Hó

2012-12-06 Csütörtök

Az alábbiakat még hétfőn írogattam nektek, de akkor nem publikáltam, mert még akartam írni hozzá. Mára már elfelejtettem, hogy akkor mit is akarhattam még, így most publikálom úgy ahogy van:
---
2012-12-03 Hétfő

Itt vagyok bent, itt vagyok újra. Épp csak most jöttem, de remélem nem sokáig fogom itt az ágyat nyomni, mert nem sok kedvem van hozzá. Köszönöm szépen jól vagyok.
Az emésztésem persze, olyan, mint szokott lenni. Mindig kell legyen a közelben étel és toalett, de ezek megoldható dolgok és persze remélem, hogy ez az állapot is csak ideiglenes. Otthon voltam. Mégpedig szombat délután óta folyamatosan. Családdal. Nehéz esetek.
Nagyon nehéz esetek.
Őszintén arra már nem emlékszem, hogy mit csináltam szombaton. Ja de, megkaptam a várva várt lumbálásomat, ami még kellett, hogy el tudjak jönni. Szombat délután aztán karácsonyi fényfüzért szereltem kinn az 5 fokban a kerítésfalra. Szó se róla, szépen sütött a nap, csak azt nem mondta meg senki a napnak, hogy a másik irányból kéne süssön, hogy ne fagyjanak le az ujjperceim. Mert így azért kicsit fájdalmas volt a szerelés. Kesztyűben nem tudok dolgozni, kesztyű nélkül meg kihűl a kezem. De végül elkészült a nagy mű és most már legalább ki van világítva a leszállópálya a récéknek.
Tatán ugyanis ilyenkor télidényben felborul a lakosságszám. Az ugye közismert, hogy a balaton partján nyáron megnövekszik a forgalom, mert a nyaraló népek mind ott szeretnének felfrissülni. Hasonló történik a repülő madarakkal ilyenkortájt Tatán. Jönnek hozzánk az északi országokból "nyaralni" a mindenféle madarak. Ilyenkor a 25 ezer emberszabású mellé beköltözik még legalább ennyi, de inkább a duplája szárnyas. Szépek nagyon, ahogy V alakban repülnek az égen. Tegnap Bendzsi reklamált is, mert az egyik csapat nem V-alakban repült. Hogy milyen szeleburdi madarak vannak!
Aztán szombat este a kölykök kölcsön lettek adva Mamához és Papához megőrzésre, mi meg filmet néztünk. Vasárnap pedig kimentünk Naszály-Szőlőtelekre Mikulásozni. Hogy nem hallottatok még róla? Na hát én sem. Pedig itt lakom Tatán már hosszú évek óta, de eddig elkerült a szerencse, hogy oda kellett volna kijutnom. Történt ugyanis, hogy az utcánk elején található lovasbolt ablakába kikerült egy hirdetés, miszerint vasárnap Mikulás-ünnepséget tartanak. Lasz arcfestés, pónifogat, pónisimogatás, sütievészet, tombola, miegymás. Persze Csirkének azonnal megtetszett. Én pedig nem vétóztam, mert ugyan soha nem hallottam még, hogy lenne Naszályon pónipark, de az, hogy én nem tudok róla, nem jelenti azt, hogy nem létezik. Naszály meg úgy sincs messze (6 km Tatáról).
Időpont kiírás nem volt. Gondoltuk 10-re jó lenne kiérni. Lett belőle dél. Lett belőle dél, mert sehol semmi tábla, útmutatás. Kiderült, hogy a rendezvény Naszályon túl a nagy semmi közepén egy szőlőskertben került megrendezésre. Kitáblázva sehol semmi nem volt, de hát minek is ugye, mert hogy mint kiderült ez egy kvázi-zárt rendezvény volt azoknak akik oda járatják a gyerekeiket lovagolni. Ettől függetlenül nagyon kedvesek voltak a házigazdák és megmutatták a nyuszikat, a pónikat nekünk és még a kemencébe is begyújtottunk, amikor kiderült, hogy a rendezvény igazából csak kettőkor kezdődik. Ja, mindehhez vedd hozzá, hogy odakint lehetett vagy 2 fok. Három gyerekkel. Mondom, rendesek voltak a házigazdák, megengedték, hogy leüljünk egy pince-kazánház-borozó funkciójú kis részre, de ott mi biztos nem tudtunk volna eltölteni két órát, a kölykök hamarabb hoznak ki a sodrunkból.
Így aztán irány haza. Hál istennek tényleg nem volt messze! Ebéd Papáéknál. Teli pocakkal vissza.
Már nagy zsivaly volt, össze gyűlt a gyereksereglet, lehetett pónifogatra ülni, akit nem más vezetett, mint a Mikulás. Szerintem tényleg illet a bácsinak a Mikulásos ruha. Bár végül is nem csak szerintem illett, mert a végén még Zéti is mondta, hogy most nem jött el az igazi Mikulás, mert csak az a bácsi ült a fogaton, aki megmutatta a Pónikat előtte. :-)
Egy kisebb malőr volt még. Ahhoz hozzá vagyunk szokva, hogy ilyen helyre vinni kell pénzt, hogy kifizessük a mikuláscsomag árát. Ez tiszta sor. De itt úgy lett volna, hogy a kocsira felszálláskor oda kellett volna nekünk adni az ajándékcsomagokat a mikulásnak, amit aztán a a kocsikázás végén a Mikulás odaajándékoz a lurkóknak. Nem rossz gondolat, mert így azt kapják, amit a szülő jónak tart. Csakhogy mi erről nem tudtunk, a legközelebbi bolt pedig kilométerekre volt, így a kölykök most csokihalom nélkül maradtak. Ezt meglepő módon (vagy talán mégsem meglepő módon), csak Bendzsi nehezményezte. Miért nem adott a Mikulás nekünk édességet? :-)
Sebaj, nálunk a hivatalos Mikulás-járás szerdán este lesz, akkor majd pótoljuk az elmaradást.
---