2012-04-18 Szerda
A mai nap adagolt szereknek hála teljes delíriumban, tudatlanságban és egyben boldogságban élem perceimet. Rá akarok kérdezni, hogy volt-e a mai koktélban valahol kábítószer elrejtve. Szellemileg a boldog éti csigák gondolkodásának komplexitásán járok, fizikailag járni se bírok.
A mai nap a konszolidációs fázis utolsó méregbombázásos napja. Ma aztán kijut nekem mindenféle jóból, kaptam háromféle mérget lumbális punkcióval (mostanra sikerült megértenem, hogyan nevezik pontosan ezt a műveletet a nővérkék és az orvosok), azaz gerincvelőcsapolás útján. Most Lovas doktornő hajtotta végre a műveletet, ami elsőre sikerült, alig pár percig tartott és ne is fájt. Nagyon nem mindegy ki és hogyan nyúl hozzád.
A lumbális mérgen felül a jó öreg standard infúziós méregadagolás is folyik. A tegnapi naphoz hasonlóan ma is kaptam Etoposide-ot, de ma becsatlakozott mellé a A Cytosar is.
Felsorolni is bonyolult és ennél fogva felesleges is mindazt a szert és cuccot, amit ma belém nyomnak. Ma aztán tényleg rendesen kap a szervezetem minden földi rosszból. Érthető, hogy huzamosabb leépülésre és lassabb helyrejövetelre számítanak, mint tették azt az előző kör végén.
Hosszú távú kérdésekben (pl. abban, hogy van-e donorom?) nem sikerült előre lépni. Sipos doktornőt ma sem láttam, ezért nem is tudom szembesíteni ezzel az igazán nem új keletű kérdéssel. Remélem, hogy holnap már lesz és akkor megint kapunk egy gyors kitérő választ... :-)
Egyébként ma Csirke volt velem és épp jó is, hogy ő jött ma. Ugyanis nem sokkal tíz után leköltöztettek az elsőre, mostantól a 109-ben várlak Titeket. A költöztetésben nagyon segítőkész volt mindenki. Azt kell mondanom, hogy sikerült megismerni és megszeretni a második emelet dolgozóit, nővérkéit is. Vannak persze ott is nehéz esetek (hol nincsenek?), de nagyon megértőek és kedvesek voltak velem, annak ellenére, hogy milyen döcögősen indult is az együttműködésünk.
Sajnos az elsőn nem egy jól megszokott egyszemélyes lakosztályba kerültem, hanem egy kétszemélyes egyik felét kaptam meg. Addig nem is lesz gond, amíg mást nem akarnak mellém költöztetni ide, mert ez a kétszemélyes reálisan inkább csak másfeles. Elég szűkös itt a rakodó és élettér két betegnek.
Visszajelzésetek alapján előfordul, hogy átfuttok részleteken, ezért külön is kiemelem:
A 109-es, kétágyas szobában vagyok elérhető, ami csak a rendes bejárat felől közelíthető meg, az erkélyek felől sajnos nem.
---
Ennyit a nap eseményeiről. Visszatérve az indító gondolatokhoz. Nem fáj semmim. Halkan merengek az élet dolgain és lassan lebegek annak problémái felett. Nincsenek gyötrő gondolatok, nem zavar a valóság szomorúsága, borússága. Nincsenek elvárásaim. Ezért nincsenek kudarcaim sem. Egyszerűen csak vegetálok. Hihetetlen felszabadító ez az érzés.
Velem is előfordult már, hogy ittam egy-egy buli után és akkor tényleg szabadnak érezhettem magam egy picit. De akkor mindig ott volt mellette, hogy hogyan is fogok hazajutni, nem lesz-e nagyon későn és hogy mi is lesz másnap. Most nincs semmi hasonló, csak a lassú, langymeleg lebegés.
Na nem nehezítem tovább az életeteket, ma úgysem leszek képes mélyen szántó gondolatokat produkálni. Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése