Sok hűhó semmiért?

2012-12-06 Csütörtök

Szóval gyorsan összefoglalva ez elmúlt időszakot, most a 7. kezelési ciklusom közepénél járok. Ez a ciklus 2 kezelést tartalmaz, mindegyik után két hét szünettel. A kezelések 24+2 órásak, megelőző hidratálással és lúgosítással. Most az első kezelési félciklus végén, a pihenő időszak utolsó napjait számláljuk, már folyik a másik félciklus kezeléséhez a lúgosítás, vizezés.
Nagyon nem vagyok leépülve, de a sejtszámaim rosszak, ezért szokás szerint szobafogságban vagyok. Fizikálisan jól érzem magam, ha akarok, mozoghatok, de odakint csúnya csípős hideg van, nem igazán hívogató. (Ettől függetlenül persze ma is voltam kint, de nem sokat) Mentálisan szintén jól vagyok. Az elmúlt napokban volt lehetőségem érdekes problémákon törni a fejem, jól esett kizökkenni a beteglétből.
Ma csak lassú vizezésem és lúgosításom van folyamatban, holnap vagy holnapután indul a kezelés.

Na ennyit a státuszjelentésről.
Ma itt volt Csirke. Meglátogatott. Nem vitte ugyan túlzásba a dolgot, annyit nem adott magából, hogy ráuntam volna, de már hozzá vagyok szokva, hogy nem tud a fenekén ülni, amikor meglátogat, ezért most sem lepődtem meg a dolgon. Feljött Pestre a fogát szereltetni, meg azért is mert a Nemzeti Tankönyvkiadónál ma minden könyvet féláron lehetett megvásárolni, és mellesleg meglátogatott engem is. Vett magának biosz tankönyveket, amiből majd érettségizhet. Ugyanis még mindig fixa ideája, hogy belőle egyetemen végzett pszichológus lesz, mert ez őt érdekli. Ahhoz viszont hogy legyen esély az egyetemi felvételin, kell egy emelt szintű érettségit csináljon Bioszból. Hát ma volt szerencsém szembesülni a 4 év gimnáziumi biosz tananyag mennyiségével, és azért nem kispálya. Tényleg nem csak annyi a dolog, hogy rászánok egy hetet és betolom a cuccot a fejembe, majd elmegyek vizsgázni. Csirke szép kihívást választott magának, hogy tanulmányozhatja az ízeltlábúak emésztési rendszerét azért, hogy legyen esélye az emberszabásúak elmekárosodásainak jeleit tanulni.
Valamelyik nap a héten egyébként volt egy tanárnőnél is, aki Bioszt tanít Tatán az Eötvös gimiben. Ő mondta Csirkének, hogy ő maga is gondolkodott azon, hogy pszichológiával szeretne foglalkozni, felvételizett is felnőtt fejjel és fel is vették, de otthagyta az egyetemet, mert úgy találta, hogy túl sok energia befektetést igényel az egyetemi diploma megszerzése, majd pedig a diplomával a zsebedben erősítheted a munkanélküliek táborát, mert Magyarországon kevés a valóban megfizetett pszichológus. Nem lehet ezzel a diplomával értelmesen elhelyezkedni, megélni. Ez azért szerintem egy ütős mondás. Persze egy vélemény, de tény, hogy kevés pszichológusi álláshirdetést láttam eddig, pedig egy ideje nyitva tartom a szemem. Csirke a maga módján reagált. Egyelőre bele van esve a pszichológiába, és ha ez jó neki, butaság lenne az útjába állni. Látszott, hogy őt is megérintette ez az érv, mert lamentált rajta, de a hős szerelmest nehéz racionális érvekkel meggyőzni, hogy a kiválasztottjának nem azért van szép zöld bőre, mert sokat ült a napon, hanem mert ő a sárkány. Őszintén szólva nem szeretném, ha Csirke elvesztené a lendületét bármilyen módon, mert akkor meg visszaesik abba a letargiába és önmarcangolásba, amivel korábban foglalatoskodott például ilyen csúnya téli estéken. Ez mostanában nincs, mert minden szabad kapacitását megeszi a pszicho és mot talán majd a biosz. Lehet, hogy fura, de mivel nem tudunk Csirkének értelmes munkát szerezni egy ideje a család (és benne az én) érdeke(m) az, hogy