2012-01-30 Hétfő
Sok apróság

Hétfő van. A hétfő nagy nap ám a kórházban! Reggeltől már minden nővér, segédnővér és takarító körbe-körbe rohangál a szobák között, és megfeddi a betegeket: itt rendet kérünk, jaj ott hogy áll az a takaró, miért nincs már elmosogatva a reggelis tányér, stb.

A hétfő ugyanis a nagyvizit napja. A nagyvizit egyébként kb. 2 percig tart per szoba. A rám jutó egy percből 20 másodperc arra megy, hogy az orvosom segít beazonosítani a főorvosnak, hogy ki vagyok (a tatabányáról jött beteg), a további 40-ben pedig elhadarja, hogy milyen betegséget azonosítottak és most milyen kezelést kapok. Ennyi. Nincs értékelés, nincs vita.

Persze az orvosok ilyenkor csoportban mozognak, 6-8 fehér köpenyes jön egyszerre, de ebből csak a saját orvosom és a főmufti aktív.

Kicsit úgy érzem magam, mint a szürke marha az állatkertben. Jönnek a japánok és megmutatják nekik a helyi nevezetességeket. Még jó hogy nem kérdezik meg: És mit eszik?

Más. Itt voltak ma Gyula és Picu. Hoztak olvasnivalót, gyógyítószert és sok gondolatot. Köszönjük, hogy jöttetek! Majd valamikor nyáron, ha kimászok ebből a gödörből, meglátogatunk Titeket Sarkadon. Nagyon vágyom már oda, sok emlék köt oda még gyerekkoromból, és bár tudom, hogy már nem olyan az egész, azért még mindig vágyom vissza. Csak egy pár napra vagy egy hétre, elmenni a Tejcsarnokba, lógni a a csatorna partján, kifogni a békalencséket, stb.

Miután Gyuláéktól elbúcsúztunk, én itt maradtam ebédelni, majd Csirke után vetettem magam a budapesti betonrengetegbe. Nagyon szép idő volt, és egy ideig jól is esett sétálni, de már megint túlméreteztem a távot (elsétáltam a mester utcáig), ezért a visszaút már igen fáradságos volt. Úgy éreztem magam visszafele, mint még kórházba jutás előtt, amikor próbáltam felmászni a lépcsőn a következő emeletre. Dolgozik a szív, de mégse hozza az oxigént.

Sajnos hétfő alkalmából a doktornőm is aktivizálta magát. Sajnos.
Ugyanis meglumbált (agyvizet vett a gerinccsigolyáim közül). Erre elmondása szerint azért van szükség, mert a leukémia beülhet az agyvízbe is, de ott nem éri el az általuk normál módon adagolt gyógyszer. Ezért egyrészt vett agyvíz mintát, hogy megnézze ott mit lát, másrészt valamilyen gyógyszert nyomott oda be.
Nem kellemes művelet, de nem is halálos. Nekem rossz gyermekkori élményeket hoz fel, ezért nem szeretem. Egy kis helyi érzéstelenítés, aztán jön a hosszú tű. Be a csigolyáid közé. Közben engem nem fektettek, hanem púpos háttal ültem az egyik széken. A művelet össz-vissz nem több 10 percnél.
Utána feküdtem a hasamon fél órát, amiből lett egy is, mivel bealudtam.

Aztán pedig már jött is a szokott délutáni programom, megint kapom 4-5 órán keresztül az aktuális mérgemet. Szerencsére Csirke itt volt az elején, kiszolgálta óhajaimat és sóhajaimat. Mostanra azonban már el kellett menjen, hogy elérje a buszát. Holnap nem látom, de szerdán talán megint jön.

Ja, még egy. A kezelési tervem szerint csütörtöktől hétfőig nem kapok semmiféle mérget és kezelést. Próbáltam rákérdezni a doktornőre, hogy kaphatok-e eltávot és elsőre flexibilisnek is tűnt, de másodszorra már határozottan tiltakozott. Talán túl korai még. Kár érte, jó lett volna a családdal lenni a hétvégén. Megígérte, hogy figyelembe veszi a szándékaimat és jelzi, hogy ha majd hazamehetek majmóékhoz, de még most inkább üljek a fenekemen a kórházban.

Csirke vett valamelyik boltban szőlőmag-kivonatot, most azt tanuljuk használni. Leginkább kefírbe keverve tűnik fogyaszthatónak. Elméletileg majd Piriéktől még kapunk házilag készítettet is, ezért nem vettünk sokat. Írtak róla jókat a neten, majd meglátjuk mi igaz belőle.

Szabadidőmben ma is olvasok, még a Diagnózist gyűröm. Jó könyv, egyre inkább tetszik, sokféle sci-fit tudott egy kötetbe gyűrni a szerző. Sci-fi kedvelőknek kötelező!