2012-01-31 Kedd
Korán kezdődött a nap

Ma szokatlanul korán kezdődött a nap. Hajnali fél 3-kor éhes lettem és ettem egy kis bogyót tejjel. Nem szoktak ilyen allűrjeim lenni, de most valahogy kellett a szervezetnek.

5:10-kor szokás szerint levették a napi vért, de már felkötöttek sós vízre. Sajnos nem tudok infúzió mellett aludni, így innentől inkább olvastam.

A mai drogok mások, mint az eddigiek. A mai nappal átléptünk az előkészítési fázisból az első durvulási fázisba (lásd kezelési terv). Majd kiderül milyen hatással vannak rám.
Most kaptam 2 mg Vincristine-t, és már indul is a 110 mg szép rosé piros Daunoblastina. Ez a második tűnik inkább ijesztőnek, de majd kiderül. Hamar lemegy (kétszer fél óra), utána már csak víz jön, hogy lehetőség szerint mielőbb kimenjen a felesleg.

Nem túl jó a kép. de ezt kapom ma. A nagy a víz, a kisebbik átlátszó a Vincristine, a színes a háttérben pedig a Dauunoblastina.

Közben Jani pakol, most nem lesz egy pár napig szobatársam. Most volt vége egy kemoterápiás ciklusának. Ma megy CT-re. Majd a CT eredményének függvényében döntenek a további kezeléséről, addig jól van és hazaengedték. De mennék már én is...

Ezután megjöttek a donortesztre Mama, Papa és Krisztina. Amennyire a doktornőtől megtudtam, most az volt a legfontosabb, hogy mielőbb és egy időpontban vegyék le tőlem és tőlük a vért. Ezért a kivizsgálás időben még elhúzódhat (majd egy hét múlva rákérdezünk).

Mivel már nem volt János, ezért felült hozzám a csipet-csapat és jót beszélgettünk. Ezt ugye zárójelben kell érteni, mert Krisztina és Papa közötti ősellentéteket nem lehet percek alatt feloldani, de szerintem jól éreztük magunkat.

Közben lassan csepegett az infúzió és délre (mire Zsuzsa is megjött) lecsepegett az átmosó vízmennyiség is. Ahogy láttam színes jött be és színes megy is ki, szóval a kiválasztásom működik, a méreg nagy része már talán el is távozott.

Zsuzsa hozott finom rántott húst, amire rá is robbantam, és az ebédet is hozzá véve nagy pocakkal indultunk sétálni. Nagyon jól esett a séta, sokat sétáltunk és újra embernek érezhettem magam.

A gyógyszer és a reggeli nem-alvás viszont a maga módján hatott, így délután még aludtam is egy nagyot, és még most sem érzem teljesen kereknek a világot. Kicsit dekoncentrált vagyok, akarnom kell figyelni dolgokra, magától nem megy minden.

De tényleg ez legyen a legkomolyabb mellékhatás, amit elszenvedek.

Délután meglátogatott Csorvási Gabi és mint két Schönherzes elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól, a munkalehetőségekről, a technológiákról, a kollégiumi életről, miegymás. Jó volt újra kicsit egyetemistának / koleszosnak lenni, rég éltem már bele magam ebbe a világba.

Ja, még egy újdonság van mára. A nővérek felvetették, hogy egyágyas szobába szeretnének költöztetni. Nem tudom, hogy jól járnék-e vele, mert azért a társaságnak megvolt a maga előnye, lehetett megbeszélni ezt-azt, és nem voltam totál egyedül. Ha viszont Jani most huzamosabban nincs, akkor egyedül ülni a kétágyasban pont annyira jó, mint egy egyágyasban rostokolni.
Holnap még rákérdezek erre a dokinéninél, hogy neki mi a véleménye és miért preferálná a váltást.

Megint érkeztek könyvek, amiket olvashatok és töredelmesen bevallom, még csak a második könyvnél járok. Szóval most egy kicsit abbahagyom a gyűjtést és tervezem feldolgozni az elmaradásokat. Jó könyveket hoztatok és szeretném tényleg szívvel-lélekkel végigolvasni a tartalmasabbakat és jókat kacagni a szórakoztatókon.

Ja, mag egyébként ketten is mondták, hogy jobb a hangom, így biztosan így is van. Jó hallani, hogy érdeklődtök felőlem és köszönöm, hogy olvassátok a blogomat.