ő továbbra is kösse le magát olyan témával amit kedvel és amiből meg lehet is valami valamikor. Nem látom azt, hogy akár egy nagol nyelvvizsgával akár egy hús hentesárú eladó tanfolyammal (jó, ez csak vicc) a zsebében jobban eladhatóvá válna. A feldolgozóipar hányatott sorsát éli most és Kom-Eszt megye nagyrészt a feldolgozóiparban jeleskedik. Szóval bárhogy csavarom is az érvrendszert, a családi béke azt kívánja, hogy ő maradjon és tanulja a pszichológiát, mert így tartható fenn a rend. Most nem mennék bele abba, hogy miért nem stabil a modell akkor, amikor Csirke nem találja a helyét, elég erről annyi, hogy a személyisége nem stabil, kel neki a folyamatos pozitív megerősítés. Kész.
Már csak azt nem tudom, miért is írtam le ezt nektek, no meg Csirkének is. Bár Csirkétől nem félek, mert ő az az ember, akivel a kezdetektől kezdve minden gondolatomat, érzésemet megosztom és nem félek a szemébe mondani a véleményemet. Ő tudni fogja helyi értéken kezelni.
Tudom már miért írtam le. Érdekes egy szerep van köztem és Édesapám között. Ő a kontroll. Olyan a mi kapcsolatunk, mint a családfő és az anyós szerepe. Én az operatív menedzser vagyok, élem az életem, teszem a dolgaimat, döntök. Ő mindent érteni akar, mindenről megvan a véleménye és ezt meg is osztja velem. Az már az én hülyeségem, hogy történelmi-lelki okokból én hallgatok arra amit ő mond, figyelembe veszem a javaslatait-preferenciáit. Ha úgy tetszik, egy kicsit pszichologizálva, ő a felettes énem. Persze nem mindig teszem azt amit mond, és vannak témák, amiben direkt nem azt teszem amit mond, de akkor is ő egy viszonyítási pont az értékrendszeremben. Nem tudom mi van velem, biztos igazságszérumot kevert Csirke a szendvicsembe, hogy itt mindent kitálalok Nektek. Ja, na szóval azért kellett Csirkével kapcsolatos döntésemet az elejétől a végéig kielemeznem és megindokolnom, hogy biztos legyek benne, hogy Papa nem talál majd rajta fogódzót (ő már régóta csak a munkakeresésben hisz) és meg tudom majd védeni. Vagy ha talál is valamit, az nem lesz túl nagy ahhoz, hogy én ne negligálhassam.
Na mindegy, bonyolult. Szerintem nem vagyok egyedül a megfelelési kényszeremmel, ezt hoztam a 'puttonyban'.
Ha már itt tartunk és őszinteségi rohamot tartok, mesélek kicsit Edesanyámról is. Szegénynek nehéz sorsa van. Kiválasztott egy olyan hapsit magának, aki nem értékelte őt, viszont vezérelte. De Mama el is várta a vezérlést, mert otthon is ebben a modellben nőtt fel. Ezután felnevelt egy fiút, aki az apjától azt látta, hogy nem értékeli az anyját. A fiú (persze ez volnék én) ezt talán felismerte és változtatott rajta. Ő már tudja értékelni a párja képességeit akkor is, ha állandóan rendetlenség van a gyerekszobában. Viszont a fiú valamilyen okból alapból másolja apjának azt a viselkedését, hogy nem ismeri el, nem értékeli az Anyját. Szóval ha már ennyire kitekertem a dolgot, újkeletű felismerésem, hogy nem értékelem eléggé édesanyámat, az ő lényét, életstílusát. Bár tény, hogy ő egy teljesen más világ, mint az én racionális univerzumom, de ettől még az övé is integráns, kerek egész. Csak nehéz elfogani, mert más. Tisztelnem kéne azért, amit elért az életben és örülnöm, ha beszélek vele és nem pedig elutasítanom. Pedig sokszor érzem magamban a késztetést, amikor Mama feldob valamit, hogy az csak rossz lehet. Ez zöldség. Hibásak a mechanizmusaim, ezen változtatnom kell.
Jaj, hova jutottam, hova jutottam! Most már szinte biztos, hogy adtam bőven beszédtémát a szűkebb családomnak a következő telefonhívásukhoz.

Ezért most áttérek szegény nővérekre is, Na jó, Titeket nem foglak lelki mélységekben elemezni, de nagyon jól esett az, hogy valahogy kitudódott a blogom címe az osztályon és azóta minden nővérke jön hozzám, Mókuskának szólítanak és mosolyognak. Ennyire vicces fickó volnék? Nem is tudtam. Szóval ha mertem volna rólatok rosszat írni, akkor annak oka volt, mert akkor biztos úgy éreztem, hogy az úgy igaz, úgy fontos. De ez csak egy blog, az érzések jönnek és mennek, az írás pedig megmarad. De azért remélem, több jót és szépet írok, mint kemény mondásokat. Továbbra is élek, virulok és kövessetek Ti is, szeretettel várom a kommentjeiteket.

Jaj, tényleg. A nővérkékről jut eszembe, hogy két hatalmas előrelépés is történt a kórházi körülményeimet illetően, amelyek az elmúlt egy évben nem akartak megoldódni, de most sikerült feltenni a pontot az i-re.
Az egyik a zuhanyzáshoz kapcsolódik. Nem tudom, hogy minden szobában-e, vagy csak itt, de a 108-as szobában korrekt zuhanykabin-függöny került felszerelésre. Ezáltal lehetővé vált az, hogy az ember gyereke úgy fürödjön le, hogy nem hápognak a kacsák a szoba túloldalán is. Szinte száraz padlót hagyatam magam után a legutóbbi fürdésnél. Ez lemondhatatlan élményt jelent. Ha legközelebb találok egy olyan szobát, amiben ez a régi nejlon 100Ft-os függöny van, én fogom fizikai erővel széttépni, eltávolítani, anihilálni, hogy kikényszerítsem a cserét. Vagy lehet hogy mégsem, mert nem akarok balhét, DE ez akkor is fenomanális ez a függöny.
A másik nagy újdonság, hogy már nem szállingózik be akadálytalanul a dér a csukott ajtómon, mert ma megszerelésre került. Mármint nem a dér, az ajtó. :-) Volt rajta egy legalább milliméterben mérhető szakadék az ajtószárny és a keret között zárt állapotban is. Ezen mindig lehetett hallani, mit csiripelnek odakint a madarak és a bömbölő kamionok a körúton. Eddig nem is volt gond, de most hogy már nem a madárcsiripelés jön be rajta, hanem a mínusz pár fok, kezdett kényelmetlenné válni a dolog. Ezért elhatároztam magam és feljelentést tettem a saját ajtóm ellen a főnővérnél és ennek még aznap foganatja is lett! Ezt nevezem!

Ja, még valamit el kell mondanom. Az egyik nővérke lelkemre kötötte, hogy írjam fel a blogomra, hogy én ÖNTÖRVÉNYŰ VAGYOK, mert ez nem fair, hogy a blog csak az író saját magáról és környezetéről írott véleményét tükrözi, a környezet véleményét kevésbé. Nahát kérem, a környezet véleményére itt van ez a jó kis kommentelési lehetőség, ami ugyan regisztrációt kíván, de így legalább nem spemmelik el idegenek a blogot. És ha túlestetek a gugli-regisztráción már mehet is a buli és kommentekben kérlek írjátok meg, hogy milyennek láttok engem.
Vajon öntörvényű lennék? Én a szelíd bárány, aki hangosan dorombol, ha a nővérek közelben vannak és minden szavukat lesem, mint arab a bibliát? :-) Én? Ugye nem? No de ha mégis, nyugodtan írjátok csak le. Úgy fogok tenni, mint Napóleon a tanácsokkal, ami kapott. Türelmesen meghallgatom őket, majd a magam feje után megyek. :-)

Na mára ennyit, írtam magamból eleget.

Jaj ne, még egy apróság az eszembe jutott. Beszéltem ma a négyéves fiammal, Zétivel telefonon. Megkérdeztem tőle, hogy mit kapott a Mikulástól. tisztáztuk, hogy kapott csokitélapókat. Majd még hozzátette, hogy kapott olyan csokit is, aminek a neve sávos csoki, de a becenevét sajnos nem tudja. :-) Továbbra is fogalmam sincs mi lehetett az, de ez a bemondás nagyon tetszett.