Ma is... Ma sem...

2012-06-03 Vasárnap

Ma is!
Ma is sétáltam vagy négy kört a kórházban. Kicsit jobban ment, mint tegnap. Már volt, hogy két kört meg tudtam egyben tenni. Szép idő volt. A délutáni körök alatt már lassabban sétálgattam, gyakran megálltím süttetni a fülemet a nappal. Ugyanis úgy jártam, hogy elfelejtettem a délelőtti fürdés után, hogy ilyen fülfájós időszakban nem szabad mosdás után nekem kimenni. Ha meg is jártam. Mostanra már kezdett háttérbe húzódni a fülfájás, ezt sikerült gyorsan újraélesztenem. szép húzás mondhatom. Most is nagyon fáj. Idegesítő.

Ma is fáradt vagyok séta után. Szerencsére nem annyira, hogy csak beessek az ágyba aztán kaput, hanem inkább kell 15 perc kikapcsolás és utána helyrejönnek a dolgok.

Ma is sokat interneteztem, élveztem a gyors internetet. Meg játszottam is, de kezdek beleunni, mert napokig nem történik semmi. Meg olvastam. Nem. Nem is olvastam. Szegény Shogun, ma kimaradt a programból.

Ma sem!
Ma sem láttam Majmóékat. Csak a fáradt Anyjukkal beszélgettem, akinek össze vannak kuszálódva az antennái a festés utáni rendrakás kapcsán. Nekem kellett figyelmeztetnem, hogy most pénteken megy megint pszichológusképzőbe és még nem fejezte be az előző témát. Na meg megemlítettem azt az aprócska, de általam nem elhanyagolható tényt, hogy már egy hete, hogy legutóbb leszállt hozzám az angyal. És hogy ennek a Csirke nevezetű angyalnak kutya kötelessége volna rendszeresebben látogatnia szegény elárvult hapsiját. Mert akkor a hapsi úgy jár, mint a lányok, akiket húsvétkor nem locsolnak meg. Nevezetesen, hogy elhervad. És ez igen szomorú dolog volna.

Ma sem bírtam rendesen enni. Ha szabad ezt mondani, a helyzet még hervasztóbb a számban, mint eddig. Eddig is voltak mindenféle sebek és fájdalmas területek a számban, de a Caphosol el tudta mulasztani őket. Most már nem. Egyre nehezebb enni. Minden étkezés előtt lelki gyötrelem rávennem magam, hogy egyek valamit, mert így elfogyok. Ma kaptam például péksüteményt és úgy fogyasztottam, mint gyerekkoromban a Nagymamámnál a kiflit. Jól belemártogattam a forró tejbe, és amikor már esett szét, akkor haraptam belőle.

Ma sem derült ki, hogy hogy vannak a sejtjeim. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy a doktornő nekem nem írt fel vérvételt a hétvégére. Én meg hajnal 5-kor ezek szerint annyira kómás vagyok, hogy nem vettem észre, hogy nem vesznek vért, csak az antibit adják be. Szóval a hétvégén nem volt vérvétel, ezért nincs semmilyen számeredményem, és ugyanezen okból nem írtak fel semmi vért vagy trombitát a dokik, mert azt mindig a vérkép alapján rendelik el. Holnap reggel lesz vérvétel és akkor megvilágosodunk. De halkan megjegyzem, hogy sok jót nem várok, mert ha már lett volna trendforduló, akkor a számban nem lakna egy egész sündisznócsalád.

Ma sem dolgoztam még sajnos, de már érezhetően kezdek jobban lenni. Azt várom, hogy még a héten beindulhat a munka.

De ma!
De ma járt itt Neil (ejtsd: Níl). Ő hozta a péksütit és még hozott egyéb finomságokat is a boltból. Neil Ági párja. Köszönöm, hogy eljött, életmentő volt a látogatása. Esélyem sincs pótolni még a fogyóeszközöket sem a Ti segítségetek nélkül. Ki nem mehetek a kórházból, ezek a házhoz szállítók pedig igencsak túl vannak árazva. Beszélgettem is Neil-el, elsősorban a munkájáról, terveiről. Határozott és okos csávó, tudja mit csinál.

Na ennyit mára. Legyetek jók, pihenjetek sokat. És legyetek rosszak! Kicsit rúgjatok ki a hámból és érezzétek jól magatokat. Fárasztó ez a sok megkötöttség között élés és néha kell, hogy az ember kieresszen egy kicsit. Persze ez a kölykökre nem vonatkozik :-) Mert akkor megőrül az anyjuk és akkor megint esős idő lesz a telefonban, amikor Csirkével beszélgetek.