2012.1.23 Hétfő

A nap a várakozásoknak megfelelően a branülöm (karba ültetett flexibilis tű, amin keresztül lehet infúziót adni, vért venni, stb.) kivételével indult. Már napok óta nagyon fájt a környéke és mostanra már a kapacitása sem volt rendben, a reggeli vérvétel is csak úgy működött, hogy folyamatosan masszírozták (a gyulladt, fájdalmas) környékét. Meg is állapodtunk és a nővérke kiszedte, majd csak a délutáni antibihez kellett visszatenni. Nagyon jó érzés volt, hogy egyik karomból sem lógnak csövek!

Reggelire bogyót ettem, meg tojássalátát. A SPAR-os saláta nem jó, már a múltkor is megállapítottam, de időközben elfelejtettem. Olyan mint egy kötelező házi feladat letudva, nincs benne semmi íz, nem vonzó.

Nem sokkal később érkezett a doktornőm és a nővérke, hogy kifúrják a mellemet csontvelő vizsgálat céljából. Most sokkal jobban fájt, mint legutóbb. Először érzéstelenítették lidokainnal, majd elővettek egy tíz centis zöld műanyag szerszámot, ezzel lukat fúrtak, majd fecskendővel kiszívták a matériát. A lyukat lényegében ugyanott fúrták mint legutóbb, csak pár centire tőle. Aztán kaptam egy nagy gézt a sebre és a mondást, hogy most fél óráig maradjak fekve.

Délután nagy vendégjárás volt szerencsére. Elsőnek Ági érkezett, majd kicsivel később Krisztina, végül benézett még Botyi is. Ági megkapta a papírokat a nővérkéktől, de csak vérvételi adatok voltak benne, csontvelő nem. Szerencsére délután az orvosnő szóba állt Ágival, így akkor kicsit többet tudtunk meg. A most a doktornő által legvalószínűbbnek tartott verzió az Akut Myeloid Leukémia, de mi még valami egyszerűbben és gyorsan megoldódóban reménykedünk. A fehér füst várhatóan kedden-szerdán száll csak fel. A diagnosztizálást nehezíti, hogy egymásnak ellentmondó mérések vannak, további vizsgálatokkal akarja biztosan tudni a típust.

Botyival jó volt beszélgetni, már hosszú idő óta nem volt rá alkalom. Berninek kívánunk sok erőt a kisgyermekes problémák leküzdéséhez! Csirke is hasonló gondokkal volt elfoglalva, amikor a két nagy még kicsi volt.

Szegény vendégeimet kizavarták a nővérek, hogy a kétórás antibit megkaphassam, mert a branült pótolni kellett. Saját nővérkénknek sajnos nem sikerült ért fognia, ezért a szomszéd osztályról kaptunk segítséget, így harmadik próbálkozásra bekerülhetett az új csatorna.

Estére jöttek Majmócáék, Mama és Papa felhozta őket. Sajnos Zétinek otthon kellett maradnia, mert beteg szegény. Jó volt a nagyfiúkkal sétálni, beszélgetni kint az udvaron. Utána pedig beültünk az épület földszintjére még egy kicsit beszélgetni. Nagyon szeretem a fiaimat, mert nagyon jó fiúk.

Utána kissé elfáradtam és a lázam is felszökött, de szerencsére kaptam egy lázcsillapítót és utána minden megint a helyére került.

A nap kevésbé forgalmas részeiben még mindig a százéves embert olvasgatom, meg most érkezett HVG papától, abba is belekukkantottam.