Verselek

2012-09-21 Péntek

Vége a hétnek. Ma már semmit se kaptam, se vizet, se mérget. De még "mérges" vagyok, mert a szerek csak lassan ürülnek. Próbálok sokat inni, hogy segítsem a folyamatot. És persze mozgok. Ma 4 kört sikerült megtenni. A tempó talán már kicsit visszafogottabb, de még azért megyek és ez a lényeg.
Egy körre csatlakozott hozzám Lenke is. Vártam már, mert vele jókat lehet beszélni. Pontosabban ő jókat beszél, amikor itt van. Néha azért enged megszólalni. :-) Jaj, de nagyon gonosz vagyok. :o) Bocs Lenke.

Szépen sütött a nap, talán ez volt, ami kicsalogatott a madárfészekből. Kifejezetten jó volt kint lenni. A az egyedül járt séták sajnos uncsiak, mert mindig ugyanazok az épületek és fák várnak, de akad azért mindig valaki, akit fel tudok hívni, hogy séta közben trécseljek egy kicsit.

Tényleg. Mégis kaptam ma valamit. Két csomag vért csorgattak be napközben. Ez is csak azt mutatja, amit eddig is tudtunk, hogy csúszok lefelé a lejtőn. A számban is érzem azoknak a sebeknek az előjeleit, amik akkor jönnek, ha nincs fehérvérsejt. Már ma kenegettem is őket egy picit, elővigyázatosságból.

Van új szobatársam. Sajnos őróla nem tudok olyan lelkendezőt írni, mint legutóbb Istvánról. Egaelőre még keressük az együttélés módját. Nagyon nehezen viselem, hogy horkol. Még jó, hogy itt van lehetőségem napközben aludni, mert ma a délelőttöt jószerivel végigaludtam. Bepótoltam az éjjeli kimaradást. Magának való és saját elmondása szerint nem szereti az okoskodókat. Én pedig állandóan jártatom a számat és okoskodnék. Mert ilyen vagyok. Mindent meg akarok érteni és mindenbe pofátlanul beleszólok. Ez a stílus nem mindenkinek jön be. Neki sem. Persze így én is visszahúzódtam a csigaházamba és nem szólok hozzá. Láthatóan ő ezt nem bánja.

Nem tudtam magamba tartani a dolgot, és elmondtam még tegnap Csirkének, hogy alig várom, hogy végre szülinapja legyen, mert vettem neki pár dolgot, és kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fognak-e neki. Keddre esik a szülinapja, de már be vagyok sózva, pedig még egyik ajándékot sem láttam élőben. Ha ráér az ember, akkor az interneten mindent meg lehet vásárolni olcsóbban, mint a boltokban. És miből van nekem a legtöbb? Hát időből. (Ez István mondása volt, de nagyon megtetszett.) Na jó, nem fecsegek, mert ezt biztos Csirke is olvassa...

Más. Amint az engem jobban ismerők tudják, nem vagyok egy irodalmár. Bár könyveket szeretek olvasni, de a versek mindig távol álltak tőlem. A suliban is mindig kötelesség volt és nem élvezet, ha meg kellett tanulni valamit vagy verset kellett magyar órán elemezgetni. Szóval ez úgy eddig kimaradt a felnőtt életemből. Van viszont egy nagyon érdekes figura a kórházban. Ő egy takarítónéni, Évának hívják, már elhagyta a hetvenet, de nagyon kedves. Múltkor együtt utaztunk haza Tébányáig, mert ő Oroszlányból jár be ide dolgozni. Nahát, Éva fiatal korában sokat szavalt és emiatt sok verset megtanult. És betűről betűre emlékszik rájuk és a mai napig el tudja mondani őket. Ez hihetetlen! Az én agyam úgy működik, hogy mindent kidobál, ami nem fontos, amit nem használok. És most elárulok egy titkot, amit az olimpia nézésekor vettem észre, amikor Berki Krisztián aranyérmes lett lólengésben. Nem vagyok büszke rá, de az igazság az, hogy nem tudom a Himnusz szövegét. Persze az első mondatot még igen, de utána keverednek a fejemben a sorok. Ez szégyen, tudom és belátom.
Akárhogy is, felnézek Évára, hogy vissza tud emlékezni olyan dolgokra, amit 60 évvel ezelőtt tanult. És mivel nagyon ráérek, ezért megkértem Évát. hogy amikor az én szobámban sertepertél, akkor mondjok nekem egy verset. És így most újabb és újabb verseket ismerek meg minden egyes alkalommal. A legutóbb Heltai Jenőtől idézett, és én egyenesen ledöbbentem, hogy mennyi nyelvi lelemény, milyen játszi könnyedség sugárzik Heltai verseiből. Mintha verset írni olyan könnyű dolog volna.

Ezt szavalta Éva (szerintem nagyon jó):

Heltai Jenő: Háromtól hatig

Elmentem egyszer önhöz Édes
sok sok igérgetés után
e diszkrét célra Ön kibérelt
egy kétszobás lakást Budán.
Oh nem valék szerelmes Önbe
ettől nyugodtan alhatik
de hát nem tudtam mit csinálni
háromtól hatig.

Férjem ilyenkor nincsen itthon
a magány rossz tanácsadó
átmentem többször is Budára
ez ugye megbocsátható?
Ön oly szelíden tud susogni
ez engem úgy elandalít...
A végén a babája lettem
háromtól hatig.

A nagy szerelmi virradatra
hamar borult az alkonyat
eloszlott lassankint a mámor
tűzünk lassankint lelohadt.
Ritkábban mentem át Budára
Ön is csak néha-néha hítt
ilyenkor szörnyen untuk egymást
háromtól hatig.

Ma szakítottunk, hála Isten!
Szívem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem
szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövőbe
csak egy dolog nyugtalanít
hogy mit fogok ezután csinálni
háromtól hatig.

És ezt pedig csak mondta, hogy nézzem meg, de nálam ez viszi eddig a prímet:

Heltai Jenő: A modell

Egy egyszerű kültelki lányka
(Tizenhat éves, jó falat)
"Leszek modell!" Így szólt magában
És egy festőhöz fölszaladt.
Mert megfelelt az arc, a termet,
Így szólt a piktor: "Aktra termett
E karcsú test... e két halom...
Vetkőzz hamar le, angyalom!"
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.

Mit tudta ő, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedezve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogyatékos volt a teint-je, (teint: arcszín)
A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye!
E karcsú test... e két halom...
Izé... gyerünk csak angyalom,
Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,
Segítünk rajta csakhamar."

És karon fogta, ahogy illik,
A fiatal, de balga nőt,
A szomszédos fürdőszobába
Diszkréten átvezette őt.
Ott állott martalékra várván
A kád... fenékig csupa márvány!
Ami fürdőnek a jele,
Színültig vízzel volt tele.
Festőnk a kádra mutatott,
Köszönt és eltűnt: "Jó napot."

Elmúlt egy óra meg nehány perc –
A lány nem jön ki. Ej mi ez?
A piktor hosszasan eltűnődik:
"No, most már szörnyen tiszta lesz!"
Benyit, ijedten hökken vissza:
Ott áll a lány, a vizet issza
És keservesen sírni kezd:
"Én nem bírom kiinni ezt!
Ha mindig ennyit inni kell,
A fészkes fene lesz modell."

:-)