2012-01-24 kedd

Eljött a várva várt nap, legalábbis reggel még azt hittük, hogy délutánra felszáll a fehér füst és mindent megtudunk a betegségről. Sajnos ez nem így alakult. A reggeli szokásos vérvétel és antibiotikum után vért kaptam. Krisztina korán érkezett, azért, hogy láthassa, hogy előkészítik nekem a két adag vért. Amíg a véres zacskók lógtak a kampón és lassan melegedtek, elindultunk sétálni. Séta végére érve már a házhoz közel felbukkant egy autó mögül Zsuzsa (ő véres zacskókat és kampókat se hozott magával, csak egy csomó kaját).
Visszaértünk a kórteremben, nővérke bekötötte a vörös aranyat, miközben azon filozofáltunk, hogy szabad-e ebédelni infúzió mellett. Nővérke meggyőzött, hogy szabad, ezzel elhárult az akadály az ebéd elől. Az ebéd nagy részét a Zsuzsa által hozott, májas krumplis étek tette ki, ehhez csatlakozott még a Mama által készített madártej maradéka.
Délután sokat beszélgettünk és sétáltunk Zsuzsával és Krisztinával. A nap végén még skypoltunk Zsuzsikával is . Ő még ekkor Svájcból beszélt, de nemsokára indul Közép Afrikába a párja után. Sok szerencsét neki. Nemsokkal ezután Krisztina és Zsuzsa elment, de Ágival még egész sokáig trécseltünk. Utána nekiálltam filmet nézni (amerikai gengszter), de nem jutottam a végére, mert közben még Ruminit hallgattam otthonról. A mesében megtudhattam, hogy a kisegér csak akkor tudja levenni a  varázs karkötőjét, ha a nevén tudja szólítani a karkötőt.
Egyébként semmi releváns nem történt ma. Sajnos nem kerültünk közelebb a problémához vagy annak megoldásához.