Újra egyedül

2012-04-25 Szerda

Alig ismerkedtem össze Andrással, a szobatársammal, már haza is engedték a hosszú hétvégére, ezért megint egyedül maradtam.

Történt ugyanis, hogy bejött ma hozzánk vizitálni a doktornő és kikérdeztük a donor hiányában tett következő lépésekről. Andrásra az volt a mondás, hogy mivel nem várható, hogy transzplantra kerül, ezért nem finomkodhatnak a jövőben. Azt a legerősebb terápiát fogja kapni, amit a szervezete kibír. A cél az, hogy kiirtsák a gonosz sejteket, nehogy megint előkerüljön a baj. Annak meghatározásához, hogy pontosan milyen terápiát javasolnak, meg akarják vizsgálni még alaposabban András csontvelőjét. Ezért egy csípőcsont-biopsziát kell végrehajtani, amit várhatóan jövő hét szerdára-csütörtökre elemeznek csak ki és akkor tudják meghozni a döntést, hogy Andrást milyen módon akarják kezelni.
Addig is, a doktornő hazaengedte Andrást a biopsziát követően, ezért most nincs szobatársam egészen jövő szerdáig.

Én is rákérdeztem a saját jövőmre a doktornőnél. Azt mondta, hogy bár a transzplant végleges megoldást nyújthatott volna, nem kell elkeseredni, a kemoterápiás kezeléssel is szinte biztos, hogy kigyógyulok a betegségből. Itt folytatni fogjuk a kemó kezelést még egy pár hónapig, aztán hazaengednek és csak megfigyelésre járok vissza. Nem osztotta meg velem az elkövetkezendő időszak részletes tervét, ezt majd a hazamenetelemet követően tervezi részletesen átbeszélni.
A közeljövőre vonatkozóan nem akart előrejelzésekbe bocsátkozni (egyébként ezeket mindig kerüli, csak a tényeket szereti), de azért azt elismerte, hogy legutóbbi is meglepően gyorsan felépültem, ezért várhatóan most is gyors lesz a dolog. Reményeim szerint a jövő hét végét már kórházon kívül tölthetem.
Az otthonlétem időtartamára megint másfél-két hetet mondott. Majd ha már látjuk a pontos dátumokat, akkor lehet alkudozni, részemről minél hosszabb, annál jobb.

Még annyiban volt más orvosilag a mai napon a tegnapihoz képest, hogy ma már kaptam sejtszaporítót. Ez a fehérvérsejtek számát nem engedi az igen veszélyes nulla közelébe, hanem magasabbra hozza fel, hogy a beteg a sejthiányos időszak alatt is többé-kevésbé védett legyen. Emiatt is nem korlátozzák a látogatást ez időszak alatt.

Egyébiránt teljesen jól érzem magam. Ma két látogatóm is volt és voltunk kétszer sétálni is. Nem feszítem túl a húrt, nincs is erőm futni, a séta is igen fárasztó volt. Csirke lepett meg ma reggel az érkezésével, mert nem tudtam, hogy jönni fog, meglepi volt a mai ittléte. :-)
Nagyon örültem neki. Pont akkor jött, amikor András befeküdt a fúró alá, hogy a csípőjéből mintát vegyenek, ezért elküldtek minket sétálni a műtét miatt. Tehát magáról a műtétről lemaradtam, de előtte hallottam a bevezetőt és utána kis is kérdeztem Andrást. Nem olyan nagyon vészes, a fájdalomcsillapítás miatt nem fájt maga fúrás, inkább az a rész volt András számára zavaró, amikor a kifúrt csontdarabot húzta ki a doktornő, emiatt odabent először vákuum keletkezett, utána pedig igen nehezen jött ki a dolog, többször megakadt a csont kihúzás közben. De saját elmondása szerint is túlparázta a dolgot. Egy órával a műtét után már jól volt és saját lábán távozott haza.
Szóval ameddig Andrást műtötték mi Csirkével andalogtunk a kórházban. Továbbra is minden gyönyörű  és illatos, igazán szép most a kórház kertje, udvara. Csirkével két kört sétáltunk lassú tempóban, amikor összefutottunk Eszterrel, a segédnővérrel, és jelezte, hogy várnak vissza az osztályra, mert indítják a vizemet. Kicsit fura volt a dolog, mert egyértelműen ők küldtek ki és látták amikor elmentünk, tehát igazán szólhattak volna, ha időre vissza kell érnem.
Az osztályon szerencsére nem volt perpatvar, a víz mellett vérválasztást is akartak, ezért kellettem időben nekik.
Délután sokáig folyt még belém az az egy liter víz, így amikor Lenke megérkezett még pórázon lógtam. Nem sokkal Lenke indulása előtt járt le, ezért még tudtunk egyet sétálni, amikor kikísértük Lenkét, de érezhetően fáradékony vagyok, így csak röviden sétáltunk.
Lenkével nagyon jó volt beszélgetni, én mindig is nagyon szimpatizáltam vele, nagyon őszintén tud beszélni a gyermekeiről, a mindennapos dolgokról és ezek nekem és Csirkének is nagy hasznosak voltak. Neki ugyanis 16-20 éves gyerekei vannak, no meg egy kutyája, és mind a nagyobb gyerekek nevelése, mind pedig a kutyaügyek érdekesek a számunkra. Na szóval nagyon jó volt beszélgetni és remélem még lesz ideje, hogy máskor is kinézzem hozzám.
Még megvacsoráztunk és játszottunk egy kört a Zoolorettóval és Csirkének már mennie is kellett a buszához. Miután Csirke elment, rám tört a fáradtság és ott helyben aludtam három órát. Most ébredtem tíz előtt, hogy még gyorsan megírhassam nektek a blogot.

Visszatérve, Papa talált nekem leírást a folytatásról. Az alábbi címen elérhető egészségügyi közlöny 2796. oldalán található a terv: http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/6/PDF/2011/18.pdf
Eszerint több kisebb ciklus várható még. Pontosabban át kell beszélni a doktornővel, hogy ezt milyen ütemezésben tervezi, mert még rengeteg ciklus van hátra és ha mindet külön-külön, egyenként végrehajtjuk köztük két hetes szünetekkel, akkor év végéig is eltart.
Holnap rákérdezek.

Na jó, mostanra ennyit, már én is megcélzom az ágyat. Nagyon jó kis nap volt a mai.