Oldalak

2012. április 27., péntek

Binu

2012-04-27 Péntek
Elnézést kérek a megkésett blogírásért, megkavart az esti tromobicita.
Teljesen békés nap volt a mai, bár majdnem lekéstem a nagyvizitről (biztos megint kaptam volna a fejemre).

Kezelési szempontból sok változás nincs. A sejtszámok még mindig alacsonyak és az eddigi szintről is tovább tudtak esni, pedig már eddig is fájdalmasan alacsonyan voltak. Például a vérlemezke-számom 7 lett az eddigi 13 helyett, úgy hogy ebből a mutatóból a 150 lenne a normális minimum. Egyelőre tehát várom a trendfordulót, azaz azt, hogy növekedni kezdjenek a sejtszámok.
Ma volt vérválasztás is, mert hiába kaptam tegnap vért, azzal együtt sem ment 80-as szint fölé a vörösvérsejt. Azaz holnap várhatón jön vér.
És meglepetésemre este kaptam egy adag trombitát (trombocitát, vérlemezkét) szerencsére most nem ütött ki a bőröm tőle, de teljesen megkavarta a fejemet (a végén már alig tudtam szegény Binura koncentrálni). Félek, hogy most sem lesz semmi hatása a trombocitának. Most negyedszer kapok trombocitát a kezelés eddigi 3 hónapja alatt. Eddig csak egyszer dobott a vérlemezke számon a kapott trombocita, a többi esetben a testem kidobta azt.
Jó hír viszont, hogy már nem fáj a képem, szép lassan visszagyógyultak a sebek. Érdekesség, hogy a szájsebek időszaka nincs átfedésben a legalacsonyabb fehérvérsejtszám időszakával. Azaz hamarabb kezdtek szájsebeim lenni, mint hogy ebbe az apláziás időszakba léptem volna és hamarabb múltak el, mint hogy javulásnak indultak volna a sejtszámok.

Papa hozott egy jóga könyvet otthonról. Már el is kezdtem a gyakorlást, az első nap láb és kéz nyújtózások vannak benne. Nagyon jó, mert részletesen, képekkel illusztrálva írja le a mozdulatsorokat. Olyan részletesen, hogy még én a korlátozott ismereteimmel is a legjobb szándékom szerint reprodukálni tudom a mozgást. Sajnos nem jutottam az első napra kirótt feladatok végére, de reményeim szerint holnap lesz időm bepótolni.

Papával sok mindenről beszélgettünk, családról, gyereknevelésről, kertészkedésről, stb. Nagyon vágyok már haza, hogy az otthoniakkal lehessek megint és segíthessek a problémák leküzdésében. Nagyon szép időt mondanak a hétvégére, én pedig kertészkedés vagy napozás helyett az ágyat fogom ez idő alatt nyomni.

Papa után Binu érkezett. Binu egy indiai srác, akit a Telekom projekten ismerhettem meg. A Telekom projekt szállítója ugyanis egy indiai cég, a Wipro. Ő a szállító oldaláról fogta össze a termékekhez kapcsolódó feladatokat, én pedig a megrendelő oldalán képviseltem a szakmai érdekeket. Binuval a legvérzivatarosabb időkben is jól együtt lehetett dolgozni, mindig a kompromisszumra, megállapodásra törekedett a feltétlen érdekvédelem helyett.
Mint tőle megtudtam, itt van már vele Magyarországon a családja is. Újbudán laknak, van egy fia és egy lánya. Nem messze laknak a Telekomtól, ezért elég besétálnia. Sajnos az országból még nem sokat láttak, autót itt nem kapott és vonatozni eddig nem kezdtek. Meginvitáltam őket Tatára, lássanak egy kicsit többet az országból. Persze az nekünk is kihívás lesz az angol nyelvtudás szempontjából, de leginkább szerintem a gyakorlás hiányzik Csirkének és a gyerekeknek is.
Számomra meglepő módon ő és a párja is keresztények. Ő ortodox, a párja katolikus. Kiderül hát, hogy milyen keveset tudok Indiáról. Egyébként megígértette velem, hogy két év múlva, mikor már legyűrtem a betegségem, elmegyek Indiába, hogy lássam az ő szép hazáját. Egyébként India déli csücskéről származik, Kochi városából (mi meg a Kocsi utcában lakunk, ez meg is ütötte a fülét :-).
Érdekesség, hogy a munkájában 4 nyelven beszél. Az anyanyelve Malayalam, de beszél még az Indiai összekötő nyelven, Hindiül és persze angolul, meg Kannadául, Bangalore tartományának nyelvén is (itt van a munkahelye).
Mi meg itt sírunk, hogy a magyar mellett meg kell tanulni angolul és erősen ajánlott még egy nyelv ismerete legalább.
Még sokat beszélgettünk a hitről, a saját akaraterőd hatalmáról és a pozitív beállítottság fontosságáról. Jó volt beszélgetni, bár megvallom, hogy közben már kezdte megzavarni az elmémet a trombocita, ezért a végére már igen nehezen tudtam koncentrálni.
De tényleg érdekes ember Binu.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése