Az internet kapcsolatom egészen elképesztő dolgokat produkál most éppen, remélem azért sikerül feltöltenem nektek a képeket.
 |
| Ez itt Krisztina, a nővérem. Szép lassan kezd benőni a feje lágya, sokat változott, amióta kint van Londonban. Ő is segített az Olimpia és a Paralimpia lebonyolításában, ezért készülhetett ez a kép. |
 |
| Papa a három gézengúzzal. A matrózos egyenpólót Papáék hozták Portugáliából. |
 |
| Ezek az én jól nevelt fiaim. |
Reggel megkérdeztem a doktornőt a szemészeti műtét kérdésében. Azt a választ kaptam, hogy ha nem terhes a számomra, akkor inkább halasszuk a kezelések utánra a műtétet. Ez egyelőre elfogadható a számomra, remélem nem romlik a szemem és akkor minden rendben lesz.
Egyébként holnap kapom elméletileg az utolsó kezelést. Onnantól már "csak" leépülök és újra helyrejövök. Egyébként figyelmeztetett a doktornő is, hogy most következik a gödör, vigyázzak magamra. Ma már ki se mentem a kórházból!
Annál is inkább nem mentem ki, mert feljött Papa és ellátott mindenféle földi jókkal, no meg tegnap voltam boltban. De nagyon nem is lett volna mikor, mert háromig csepegett a cucc. Kaptam megint vért is, a leépülés kézzelfoghatóvá vált.
Próbálom védeni magam és a torkom. Csak meleg lötyiket iszok és gurgulázok Caphosol-al is. Remélem megúszom a torokfájást. A köhögés még megvan, változó intenzitású, de egyelőre nem vészes.
Szájfájás még (lekopogom) nincs. Ne is legyen. Az az egyik legrosszabb a mellékbetegségek közül.
Amúgy jól vagyok, rengeteget trécseltem ma Papával és még mentünk három és fél kórházi kört is délután. Most kellemesen el vannak fáradva a lábaim és a pocakom is tele van tejföllel, porcukorral és túrófánkkal (nyami!), szóval jól vagyok. Az egyedüllét azonban zavar. Főleg este. Nincs kihez szólni. Szó se róla, hiányzik a szobatárs.
Az agyamat sikerült Papa elmenetele után kiütnöm némi Mad Max nézegetéssel. Hihetetlen milyen régi film. Akkor készült, amikor én születtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése