Borúra derű

2012-11-28 Szerda

Pont tegnap volt, hogy panaszkodtam nektek az unalom miatt. Na a mai nap rácáfolt rendesen.
Még tegnap este kaptam Mesitől egy üzenetet, hogy meglátogatna a mai nap valamikor. Igazából nem tudtam mit mondjak neki, délelőttöt vagy délutánt, mert a doktornővel megbeszéltük, hogy ma meg leszek lumbálva és gondoltam ne akkor jöjjön látogatni Mesi, amikor csak egy darab szalonnaként fekszem sz ágyon, várva a kötelező pihit lumbálás után. Végül a délelőttöt mondtam, mert az tűnt nyugisabbnak.
Meg is jött Mesi és hozott finom túró rudit, meg szilvalekvárt, meg adventi naptárat is. Bizony, kaptam egy meglepi adventi naptárat, amit majd vasárnap nézhetek meg először. Nagyon szép színes lapokból áll, kvázi olyan, igazi naptár, csak szebb. Ja és persze jókat beszélgettünk. Kár hogy olyan hamar vége lett a trécsinek, mert nekem már kellett készülnöm a délutánra. Ezúton is szeretnék elnézést kérni Mesitől.
Ja, és ha esetleg tudtok munkát egy talpraesett, empatikus az emberekhez és a gyerekekhez nagyon értő leányzónak preferáltan részidőben, akkor gondoljatok Mesire is, mert ő most Andorás cseperedésével párhuzamosan elkezdett munkát keresni és ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint a legtöbb szülés után elhelyezkedni kívánó nő.
Na, de vajon mi lehetett a délutáni műsor? Mi lehetett ilyen fontos? Hát kérlek alássan, dolgoztam! De tényleg! igaziból!
Még délelőtt felhívott Lencse Zoli, hogy volna-e kedvem megbeszélésre menni délután és szakértőt játszani termékkatalógus témában. Erről a témakörről annyit kell tudni, hogy ez a kedvencem és mellesleg értek is hozzá (talán). Nagyon jó volt megint dolgozó embernek érezni magam, egy ügyfél valós problémáit hallgatni, elképzelni a megvalósítását. Szuper jó volt, pillanatok alatt kiszedett a tespedtségemből. A munka része jó volt, de a teherbírásom nem a régi. Mint megtapasztaltam, jelen állapotomban nem igazán tudok hosszú órákon át koncentrálni, dolgozni. Az ügyfél-megbeszélés egy pontján nagyon úgy éreztem magam, hogy még szerencse, hogy jó stabil szék fog közre, mert menten lefolyok a székről. Leesett a vércukrom. Számítottam valami hasonlóra és egy tartalékba vitt üdítő segítségével sikerült kibírni a megbeszélés végéig, de mindenesetre legközelebb csokival és üdítővel felszerelkezve megyek ilyen eseményre, mert nagyon rossz érzés. Pedig épp indulás előtt ebédeltem, pont azért, hogy ne legyen gond, de úgy tűnik most túl gyors az emésztésem és mindig szolgáltatni kell neki alapanyagot, amit emészthet.
Akárhogy is, jó volt, érdekes volt, és úgy éreztem, hogy tényleg tudtam hozzáadni a megbeszéléshez, nem csak ballasztnak voltam jó.
Ez a kis életszerű feladat fel is dobott, még most is az ügyfél felé való prezentálhatóságon jár a fejem, mert pénteken elő kell adjuk a menedzsmentnek.
Amikor hazajöttem, azonnal aludnom kellett, mert kimaradt a napközbeni alvásom. Két órát aludtam egyhuzamban, szerintem többet is aludtam volna, ha nem ébreszt fel az esti ügyeletes.
Akárhogy is, ma már lemaradtam a lumbálásról, mert túl későn jöttem vissza. Holnap talán már azt is letudjuk és akkor minden kezelést lezárunk, ami a mostani cuklis első felében elő volt írva.