Még egy nap

2012-09-06 Csütörtök

Na hát röviden és tömören a legutóbbi bejegyzés óta sem történt orvosilag semmi érdemleges. Annyi persze igen, hogy kedden, miután megírtam a blogot és elmentem röntgenezni, hazaengedett aznap délutánra másnap reggeli megjelenéssel. Szóval kedden délután otthon voltam, bringáztunk meg ilyenek. Szerdán aztán bejöttem és már küldtek is CT-re, mert hogy a röntgen nem mutatott degradációt, magyarul a foltok a tüdőmön pont ugyanakkorák, mint voltak. A CT óta csak várok. Ugyan tegnap letámadtam a doktornőt, hogy igazán hazaengedhetne addig, amíg eldönti és jóváhagyatja az okosokkal a kezelésemet, de nagyon határozottan ellenállt és nem engedett haza. Bízott abban, hogy mielőbb el tudják dönteni a "Hogyan tovább?"-ot. Utólag felismerve azért tette ezt, mert ma este ügyeletes és a pénteki napot már ő is inaktívan tölti. Vagyis vagy ma este-holnap reggel kipasszírozza magából a döntést, vagy - reményeim szerint - hazaeged, mert már hétfőig biztosan nem hozzák meg azt.
Remélem, hogy nem most már nem megy a dolog és ezért kapok három szabad napot a családdal. Hamarosan meglátjuk. Ha a hétvégén nem írok blogot, akkor biztos otthon vagyok. :-)

Ma itt volt Csirke. És komoly dolgokon rágódtunk sokat. A legfontosabb talán az, hogy most nem kezdi el a gyógypedagógiai tanulmányait, mert a megkezdett tanulmányok halmozása helyett (folyamatban van már egy Pszichológiai Asszisztens képzése), a meglévő befejezésére kellene koncentrálni. Értem én, hogy a gyógypedagógia sokkal kézzel foghatóbb, mint a pszichológia, és azt is, hogy ezek a képzések erősítenék egymást, meg azt is, hogy talán gyépésként könnyebben találna magának munkát, de mégsem.
Ha elkezdtük az egyiket, akkor lássam, hogy az megy, lássam hogy küzd vele, de halad, mint hogy virágról virágra szálldos. Azaz jobb befejezni egyet, mint elkezdeni kettőt.
Persze ezeket az érveket itt most leírom, mert én ezekkel érveltem, de Csirke is tisztában van a helyzettel, ő is látta ezeket, és még ezer más érvet is felhoztunk pro és kontra. Jó volt vitázni és örülök, hogy Csirke még meghallgatja a véleményemet.

Ma szinte egész nap házon kívül voltam. Délelőtt sétáltam magamban egyet a kórház parkjában. Mostanában egyre több más kórházat is láttam (Onkológia, János, István) belülről és a Lászlónak a többivel összehasonlítva igazán szép parkja van. Bár nekem már ez is uncsi, mert túl sokat járom, de látva többit, azért örülök, hogy itt kezelik a leukémiásokat. Ami hiányzik a sétákból, az a hegy. Vagy legalább néhány dombocska. Vagy egy pici kupac föld. Itt ugyanis minden olyan sík, hogy szerintem a kórház legalacsonyabb és legmagasabb pontja között nincs 2 méter szintkülönbség. Sík az egész. Ha meg megyek haza, és rohangászok hátra a kertbe, nagyon megérzem a szintleküzdő izmok hiányát, azaz azt, hogy csak a laposon sétálgattam.

A kórházi kör után ellátogattam a Nagyvárad térre, hogy vegyek az egyik nővérkének bagót és pogácsát. (Minden hülyeséget elvállalok, csak hogy töltsem az időt) Aztán hazajöttem, vártam Csirkét, megebédeltem. Majd az egész délutánt Csirkével töltöttem. Az együtt töltött időnket jól kezdtük. Ő bement a Hádába (használt ruha bolt) és egy órán keresztül ott próbálgatott, én meg, hogy ne unjam addig halálra magam, beültem az Alexandrába és könyveket nézegettem. Vettem is egyet Ranschburg Jenőtől, ami a kisiskolás gyermekek szüleinek szól. Ez most aktuális és érdekel is.
Utána persze sokat beszélgettünk még, és tényleg volt értelme a ruhanézésnek is, de azért vicces, hogy találkozunk egy pár nap után és azonnal szét is válunk. :-)

Hát röviden ennyit, szép nap volt nagyon, nem sütött nagyon a nap, de mégsem fáztam egy szál pólóban. Igazi ősz. Hullanak már a levelek, a kölykökkel már friss, ide gesztenyéket is találtunk otthon.