Holnap hazamehetek?

Tegnap még ott tartottunk, hogy ugyan ígérni nem ígért semmit a doktornő, de lelkesedése és pozitív hozzáállása mindenképp jót ígért a hazamenetelem szempontjából.
Ő olyannyira biztos volt a dolgában, hogy ma hajnalban már vért sem vettek. Gondolom úgy gondolta, hogy egy olyan jó vérképp mellett, mint a tegnapi, nem lehet gond. Persze Dolgos főorvos úr másképp gondolta. A döntés az lett, hogy meg kell várni, míg tízes lesz sejtszaporítóval a fehérvérsejt-számom, akkor elvenni a szaporítót és megnézni, hogy tartja-e a test az elért sejtszámokat. Ez az ultra-ortodox, tökéletesen biztonságos módszertan. Ezt egyszer ugyan elmesélte nekem a doktornőm, hogy ez lenne az elvárt, de ő maga sem tartotta be soha. Ha már elért egy jó szintet a fehérvérsejt (kb. 4-5), akkor elvette a szaporítót és másnap hazaengedett.
Azonnal ellenkampányba kezdtem, hogy legyenek már szívesek tekintettel lenni a hétvégére és mi lenne, ha ma mégis vennénk vérképet és ha azon elég magas a fehérvérsejt, akkor este nem kapnék szaporítót és akkor holnap mégis hazamehetnék.
Szokás szerint nem örültek, hogy kavarok, de nagyon nincs kedvem még egy hétvégét bent tölteni a nagy semmiért. Szóval sikerült meggyőzni a tervről a doktornőt. Levették a vért még délben. Délutánra jöttek a számok: a fehérvérsejt 9-es. A kilencet elfogadtatta a doktornő a Dolgos főorvossal, így most este nem kapok szaporítót. Eddig okés.
Száz szónak is egy vége, némi machinációval ugyan, de most úgy tűnik, hogy holnap hazamehetek.

Egyébként a nap nyugisan telt, olvasgattam, dolgoztam, játszottam és most pedig meccset nézek. Persze sétáltam is, mert az kell a sejtek fejlődéséhez. Kerek kis nap volt és az eddigiekkel szemben végre sokat sütött a nap.

Na megyek meccset nézni, szurkoljatok holnapra a sejtjeimnek!