezekről és az ehhez kapcsolódó mindenféle mizériákról volt szó a második Mesivel. Jobb lett volna, ha Csirke tud még egy kicsit maradni, mert szerintem ő sokat tudna segíteni Mesinek gondolatokkal, témákkal. Én mindig hapsi szempontból éltem át az Anyává válást, és lehet hogy tudok mesélni és véleményt alkotni a pár szempontjából, de tény, hogy nem éltem át ezt a váltást, nem kellett elvállalnom ezt a traumát.

Nagyon jó volt hármatokkal ma beszélgetni, mert a női érés három külön szintjét képviselitek, mindegyikőtök más-más problémákkal szembesül, amikből lehet és kell tanulni. Ami számomra a leghasznosabb volt, az az, hog egy kicsit eltávolodhattam a saját problémáimtól és újra emberként beszélgethettem veletek.

Köszönöm a mai napot lányok!