Oldalak

2012. november 5., hétfő

Telnek a napok

2012-11-05 Hétfő

A csütörtöki sárgombócos temetődíszítés után a pénteki nap délután találkoztunk Rékáékkal. Réka Csirke barátnője, volt gimnáziumi osztálytársa. Kecelen élnek most, de a Világításra ők is hazajöttek Enyedre. Ott is nagy a család, 4 gyerek van, Saffi, Boti, Huni és Csenge. Szerencsés módon a 3 nagyobb gyerek párban épp összeillő korban vannak a mieinkkel. Ez alatt azt értem, hogy Szaffi nagyon jól megérti magát Baluval, Boti együtt lógott Bendzsivel, Huni és Zéti pedig együtt vihogták végig a délutánt.
Érdekes azért is, mert a párok szinte pillanatok alatt egymásra találtak. Persze a legkisebbek álltak össze legelőbb, aztán szép lassan a két család két csapata helyett 3 pár alakult ki.


Rékáék legkisebbje, Csenge, el is aludt a múzeumozás közben, így ő kimaradt a muriból. Egy ideig az apja vállán szendergett, majd amikor felmentünk a sportpályára, a földön folytatta.


Huni és Zéti, két tojás a múzeumban:


Én meg persze Jánossal álltam párba. Adott egy fontos ötletet. Mégpedig azt, hogy elhozza a család biciklijeit Enyedre, amikor ide jönnek és ezért több lehetőségük van a környéket járni. Ezzel már régebben is foglalkoztam, aztán valahogy elmaradt a dolog, de most én is akarok venni Behemaci tetejére tetőcsomagtartót és biciklitartókat, hogy legközelebb, ha Enyedre megyünk, elvigyük a bringákat magunkkal. Most is nagyon akartam kimozdulni, de Enyeden már nemigen van látnivaló, az autót nehéz használni a rossz utak miatt.

A kölykök nagyon szerettek együtt játszani, és nem sokkal az elválás után már leveleket fogalmaztak társaiknak. Balu írt Saffinak, Bendzsi Botinak, Zéti pedig elmondta, hogy mit szeretne leíratni velünk Huninak. Majd nemsokára összeszedjük ezeket és elküldjük levélben. Rékák is biztos örülni fognak neki.

Pénteken még meglátogattak este minket Hajnalék, akikkel régi lezáratlan témái vannak az enyedi családnak. Lett is belőle parázs vita, eredménytelenül. Egyik fél sem látja a másik igazát, személyes sérelmeket hánytorgatnak fel a kompromisszumkeresés helyett.

Szombaton aztán összepakolás volt teljes erővel, majd délután útra keltünk hazafelé. Megint Piróéknál aludtunk Debrecenben. Azért keltünk végül már szombaton útnak, mert tartottunk a vasárnap délután budapesti forgalomtól. Így elkerültük azt, mert már vasárnap délben Pesten voltunk és akkor még nem volt vészes a forgalom. Piriék nagyon kedvesek voltak, és ezúton is szeretném megköszönni, hogy fogadtak és etettek minket, meg hogy elviselték ezt a zsivány társaságot.

Vasárnap Papáénál ebédeltünk és hazajőve már csak fürdetés és meseolvasás volt. Ma viszont elmentem a kórházba okosodni. Eredetileg a doktornő csak telefonhívást kért tőlem, de úgy döntöttem, biztosabb, hogy ha személyesen jelenek meg. Így talán jobban láthatom, mit is akar tőlem. Hát sokkal nem lettem okosabb az egyszer biztos. Elmondása szerint a múlt hetet ő is szabin töltötte (Akkor meg minek akart behívni eredetileg múlt hétre?), és most fog csak rákérdezni, hogy mikor mehetek végre transzplantra. Még annyit mondott, hogy ha a transzplant nem oldható meg idén, akkor mindenképp szeretne indítani egy kemoterápiás ciklust. Holnap hívom, hogy van-e újabb hír. A fene se tudja mi lenne nekem a legjobb, mert ha decemberi az időpont, akkor lőttek a karácsonyomnak, ha viszont januárra esik, akkor nem tudom, hogy engedjek-e az orvosi akaratnak és vessem-e alá magam egy újabb kezelésnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése