Mindenféle

2012-09-17 Hétfő
Lassan történnek az események itt a kórház háza táján. Csütörtökön végül hazaengedtek szombat reggelig, akkor otthon voltam a családdal. Szombaton befeküdtem, de még azért a nyakamba vettem délután a várost, hogy virágokat locsolgassak Gabikánál. A tegnap nap egyetlen érdekes történése Bulcsú látogatása volt, ma pedig minden a szobatársam, István elmeneteléről szól.

Csütörtökön hazamehettem a kis családhoz. Most már minden a suliról, oviról szól. Én vittem a kölyköket pénteken suliba és oviba. Zéti oldalkerék nélkül toltam el az oviba, az elején nagyon félt, szerencsére Balázs is velem volt és ő út közben nyugtatgatta. Odafele még nem volt hajlandó a lábát pedálra tenni, de visszafele már tekert is egy kicsit. Persze továbbra is lényegében én tartok neki egyensúlyt, én tolom, csak a kormányzás az övé. Ha viszont lesz még lehetőségünk gyakorolni, akkor szerintem hamar menni fog neki a dolog. Van még pár beidegződés, amit át kell nevelni. Az egyik, hogy lábbal akar fékezni (mint a futóbiciklin), a másik, hogy testsúlyáthelyezéssel akar a legtöbbször kormányozni, a kormány használata helyett.

Balu és Bendzsi nagyon fáradtak voltak suli után, bár erre számítottam is egy kicsit. Kell nekik sok folyadék és egy kis nass, amikor hazamennek suliból, de ekkor is még van fél-egy óra suli után, ami a regenerálódásra megy. Utána már általában használhatóak. Bendzsi sajnos még mindig szopja az ujját, volt is egy kis csörténk ebből. Bekentem az ujját jódos fertőtlenítőszerrel (barna szpré, ragad és büdös), amit a kórházban használnak. Nagyon szégyellte magát miatta, nem volt hajlandó játszani az éppen akkor nálunk lévő Bélussal, mert nem akarta, hogy lássa a barnaságot az ujján. Ez végül is jó, mert van egy eszköz, amivel fenyíteni lehet az ujjszopás ellen, a gond az az, hogy csak én kenem be neki, én viszont ritkán vagyok otthon. Csirkének hiába mondtam eddig, nem szeret konfrontálódni senkivel sem, így a fiait is szabadjára hagyja.
Sajnos a kertben nem igazán tudtam tenni-venni, mert otthonlétemkor szinte folyamatosan esett az eső.

Szombaton sem ment minden simán. Először is nehéz volt feljutnom Pestre, mert Mamáék ugye még Portugáliában voltak, és féltem hogy nem lesz ki kivigyen az állomásra. Végül a kölykök időben keltek fel és ezért Csirke átvitt engem Tébányára, ahol épp elértem a buszt.

Szó volt róla, hogy Ági és Neil is jön Tatára a hét végén, de ügyesen lebeszéltem őket (amikor beszélgettünk még folyamatosan esett és az előrejelzésben is még eső szerepelt), a fene se tudta, hogy másnap már sütni fog a nap. Ezért aztán szombaton látogattak meg a kórházban és hoztak mindenféle finomat. Meg persze beszélgettünk is, most talán a legtöbbet az együttélés szabályairól, a kompromisszumkötésekről. Nincs velük semmi baj, szeretik egymást, csak egy kis lakásban eddig a férfi volt az úr, most pedig szép lassan a nő is éreztetné hatását, és ez változásokat hoz, ahol a változásokat jobb kibeszélni, mint a dühöt magunkba fojtani. Nagyon élvezetes volt hallani a perlekedésüket, nagyon sok viselkedésbeli hasonlóságot véltem felfedezni a Csirke és az én kapcsolatomban. Továbbá sok olyan élethelyzetet is vázoltak, amit mi is megharcoltunk Csirkével, mikor az együttlét szabályait megalkottuk.

Délután még voltam kint a városban is, mert meg kellett locsolnom a zöldségeket (növényeket) Gabikánál. Persze, ha már ott voltam, hoztam finom Gyrost és be is vásároltam, megtöltöttem a hűtőt. Hazafelé Gábortól gyalog sétáltam vissza, ami 40 perc séta volt egy 10 kilós hátizsákkal, így aztán eléggé kimerültem, mire megjöttem.

Tegnap jött Bulcsú és vele is sok érdekeset tárgyaltam. Persze szó volt a munkáról, meg bőven a családról is, de ami a tegnapi beszélgetésben legjobban megfogott az a Pádisi kirándulásaik voltak. Egyszer még, amikor még Balu is csak pocakban volt, voltunk mi is a Retyezátban, ahol nagyon sok természeti szépséget láthattunk és engem nagyon megkapott a táj. A Pádisról is hasonlóan szépeket olvastam, és most jó volt beszélgetni róla Bulcsúval. Sajnos Csirkével kettesben biztos nem hegyet mászni fogunk menni mostanában (őt inkább a városok érdeklik), a kölykök meg még túl kicsik egy ilyen megpróbáltatáshoz. De jó lenne valamikor még eljutni a Pádisra és látni az ottani csodákat. Majd ha nagyobbak lesznek a fiaim!

A mai nap semmi érdekes nem történt, hacsak az nem, hogy szobatársamat Istvánt hazaengedték. Neki olyan különleges betegsége volt (TTP), amit hematológiai idővel mérve nagyon gyorsan, egy hét alatt kikezeltek. És már mehet is haza.
Nagyon jót tett nekem István jelenléte, mert nagyon pozitívan látja a világot, sugárzik belőle az életerő és nem törődik semmi mással, csak az élettel. Nagyokat eszik, kaján vicceket mond és látszik, hogy élvezi az életét. Hogy közben esetleg rossz dolgok is történhetnek, nem érdekli. És ez jó. Ez nagyon jót tett nekem is, mert végre egy hétig a nagy kajálásokról, a dumálásról és a filmnézésről szólt az ittlétem, nem a betegségekről és mellékhatásokról.
Délután még sétáltam egyet, most értem vissza. Találkoztam az egyik orvostanhallgatóval, aki itt gyakorlatozott a hematológián és jót beszélgettem vele. Kicsit kezdett hűvös lenni, ezért visszajöttem, de most olyan magányos és üres a szoba.

Ja, még egy apróság. Ma voltam szemészeten, itt a Szent Laciban. A doktor megnézte a szememet és megállapította azt, (amit eddig is tudtunk, de már papír is van róla) hogy a jobb szememen szürke hályog van. Ezt szerint a szteroidok okozták és hajlamos lehet a bal szememen is kijönni a probléma. A megoldás a műtét, ahol két kis vágatot ejtenek a szaruhártyán és azon keresztül kicserélik a szemlencsémet egy műlencsével. Ez a dioptriás eltérést is korrigálhatja. Holnap megkérdem a doktornőmet, hogy lehetséges-e a kezelésekkel párhuzamosan a műtét, vagy esetleg javasolja azt valamelyik szünetben lebonyolítani, vagy esetleg a kezelési ciklusok végére hagyni.
Ez egyébként még a látásomat érdemben nem befolyásolja, a másik szemem volt eddig is a domináns, azzal látok elsődlegesen továbbra is.
Amikor a szemdokinál voltam, kaptam pupillatágító szemcseppet. Óriási, sötét szembogaram lett tőle és alig láttam valamit odakint a napsütésben. A nap nagy részét azért kellett ma a négy fal között töltenem, mert zavart a fény, mint a vakondokat. :-)