Hosszú idő után újra járt nálam Binu. Ő az az indiai srác, akivel a Pillangó projekten ismerkedtem meg és kerültem vele (szerencsére) egy kicsit mélyebb kapcsolatba.
Jó volt vele újfent beszélgetni, nagyon sokat tanulok tőle, nagyon más a vliágnézete bizonyos dolgokban. Ő ugyanis indiaiként már több vallással, kultúrával találkozott és nagyon tisztán szintetizálódtak benne olyan dolgok, amiket én talán nem érzek még ilyen tisztán, de ha meghallgatom, nagyon logikusnak tűnik.
Például feltettem neki a kérdést, ami minket most Csirkével nagyon mozgat, mégpedig azt, hogy szabad-e jó pár év folyamatos angol tanítás után szünetet tartani a képzésben (tisztán anyagi okokból).
Erre az ő válasza az volt, hogy a legfontosabb, hogy egy stabil érzelmi háttérrel rendelkező, az újdonságokra nyitott, tanulni akaró személyiséget faragjunk a gyermekből, specifikusan az angol nyelvtudás sokkal kevésbé fontos, mint az, hogy erős, magabiztos és nyitott legyen a gyerek. Ha ugyanis rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, akkor nem fog neki gondot jelenteni megtanulni bármilyen nyelvet vagy szakismeretet. És erre hozta fel példaként, hogy ő maga is 21 évesen kezdett angolul tanulni és mára egészen elboldogul vele :-) Ha belegondolok, én is valamikor gimnáziumban tanultam először angolt. Lehet, hogy a kiejtésem nem tökéletes, de megélek belőle és tudom használni.
Binunak most jön a harmadik babája, még nem tudják, hogy fiú-e vagy lány. Érdekes, hogy hiába fogant itt és születik meg Magyarországon, a baba nem lesz állampolgár itthon. Binu szerint az USA-ban területi elv érvényesül, ott állampolgár lesz, aki ott születik. Más világok.
Egy másik téma a munkába való visszatérés. Sokat gondolkozok mostanában azon, hogy vajon akarok-e azonnal munkába állni, mihelyst adottak lesznek rá a feltételek, magyarul, ha már nem leszek a kórházba zárva és nem építik le az agyi kapacitásaimat havi gyakorisággal. Ez az átállás valamikor jövő február-márciusra várható. És meg kell mondanom egyre inkább forog a fejemben a gondolat, hogy nem azonnal állnék vissza dolgozni.
Ennek oka az, hogy sokatokkal beszéltem, és amit a nálam idősebb korosztálynál látok-hallok, az az, hogy sajnálják, hogy kevésbé figyeltek a gyermekeikre akkor, amikor azok még kisebbek és nyitottabbak voltak a szülői intelmekre, mint most, tinédzserként vagy félig felnőttként. Talán én még időben vagyok arra, hogy több időt szánjak a gyermekekre. 5 év múlva már Balu 14 lesz, sokkal kevésbé lesz befolyásolható, mint akár most. Tehát ha valamikor kicsit többet akarok koncentrálni a gyermekeimre (márpedig akarok), akkor az a valamikor leginkább most lehet.
Ha elkezdek dolgozni, sokkal nehezebb lesz megint kiugrani a mókuskerékből. Ezek a gondolatok nem teljesen új keletűek, már korábban is akartam a kölykökre koncentrálni, de sosem "mertem" megtenni ezt a változtatást.
Természetesen azt, hogy rájuk több idő jusson, rengeteg módon meg lehet valósítani, azt még ki kell találnom, hogy emellé beférhet-e egy részidő munka, vagy legyen egy olyan időszaka az életemnek, amikor 100%-osan velük foglalkozom. Azaz kvázi átveszem a házisárkány szerepet Csirkétől. :-)
Egyébként most egy olyan pár nap következik, amikor nem kapok infúzión kezelést, csak tablettában. Ezért ma erősen filozofáltam, hogy haza akarok-e menni erre a néhány napra. Mellette szól, hogy otthon van élet, és tudom, hogy megerősödve, élményekkel feltöltődve jöhetnék vissza. Viszont ellene szól, hogy a legutóbbi ciklusomban is sokat járogattam a kezelések idejében haza és a végén csúnyán megszívtam (tüdőgyuszi, baktérium fertőzés) a kettő közötti ok-okozati viszonyt akkor sem lehetett bizonyítani, de azért most már bennem van a félsz, hogy nem szeretnék megint a béka segge alá kerülni mentálisan és fizikailag két nap otthonlét miatt.
Ezért úgy döntöttem (a doktornő szerencsére már nem gördít akadályokat, csak támogat, tanácsol), hogy várjuk meg a holnapi vérképet, lássuk hogy nem hoz-e ki valamilyen problémákat a lumbálás, és ha még holnap is minden rendben, akkor holnap délután hazamegyek szombatig vagy vasárnapig.
A doktornő hozzáállása egyébként engem is meglepett, hogy mennyire korrekt. Azt mondta, hogy nem javasolja a hazamenetelt, de mivel ismeri, hogy mennyire nagyon szeretek otthon lenni, ezért nem is tiltja azt. Valahol már ez az én felelősségem, hogy mekkora kockázatot vállalok fel, utána úgyis én viselem a következményeit. És igazán nem mondhatom, hogy nem vagyok tisztában a lehetséges következményekkel, mert már megjártam a hadak útját.
Na hát ennyi van mára. Egyébként szép az idő, jókat lehet sétálni és jó filmeket lehet nézni a laptopon. Mindenkinek javaslom a következő filmeket, mert ezek nagyon megfogtak engem, vagy pedig nagyon szórakoztattak:
- Életrevalók (Intouchables): Francia vígjáték, valami olyan elemi humorral, hogy hiba nem megnézni. Nagyon élvezem a két főszereplő játékát.
- Fifti-fifti (50-50, 2011): Ez meg egy dráma-vígjáték a rákról és annak következményeiről a családi, baráti és partner- kapcsolatainkra. Nagyon tanulságos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése