2012-1-25 Szerda

Nagy várakozásokkal tekintettem erre a napra is. Egyrészt, hogy végre láthatom Csirkét, másrészt, hogy megtudhatom a betegségem okát. A pohár félig tele van, mert ebből legalább az egyik teljesült.
Reggel korán ébredtem, mert szokásoktól eltérően hajnali 5-kor került be az antibiotikum a véremben. Fél 7-kor meg jött a szokásos vérnyomás mérés, véroxigén mérés, és a hőmérséklet mérés. Rövid reggeli után, még gyorsan befejeztem a filmet (amerikai gengszter) amiből megtudhattam, hogy a jó mindig győz, még akkor is ha ehhez át kell hágnia néhány szabályt.
Nem sokkal ezután megtudtam, hogy Csirke a 10.10-es busszal tervez érkezni a Népligetre, ezért először egyedül beöltöztem a sétához. Csirkéhez igyekezvén, a lépcsőházban összeakadtam Ágival, így lett társam is a sétához. Kimentünk Csirke elé, s bár elsőre elkerültük egymást, végül a mobiltelefon segítségével sikerült egymásra találnunk.
Jó volt megint Csirkét látni, sokat mesélt Majmócákról, a szokásaikról, a hisztieikről és örömeikről, szóval mindarról, ami az otthont otthonná teszi.
Közben társasoztunk egy kicsit, a Szuperfarmer nevezetű játékban szaporítottuk a nyulakat, a birkákat, a malacokat és néha a teheneket is. Jó kis szabadidő-űző játék ez gyerekeknek és nem annyira gyerekeknek.
Hamar telik az idő, így nem sokkal később nekiláttunk ebédelni, jórészt abból, amit Csirke hozott. Köszönjük Anyukának, hogy saját ízeivel nyomta el a kórházi konyha ízeinek maradványait.
Ebéd után voltunk Csirkével egy nagyot sétálni. Kifejezetten nagyra sikerült, kétszer mentünk körbe a kórház területén, a végén már a bokámban éreztem a szokatlan távot, de szerencsére ekkor sem szédültem.
Délután papírokat intéztünk Csirkével és ezt a blogot is megírtuk, miközben Krisztina keresgélte a bizonyítékokat a tetthelyen valamilyen iPad-es játékban.
Este hét felé Csirkének mennie kellett a buszához, hogy - ugyan késő estére - de még ma visszaérjen Tatára.
Épp ekkor érkezett Szabi - az első a Stratis-osok közül, aki vette a fáradtságot és meglátogatott. Sokat beszélgettünk a betegségről, a gyógyulásról, a munkákról, a barátságról és miegymásról. Köszönöm Szabi, hogy eljöttél!