Uncsi

2012-04-21 Szombat

Ez van, unom magam. Látszik is a blogbejegyzésekből, semmi extra kemó vagy bármi kezelés, csak hagyják szegény beteget vergődni az ágyában lassú erősödés címe alatt. De ezt már én is unom! Unom, hogy nem történik semmi. Unom, hogy nem is tudok menni sehova, mert le vagyok épülve.

Jó-jó hoztam olvasnivalót meg filmeket is, de ez nem ugyanaz. Egy ideig elvonja a figyelmedet, de aztán rájössz, hogy csak talmi fény az egész és nem ide vágysz, nem filmet akarsz nézni a 4 fal között, hanem a kertedet akarod szépítgetni, sportolni vagy éppen dolgozni akarsz.

Igen. Dogozni akarok. Nem, nem tudok még. Nem vagyok elég stabil. De az is biztos, hogy hónapok óta nem törtem a fejem semmi érdekes problémán. Nem beszélgetek emberekkel érdekes kérdésekről és nem pezseg körülöttem a levegő. Hiányzik a pezsgés. Hiányzik a munka.
Jó, nem hiányoznak a munkával együtt járó stressz, végtelen autópályák és állandó rohanás. Az nem. De az igen, hogy valaki fontosnak tartsa amit gondolok és megkérdezze a véleményemet.
Ülök itt a kórház négy fala között és mindez naaaagyon hiányzik. Nem látom mivel kéne pótolnom. Ha ugyanis még egy ideig nem találunk donort, akkor hasonló kezelésekre kell felkészülnöm. Gyors leigázás aztán hetekig újraerősödés. Hetekig unalom!

Valamit egyhamar ki kell találnom az biztos.