2012-11-25 Vasárnap
Végül hosszas előkészítés után csak tegnap 10:30-kor indult el az első, 24 órás infúzió. Amint az lement el is indítottak egy kétórásat a második szerrel. Közben folyamatosan mérték a súlyomat (nehogy elvizesedjek), mértem a vizelet PH-ját (nehogy elsavasodjak). Szóval volt itt minden. Természetesen ilyenkor többé-kevésbé ágyhoz van kötve az ember. Technikailag ugyan mehetsz ahova akarsz, de nem valami kényelmes dolog egy nehéz és jól megpakolt mobil állvánnyal krosszozni a folyosón. Ráadásul annyira zörög ilyenkor a szerkezet, hogy lehetetlen bárkivel is szóba állni, előbb meg kell állni, megvárni, míg elől a visszhang a folyosón és utána szólni a másikhoz.
Amúgy lényegében jól vagyok. Amint lement ma a kezelés (utólagos vizezésekkel együtt ez 4 körül volt ma), már mentem is sétálni. Voltam két kört. A második kör végére már teljesen ki voltam tikkadva. Aludtam is egy nagyot, amikor visszaértem. Majd megnéztem egy filmet és most este voltam megint két kört. Fontos a mozgás, nem csak azért, mert másfél napig ágyhoz voltam kötve, hanem leginkább azért, hogy ne épüljek le az ittlét alatt. Az szokta ugyanis a felépülést meghosszabbítani, hogy a szobanövény életmód (hívhatnám kórházkonform életmódnak vagy betegségtudatos állapotnak is) következménye, hogy leépülnek az izmaid és hosszabb tartózkodás esetén az inaid is.
Jót, finom szendvicset ettem vacsira és egyelőre még bennem van, ami jó hír, mert az előző két napban a mérgezés hatására semmi sem bírt bennem maradni tartósan.
Ami állandó, az dongók zsongása a fejemben, fejfájással spékelve és persze szellemileg nem vagyok nagy magasságokban. Ennek demonstrálására elmondanám, hogy ma megnéztem 4 epizódot a terápia című sorozatból és két filmet is. Most az kapcsol ki, ha ész nélkül nézem sorra a lükébbnél lükébb filmeket, amiből persze nem tanulok semmit és még különben nem is nagyon szórakoztatóak, de lekötik a figyelmemet és ennyi most elég. Egy szobanövény nem a fejlődéséről gondolkozik, meg az élet nagy dolgairól.
A közeljövőben várható még egy lumbálás, aztán két hétig semmi, de semmi kezelés. A sejtszámaim függvényben még talán haza is mehetek majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése