Súlyosan el vagyok maradva a bloggal, lesz mit bepótolnom nektek mesélésben. Most csak rövidet írok, mert amúgy fáradt vagyok és a szemem már nem bírja a képernyőt, de nagyon jó dolog történt velem.
Valaki gondolt rám.
Valaki akitől nem számítottam semmire. Totál meglepetés. Olyan jó érzés az ilyen. Az ember hirtelen nem is tudja megköszönni. Mert hát Mikulás van. És persze hogy otthon örülnek a kölykök, de én éreztem, hiába sikálom ki a csizmámat, úgysem jutok semmi finomsághoz ma este. Már el is könyveltem, hogy ez van, menthetetlenül felnőttem. Bárcsak inkább lennék gyerek, hogy egy kis csokit kaphassak!
És gyerek lettem újra! Boldog, csillogó szemű kis lény, aki odavan a Mikulásért.
És mindezt csak azért, mert meglepett engem Melinda a nővér és kaptam tőle egy kis figyelmességet. Semmi többet! Lepjétek meg egymást holnap! Vigyél a párodnak/barátodnak egy kis csokimikulást! Hidd el örülni fog! Mindenkiben ott bújik a kisgyerek.
Majd bővebb leírás talán holnap készül. Úgy vagyok hogy jól vagyok, de mégis itt kell üljek, mert a vérképem meg rossz. Sebaj, lefoglalom magam azért... Gyertek látogatni!
Boldog Mikulást, Attila! :)
VálaszTörlésSzívesen meglátogatnálak, de mostanában mindenféle nyavalyás vírussal hadakozok (most éppen egy erős náthával), amit nem szeretnék bevinni Neked. Ha túl leszek rajta, és még benn leszel a kórházban decemberben, szívesen beugrok Hozzád, de nem merem megígérni.
Laci
Szia Laci,
VálaszTörlésazt jól teszed ha távol tartod Tőlem a vírusaidat, mert már most is vészesen kevesen vannak a fehérvérsejtjeim és jobb lenne elkerülni minden disznóságot, hogy 24-én biztosan otthon lehessek.
Légy jó és legfeljebb halasszuk a látogatást későbbre.
Remélem a család jól van és nem osztják a bajaidat! (bár inkább fordítva szokott lenni, az ember elkapja a kölykök által összeszedett bacikat)
Attila (alias Mókus)