2012-09-24 Hétfő
Hogy mi van velem? Élek.
Szerencsére egyelőre a leépülés most lassabban zajlik, így egyelőre köszönöm jól vagyok. A lemezkék és a vörösvérsejtek már elértek a kritikus szintre illetve az alá, valamilyen okból a fehérvérsejtek egyelőre kitartanak. Talán ezért is van még erőm, nem jött még ki a szájfájás és kifejezetten jól érzem magam.
Próbálok jól és sokat enni, de ennek ellenére folyamatosan fogyok, már csak 93,5 kiló vagyok.
Remélem a lassú esés gyors helyrejövetellel párosul majd és nem ragadok itt. Szeretnénk jövő hét végén Csirkével Prágába repülni...
Mivel jól érzem magam, de a kórház udvarát már unom, ezért sétálok, de nem mindig ott, ahol a nővérkék gondolják. Végül is tartom a szavam és nem veszélyeztetem magam. Találtam egy olyan területet a kórházban, ami el van zárva a többiektől és nem látogatja senki. Ott érintetlenül nő a bozótos és a szép nyárfák, ott nincs letaposva a fű, és még a csipkebogyó is piroslik.
Szóval van a kórház mögött egy közönségtől elzárt terület, ami nem tudom kié lehet, de teljesen elhagyatott és ezért szép. Vagy legalábbis változatosság a sok aszfaltcsíkon való keringés helyett. Persze nagy fű és ezért jól kikészítette az aszfalthoz szokott bokámat, de sebaj. Gondolom biztos tilos oda menni, de hát ők hagyták nyitva a kaput, én csak kisétáltam :-) Egyébként tök biztonságos, mert ha be is zárnak, akkor is át lehet jutni onnan a szomszédos sportpályára, onnan meg a Könyves Kálmánra. Ismerd meg a kórházat mozgalmat fogok alapítani! :-)
Szóval tegnap voltam felfedező túrán. Ma már nem tudtam menni, mert a kapu csak a fűtőmű területén keresztül érhető el és az hétköznap tele van emberekkel. :-)
Majd hétvégén megyek megint!
Amúgy a napok reménytelen egyhangúságban telnek. Talán a szombat volt kivétel, mert jött mama és beszélgettünk. Sok finom kaját is hozott, épp ma fogytak el a halacska utolsó morzsái is.
A mai napomat azzal dobtam fel, hogy elmentem és ettem egy rántottát a Mirr-murr büfében. Finom volt, talán annak is köszönhetően, hogy ki voltam éhezve a rántottára. Reggelire itt mindig csak hideg kaja jut.
Ja, és az is fogyóban van. Már kész bevásárlólistával várom Papát, aki állítólag szerdán meglátogat.
Hát nem uncsi? Visszaolvasom magam és érzem, hogy kezd kifogyni belőlem a szufla, Minden egyes bejegyzés ugyanaz, mint az azt megelőző pepitában. Kórház, séta, kaja, stb. A család teljesen a háttérbe húzódott, mert én is csak mindenről másodkézből értesülök, nincsenek sajnos saját élményeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése