Oldalak

2012. december 9., vasárnap

Kezdek magamhoz térni

2012-12-10 Hétfő

Hát sziasztok, túl vagoyk a második gyógyszerezési körön is a hetedik ciklusban és ezzel vége a gyógyszerezésemnek egyelőre. Most már csak azt kell kivárjuk, hogy Hullámhintóban leessenek a sejtszámaim majd újra erősödjenek megint, mert hát ez a dolguk. Erre kereken két hét áll rendelkezésükre. Na nem azért, mert ez volna a projekttervben (lévén, hogy itt olyan nincs is), hanem mert jön a karácsony. Igen, két hét múlva 24-e lesz és én a karácsonyfa mellett akarok rostokolni és a szaloncukrokat vérfarkasként őrizni a támadó gyerekhordák ellen.
A mérget péntek délben kezdték el adagolni és szombat délutánra le is ment minden, ahogy kellett neki. A szombat már kicsit zizi volt, a vasárnap megint. Remélem most a hétfő már jobb lesz. Mivel reggel van, ezért ki vagyok pihenve és teljesen magamnál is vagyok, de délutánra már általában alig tudom nyitva tartani a szemem (állandóan irritálja valami, amit nem lehet kimosni belőle). Most is lassan könnyezek, de még valószínűleg elég kipihentek a szemeim és ezért nem annyira elviselhetetlen.
Persze erről Csirke és Piri többet tudna mondani, mert ők voltak akik meglátogattak a hétvégén, tartották bennem a lelket. Piró látogatása meglepetés volt, nem jelentkezett be előre, bár azért már kicsit sejtettem előtte is a dolgot, mert a legutóbb olyanokat kérdezett a telefonon, amiket egyébként nem szokott. Hozott persze mindenféle finomat is, a husit fogom ma délben elpusztítani.

Amúgy sajnos sok újdonságot nem tudok. Van egy rakás feladatom, hogy felkutassak különféle tárgyakat az interneten, melyek majd dobozokba és színes csomagolóanyagokba göngyölve holni örökzöldek alá kerüljenek, még ha csak percekre is. Így hát olyankor amikor nem szobnövényként pislogok a környezetemre és több nem telik ki tőlem, mint hogy megnézzek még egy epizódot a Katedrálisból, akkor bújom az internetet ilyen tárgyak legolcsóbb ajánlatai után.

Na hát ennyit tellett ma tőlem, nem ma fogom megírni a háború és békét az is tuti, mert már ez is fáraszt. Jó, de nem kell elkeseredni, jól vagyok, minden nap sétálok 1-2-3 kört itt a kórházban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése